A 18-ik században komoly kapcsolat
alakult ki az angolok és indiaiak között,
főként
A Brit Kelet-indiai Társaságnál.
Ennek részeként
a nyugati nyelvészek foglalkozni
kezdtek a szanszkrit és véda nyelvekkel.
Mindeközben
egyre inkább tanulmányozták
nemcsak a szanszkrit, de
számos nyugati nyelv, köztük az angol
gyökereit is.
Sir William Jones angol nyelvész
az írott, és főleg történelmi
forrásokból származó írásokat
vizsgálta, és tőle származik
ez az idézet 1786-ból.
Azt írta: "A szanszkrit nyelv nagyon régi
ugyan, de szerkezete
csodálatos."
Jobb, mint a görögé,
gazdagabb a latinénál,
és mindkettőénél finomabb,
ám rokonságot is mutat velük,
főleg az igék gyökereinél,
és a nyelvtanban.
Ez nem lehet véletlen,
amit hangsúlyoznom kell.
"Ez nem lehet véletlen."
Azt mondja tehát, hogy sok a közös
a szanszkritban, a latinban és görögben,
tehát erős a rokonság és
a kapcsolat, ami
nem lehet véletlen.