A 18-ik században komoly kapcsolat

alakult ki az angolok és indiaiak között,

főként

A Brit Kelet-indiai Társaságnál.

Ennek részeként

a nyugati nyelvészek foglalkozni

kezdtek a szanszkrit és véda nyelvekkel.

Mindeközben

egyre inkább tanulmányozták

nemcsak a szanszkrit, de

számos nyugati nyelv, köztük az angol

gyökereit is.

Sir William Jones angol nyelvész

az írott, és főleg történelmi

forrásokból származó írásokat

vizsgálta, és tőle származik

ez az idézet 1786-ból.

Azt írta: "A szanszkrit nyelv nagyon régi

ugyan, de szerkezete

csodálatos."

Jobb, mint a görögé,

gazdagabb a latinénál,

és mindkettőénél finomabb,

ám rokonságot is mutat velük,

főleg az igék gyökereinél,

és a nyelvtanban.

Ez nem lehet véletlen,

amit hangsúlyoznom kell.

"Ez nem lehet véletlen."

Azt mondja tehát, hogy sok a közös

a szanszkritban, a latinban és görögben,

tehát erős a rokonság és

a kapcsolat, ami

nem lehet véletlen.