Hello! Henk vagyok, és arra kértek,
hogy beszéljek egy kicsit a rövid távú EVS-ről, esetleg elmondjam,
hogy – noha belga vagyok –
a mobilitási programoknak köszönhetően Szlovéniába költöztem.
Létrehoztunk ott egy ifjúsági központot, egy ifjúsági szervezetet, és arra koncentrálunk
teljes gőzzel, hogy olyan fiatalokkal dolgozzunk, akik hátrányos helyzetűek
a legkülönbözőbb okok miatt.
Megfigyeltük, hogy ha ezeket a fiatalokat elküldjük
egy nemzetközi projektre, azzal valóban nagy változást érhetünk el.
Segít nekik fejleszteni az önbizalmukat, a képességeiket,
és valóban dolgoznak készségeik fejlesztésén.
És ez nem az egyetlen dolog. Ott van még a környezet,
amelyben élnek: a szülők, az iskola,
az ifjúsági központ, a szociálpolitikai központok. Mindenki, aki kapcsolatba kerül
ezekkel a fiatalokkal, hisz benne és támogatja,
és nagyon igyekszik a fiatalok felé
azt mutatni, hogy „Hé, szép munkát végeztél, látod, tudsz valami jót tenni!", ami igazán
nagy hatással van rájuk.
Tehát pár éve kezdtük
a kapcsolat miatt természetesen Belgium és Szlovénia között,
aztán ez az egész csak nőtt, és azt mondhatom, hogy jelenleg egy elég nagy hálózatunk van
olyan szervezetekből, amelyek fő fókusza
a hátrányos helyzetű fiatalok küldése és fogadása.
Egy ilyen háló létezése pedig kulcsfontosságú, mert
ha valóban küldeni vagy fogadni szeretnél,
akkor biztosnak kell lenned abban,
hogy a partnered megfelelő, hiszen ez nem egy egynapos rendezvény,
nem is egy üdülés, hanem sokkal több annál.
Mindez napi szinten kemény munkát jelent a szervezetnek,
és nem szabad alábecsülni a fiatalok erőfeszítéseit sem, mert
valódi,
életre szóló
változást jelent egy ilyen tevékenység, azaz sok fiatal
ekkor szembesül a saját korlátaival.
Amikor kiküldöd ezeket a fiatalokat, először is
meg kell őket ismerned, bizonyosan tudnod kell, hogy igazán menni akarnak.
Ha nem motiváltak, akkor nagyon nehéz lesz.
Fel kell őket készítened. Mint mondtam, ez nem üdülés,
nem is iskolai kirándulás, hanem valóban olyasmi,
aminek nagyon nagy hatása van a különböző
nézetekre a saját életükre vonatkozóan,
valamint - ahogy korábban mondtam - a közvetlen környezetükre stb.
Úgyhogy alaposan készítsd fel őket!
Aztán maga az esemény során ne gondolja senki,
hogy sokáig távol lesznek, és meg fognak változni. Nem!
Ez csak egy kis mag, amelynek nőnie kell még, hiszen
az EVS csupán egy eszköz,
sosem maga a cél. Követnie kell valaminek,
mint egy hosszú távú útvonalnak.
És hogy miért érdemes csinálnod?
Ha fogadni szeretnél, akkor más a helyzet. Ne várj pusztán
egy extra pár
segítő kezet a szervezetednél, mert a szolgálat kevésbé fontos,
mint a tanulás, a fejlődés.
Miért érdemes csinálnod? Azért, mert ez egy választás, egy küldetés,
segítesz embereknek, és sok esetben
ez egyben egy lehetőség is arra, hogy elküldhesd
a fiataljaidat ehhez a szervezethez.
Nagyon jók az eredményeink:
a fiatalok nagyon örülnek, sokan például visszaültek az iskolapadba.
Rengetegen munkát találtak utána, vagy egyszerűen csak
végre átéltek egy pozitív élményt, amire már nagyon rég nem volt alkalmuk.
Példaképp elmesélném, hogy volt két fiatalunk, akik
meglehetős fogyatékkal élnek, és mindössze két hétre mentek ki Szlovákiába egy fesztiválra,
amely során óriási
hatása volt annak, ami velük történt. Miután visszajöttek,
képesek voltak kiköltözni
a lakóközösségükből, lakóegységükből, és átkerültek
egy inkább otthonhelyettesítő helyzetbe,
önállóbb életmódba stb.
A kis lépések fontosak, a kis célok fontosak.
Fontos, hogy a realitások talaján maradj.
Ne mondd, hogy
hé, meg fogjuk váltani a világot! Nem, lépésről lépésre kell haladni.
És ne felejtsd el bevonni a fiatalokat:
kérdezd meg, ők mit szeretnének, keressétek meg együtt, hogy mi
az a cél, amelyet el akarnak érni!
Szóval miért érdemes csinálnod?
Nos, egy kicsit mazochistának kell lenned, mert ez kemény munka,
de a végén vár a jutalom, a jó érzés,
és aztán látod az eredményeket.
Tényleg csak ajánlani tudom, és a jó dolog az,
hogy összehasonlítva a hagyományos EVS-szel, rengeteg pénzügyi lehetőség is van,
tehát pályázhatsz rendkívüli költségekre,
pályázhatsz speciális igényekkel összefüggő költségekre,
és ez igazán sokféle lehet. Például
pályázhatsz extra támogatásra, hogy biztosíthass nekik egy jobb,
mélyebb és hosszabb felkészítést vagy
megerősített mentorálást annak érdekében, hogy mindig figyeljen valaki
a fiatalokra, mindig legyen valaki, aki segítő kezet tud nekik nyújtani,
lökést tud nekik adni, ha szükséges.
Fontos, hogy
ezeknek a fiataloknak legyen mentoruk; valaki, aki igazán
mellettük áll, nem pedig felettük vagy alattuk.
Egy mentor több, mint egy barát: a mentor egy széles váll,
valaki, akire lehet támaszkodni,
valaki, aki segít a mindennapi életben.
A mentornak nem kell napi 24 órában elérhetőnek lennie,
de tudnia kell, hogy egy kicsit rugalmasabbnak kell lennie.
Egyes emberek számára a mentorság egy személyes választás,
más szervezeteknél ez egy munka. Attól függ, hogy tekintesz rá.
Én tényleg csak azt tudom mondani,
légy azzal tisztában, hogy
amikor úgy döntesz, belevágsz, egyedül nem fog menni, csapatban kell dolgoznotok.
Mindenkinek a szervezettől mögötte kell állnia,
mindenkinek támogatnia kell. Szerintem
ez olyasvalami lesz,
amire jó előre fel kell készülnetek.
Az egész az előkészületeknél kezdődik,
annak tudatában, hogy ez nem egy hagyományos EVS.
Ez nagyon különbözik attól,
de a hatása nagyon jó.
Néhány előnye a rövid távú EVS-nek, hogy
hosszabb idő áll rendelkezésre a pályázáshoz, és rugalmasabb lehetsz.
Ugyanis ha valóban úgy csinálod, hogy miután megvannak a résztvevők, akkor pályázol, aztán
várnod kell az elbírálásra, majd
a felkészülésre, és csak ezután jön el a kezdés időpontja,
akkor hat hónapba is telhet, és hidd el, hogy ezek a hátrányos helyzetű fiatalok
nem mindig maradnak motiváltak ilyen hosszú ideig. Amíg motiváltak,
addig kell őket bevonni, és ki kell tudni küldeni őket, nem mondom, hogy amint lehet,
de egy normális időkereten belül fel kell őket pakolni a repülőre.
Ez azt jelenti, hogy a partnerszervezetnek rugalmasnak kell lennie,
és neked is tisztában kell lenned azzal, hogy a fiatalok felkészítése
alapos ütemtervet és személyre szabottságot igényel.
Mi az, ami különösen fontos a felkészítés során?
Tájékoztatást adunk a körülményekről, az adott kontextusnak megfelelően dolgozunk, elmegyünk együtt a szülőkhöz,
mert szükség van a támogatásukra. Próbálunk
minél több dolgot közösen csinálni a fiatallal, például ha nincs személyi igazolványa
vagy útlevele, együtt megyünk el érte. Mit csinálunk még?
Természetesen tréninget is nyújtunk, de minden egyénre szabottan történik,
amennyire lehetséges. Dolgozunk az önbizalmukon. Néha
közösen vissza kell mennünk hozzájuk, hogy ellenőrizzük, a fiatalnak
tényleg mindene megvan-e, amire szüksége van. Máskülönben a végén kikötnek
két váltás fehérneművel egy teljes hétre például.
Vagy akadnak más problémák is, mondjuk, csak nyári ruháik vannak, miközben
egy hideg országba mennek. Szóval
tényleg fogni kell a kezüket, ugyanakkor
lehetőséget kell nekik adni arra, hogy felfedezzék magukat. Ez mindig felemelő.
Továbbá fontos,
nagyon fontos, de gyakran elfelejtik, ugyanúgy, ahogy a hagyományos EVS-nél,
szükség van nyomon követésre. Ellenőrizned kell,
hogy mi van velük, és ezt leginkább
abban a közegben teheted meg, melyben előzőleg együtt dolgoztatok, a szülőkkel,
a szervezetekkel, stb. Mert a nyomon követést egyedül elvégezni,
egyedül ezekkel a fiatalokkal, ezt minden nap újra meg kell erősíteni.
És légy nagyon világos a céloddal kapcsolatban,
ahova el szeretnél jutni! Egyébként még azt tenném hozzá,
hogy csak vágj bele, egyszerűen csináld, ne félj tőle, mert igazából
sokkal könnyebb, mint gondolnád! Kezdd el a hálózat kiépítésével, azoknak a
szervezeteknek a megtalálásával, akik szeretnének együtt dolgozni veled!
Győzödj meg róla, hogy megbízhatsz bennük, és ha nem jön össze,
akkor tanulj belőle,
és kezdd elölről! Tudatosítsd a fiatalban,
hogy mindenki elbukhat, de ilyenkor fel kell állni,
és újra megpróbálni. Ha egyszer beletanulsz az apróságokba,
rájössz,
hogy nagyon megéri ezzel foglalkozni.