Nos, a fertőző betegségek máig az emberi szenvedés és halálozás fő okai világszerte. Évente milliók halnak meg TB-ben, maláriában, AIDS-ben világszerte és még az USA-ban is. Évente amerikaiak ezrei halnak bele az évszaki influenzába. Persze mi emberek leleményesek vagyunk. Sokféleképpen védekezünk a betegségek ellen. Gyógyszerekkel, oltásokkal. Tudatosak vagyunk. Tanulunk tapasztalatainkból, és leleményes megoldásokat találunk. Sokáig azt hittük, egyedül mi vagyunk képesek erre. Nem csak mi vagyunk képesek gyógyítani. Már tudjuk, hogy bizonyos állatok is meg tudják ezt tenni. Talán a csimpánzok példája a legismertebb. Tőlünk nem is nagyon eltérően gyógynövényeket vetnek be a bélrendszeri paraziták ellen. De az utolsó évtizedekben kiderült, más állatfajok is tudnak gyógyatani: az elefántok, a sülök, birkák és kecskék, s folytathatnánk még a sort. Még érdekesebb azonban, hogy a legújabb kutatások szerint rovarok és kisebb agytérfogattal rendelkező állatok is tudnak gyógyítani. A fertőző betegségek külön kihívása köztudottan az, hogy kórokozóik továbbfejlődnek, és sok ellenük kifejlesztett gyógyszer idővel hatástalanná válik. Emiatt nagy igény van új gyógyszerek kifejlesztésére, amelyeket bevethetünk a betegségek ellen. Figyelembe kellene vennünk a királylepkét is, mert saját betegségeink kezeléséhez tanulhatunk egyet s mást. Biológus vagyok, s már tíz éve tanulmányozom a királylepkéket. Főleg látványos vándorlásairól ismert ez a faj, melynek során minden évben elrepülnek az USA-ból és Kanadából Mexikóba, ahol milliószámra gyülekeznek. Engem azonban más okból érdekel ez a faj. Konkrétan azért, mert megbetegszenek. Pont úgy, mint te és én. S úgy vélem a lepkék viselkedése rávezethet minket magunk kezelésére alkalmas gyógyszerek fejlesztésére. A királylepkéket megfertőző paraziták neve Ophryocystis eletroscirrha – meglehetősen hosszú név. Spórákat termelnek, spórák millióit a lepkék felszínén. Ezek a kis barna foltok a lepke kitinpikkelyei közt, spórák milliói. Rendkívül káros parazita. Lerövidíti a lepkék élettartamát, akadályozza őket a repülésben, még felnőtté válásuk előtt végezhet velük. Pusztító élősködő. Munkám egy része üvegházas növénytermesztésből áll, mivel a királylepkék nagyon válogatósak. A lárváik csak selyemkórót esznek. Szerencsére ebből többfélét is szívesen fogyasztanak. Mindegyik kórófaj tartalmaz kardenolidokat. Ezek mérgező vegyületek. Vagyis a többi állatnak mérgezők, de a királylepkéknek nem. A királylepkék felveszik a mérget, testükben tárolják, s ők maguk válnak mérgezővé a ragadozóik, például a madarak számára. Pompás narancssárga, fekete és fehér színeik ezt kürtölik szét a nagyvilágban: figyelmeztetés, hogy a lepkék mérgezőek. Munkám során növényeket termesztettem az üvegházban, sok különböző fajta selyemkórót. Volt köztük mérgező, mint például a trópusi selyemkóró, amely magas koncentrációban tartalmazza a kardenolidot. De volt ártalmatlan is. Ezeket aztán megetettem a királylepkékkel. A lepkék közt voltak egészséges, parazitamentes egyedek. Voltak köztük betegek is. Kiderült, pár selyemkóró gyógyhatású, vagyis enyhíti a lepkék tüneteit. Tehát a lepkék tovább éltek a fertőzéssel, mikor gyógyhatású növényeket ettek. S mikor ez kiderült, az az ötletem támadt, és sokan azt mondták, hogy elment az eszem, de sehogy sem ment ki a fejemből. Mi lenne, ha a lepkék felhasználják a gyógyhatású növényeket? Mi lenne, ha ők is úgy tesznek, mint az orvosok? Csapatom és én nekifogtunk a kísérletnek. Az első kísérletek során hernyókkal foglalkoztunk. Választhattak a gyógyhatású és a sima selyemkóró közt. Ezután megmértük, hogy mennyit fogyasztottak a két fajból életük során. Az eredmény, mint oly gyakran a kutatásoknál, unalmas volt. A táplálékuk 50%-a gyógyhatású volt, 50%-a pedig nem. Ezek a hernyók semmit sem tettek az egészségükért. Elkezdtünk felnőtt lepkékkel kísérletezni. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az anyák gyógyszerezik-e a utódaikat. Olyan selyemkóróra petéznek-e, amely az utódaikat egészségesebbé teszi? Már jó néhány éve folynak a kísérleteink, és mindig ugyanaz az eredmény jön ki. A kísérlet során betesszük a királylepkét egy nagy ketrecbe. Egyik oldalán egy gyógyhatású selyemkóró van, a másik oldalán sima, majd megszámoljuk, melyik növényre hány petét raknak. Az eredményeink mindig ugyanazok. A királylepkék előnyben részesítik a gyógyhatású selyemkórót. Egész pontosan ezek a nőstények petéik 68%-át a gyógyhatású selyemkóróra rakják. Mikor lepetéznek, megfertőzik utódaikat a parazitával. Nincs módjuk ezt megakadályozni. Önmagukat sem gyógyszerezhetik. De a kísérletek azt sugallják, hogy a királylepke-anyák gyógyhatású selyemkóróra petéznek, amely az utódaikat egészségesebbé teszi. Szerintem ez egy nagyon fontos felfedezés, nemcsak azért, mert valahol tökjó dolgot tudtunk meg a természetről, hanem arról is mond valamit, hogyan találunk új gyógyszereket. Ezek az állatok nagyon picik és általában egyszerűnek tartjuk őket. Pirinyó kis agyuk van, s mégis egészen kifinomult gyógykezelésre képesek. A legtöbb gyógyszerkészítmény a mai napig természetes, nagyrészt növényi eredetű, és a bennszülött kultúrák sámánjai hagyományosan, gyakran lesnek el az állatoktól egyet s mást. Így árulták el az elefántok a gyomorrontás kezelését, a sülök pedig a véres hasmenés ellenszerét fedték fel. Nagyon fontos, hogy ne csak a nagy agytérfogattal rendelkező emlősöket figyeljük. Az egyszerűbb állatoktól, például a rovaroktól is elleshetünk valamit, bár agyukat egyszerű kis szerkezetnek véljük. A felfedezés, hogy a rovarok is tudnak gyógyszereket használni, új utakat nyit a kutatás számára, s én azt hiszem, hogy talán egy nap emberi betegségeket fogunk kezelni olyan gyógyszerekkel, amelyeket először a pillangók fedeztek fel. Ezt a lehetőséget egyszerűen nem hagyhatjuk ki. Köszi szépen a figyelmeteket! (Taps)