A 18. században komoly kapcsolat alakult ki
az angolok és indiaiak között,
főként a Brit Kelet-indiai Társaságnál.
Ennek részeként
a nyugati nyelvészek foglalkozni kezdtek
a szanszkrit nyelvekkel és a Védákkal.
Mindeközben egyre inkább tanulmányozták
nemcsak a szanszkrit gyökereit,
de számos nyugati nyelvét, köztük az angolét is.
Ez az idézet 1786-ból származik.
Sir William Jones angol filológus
– olyan nyelvtudós, aki az írott nyelveket vizsgálja
főleg történelmi források szövegei alapján –,
Sir William Jones azt írta:
„A szanszkrit nyelv nagyon régi ugyan,
de szerkezete csodálatos.
Tökéletesebb, mint a görögé,
gazdagabb a latinénál,
és mindkettőénél finomabb,
ám rokonságot is mutat velük,
főleg az igetöveknél,
és a nyelvtanban.
Ez nem lehet véletlen..."
Ezt most hangsúlyoznom kell.
„Ez nem lehet véletlen."
Azt mondja tehát, hogy sok a közös vonás
a szanszkritban, a latinban és görögben,
tehát erős a rokonság
és a kapcsolat,
ami nem lehet véletlen.
Annyira erős,
hogy egy filológus sem vizsgálhatja
mind a hármat anélkül, hogy azt gondolná,
ugyanarról a tőről származnak.
Ezt itt alá kell húznom:
„anélkül, hogy azt gondolná,
ugyanarról a tőről származnak,
amely talán már nem is létezik.
Hasonló, bár kevésbé erős okok miatt
azt is feltételezhetjük, hogy mind a gót,
mind a kelta,
noha más nyelvekkel keveredtek,
a szanszkrittal azonos tőről származik;
és az ősi perzsa is bekerülhet ide."
Amikor elkezdték tanulmányozni
a Védákat és a szanszkritot,
kezdték felismerni, hogy lehet,
hogy mindezek a nyelvek
rokonságban állnak egymással.
Napjaink nyelvészei
minél többet vizsgálják,
annál inkább így látják.
A kapcsolatok, a nyelvtan,
a szókincs és a szószerkezet alapján
most úgy vélik,
hogy egyazon közös alapnyelvből eredhet
a szanszkrit, a latin,
a germán és a kelta nyelvek,
mely ősi nyelvet most úgy hívnak,
hogy proto-indoeurópai, és már kihalt.
Úgy véljük, hogy a szanszkrit
az egyik legrégibb bizonyíték
erre a proto-indoeurópai nyelvre.
A szanszkritból, ebből az alapnyelvből
India különböző részein olyan nyelvek jöttek létre,
mint a hindi, a bengáli és a pandzsábi.
A latinból, amely már szintén holt nyelv,
olyanok jöttek létre,
mint a spanyol, az olasz és a francia.
És az angol is, amelyet szerkezete alapján
germán nyelvnek tekintünk,
de nagy befolyást tett rá a
latin és a francia,
ezek mind ugyanarra a proto-indoeurópai
eredetre vezethetők vissza.
És hogy megértsük, ezek a nyelvészek
miért vélekednek így,
valami hihetetlenül meglepőt
kell megvizsgálnunk.
Pár kapcsolatot mutatok a
szanszkrit szavak között,
és ha valaki esetleg beszéli a hindi,
bengáli vagy pandzsábi nyelvet,
vagy bármelyik észak-indiait,
az rögtön látja
a szanszkrittal való rokonságot.
És ami meglepő, hogy ezek a szavak
mennyire kötődnek a latinhoz,
és több, a latinból kialakult nyelvhez.
A perzsát beszélők
felismerhetnek pár közös vonást,
és ami talán fontosabb,
hogy ez a nyelv miként kapcsolódik az angolhoz.
Íme néhány szanszkrit szó,
amelyek kísértetiesen hasonlítanak
mind angol, mind latin,
vagy sok esetben csak latin szavakra.
Némelyiküknél megadtam a latin szót is.
Itt van a szanszkrit „matr",
ami az angol „mother"
és a latin „mater" (anya).
Az angol a latinból vette át
a „maternity" és „maternal" szavakat is,
melyek mind az anyasággal kapcsolatosak.
A „matr" vagy „mater" téje
gyakran kicsit átalakul az angolban.
és a germán nyelvekben.
Ugyanezt látni más esetekben is.
A szanszkrit „pithr"
a latinban „pater" (apa),
és a latin közvetítésével vannak a mai angolban
olyan szavak, mint a „paternity"
és a „paternal".
A germán nyelveket vizsgálva
megint csak itt van a „tha" hang,
amely módosul.
Ezt látjuk akkor is,
ha a proto-indoeurópai
elméleti nyelvből indulunk ki,
amely a szanszkrit rokona.
Itt a „pa" „fa" lesz
a germán nyelvekben.
A „pithr" is átalakul,
lesz belőle „father."
Más szavakat is említhetek.
A szanszkrit „na"
– hindit vagy bengálit beszélők felismerik –,
angol megfelelője a„no".
A „gau" hindi szó
angolul „cow" (tehén).
Gau, cow.
A „naama" a „name" (név).
Latinul „nomen".
A „dwar" a „door" (ajtó).
Csak akkor jöttem rá,
hogy ez milyen érdekes,
amikor jobban utánanéztem.
A szanszkrit „anamika" névtelent,
„anonymous"-t jelent.
A szanszkrit „kaal" (idő)
az utódnyelvekben,
mint a hindi és a bengáli,
az idővel kapcsolatos kifejezésekben találjuk:
„holnap" vagy „tegnap".
Az angolban pedig a „calendar" (naptár) szóban.
A „naas" a szubkontinens
mai nyelveiben is megvan mint „naak",
és ez angolul „nose" (orr).
A „loc" szó az angolban is megvan,
mint a „loc" előképző:
pl. „location" (hely) vagy
„locate" (meghatározza vmi helyét).
Ez itt most nagyon szép.
A szanszkrit „lubh” vágyat jelent,
és az angolban itt van a „love” szavunk.
És ez csak egy válogatás.
Javaslom, hogy nézz utána jobban,
és meglepődsz, mennyi kapcsolat van
a szanszkrit és az angol között.
Most pedig megmutatom
a szerintem egyik legtutibbat.
mert nem pusztán nyelvi,
hanem egyben
spirituális kapcsolat is.
Itt vannak az égi isten nevei
a különböző hagyományokból.
A Védákban találunk utalást egy istenre,
Djausz-Pitarra.
A Djausz szóval szó szerint
az égre utalnak.
Már beszéltem a „pithr"-ről,
ami apát jelent.
Itt tehát az égi atyára hivatkoznak.
Ezt látva talán már nagyon izgatott lehetsz.
A görögben is van egy nagyon
hasonló szó,
a Djausz helyett a Zeusz
és a kettő tényleg hasonló.
Különbözhet, ahogy írjuk őket,
ám a kiejtés nagyon hasonló.
Djausz, Djausz,
Zeusz,
A Pitar helyett Pater.
Még egyszer: itt van az ég,
az égi atya.
Van egy másik kapcsolat,
ami nagyon meglepett.
Először nem is volt világos,
de a latinból a Jupiter,
a római isten is itt van.
Zeusz helyett Ju áll,
A Pitar helyett a Piter.
Djausz-Pitar helyett van a Jupiter,
Djausz-Pitar, Jupiter.
Ezek nagyon hasonló szavak,
és az írott alakjuk ugyan más,
de kiejtve már igencsak
hasonlítanak egymásra.
Ez további bizonyíték a szanszkrit,
a görög és a latin rokonságára.
Újra itt van az égi atya.
És ez itt persze Jupiter vagy Zeusz képe
de ezt nehéz eldönteni.
Szerintem Jupitert ábrázolja.
És ami még érdekes,
hogy a Védákban Djausz-Pitar
Indra apja.
Őt tartják az istenek királyának.
A hinduizmus talán legnagyobb istenének.
Indra, különösen a Védákban
a leggyakrabban említett isten.
Sok olyan tulajdonsága van,
melyeket a római és görög hagyományokban
Zeusszal és Jupiterrel kapcsolunk össze.
Indra égi isten,
aki villámokat szór.
Nagy a hasonlóság
az északiak istenével, Thorral.
Az északi népek is indoeurópaiak voltak.
Indra pöröllyel harcol,
és mindenféle szörnyeket győz le.
Mindez Thorra emlékeztet.
Amikor ezeket megismertem,
akkor jöttem rá,
hogy a világban minden
mennyire összekapcsolódik,
és összefüggéseket kezdtem keresni ott,
ahol addig nem vettem észre őket.
Ez jól mutatja, hogy ezek a civilizációk,
amelyek között látszólag
semmi kapcsolat nem volt,
a feltételezéseink szerint
ugyanarról a helyről erednek.
Napjaink nyelvészei és történészei úgy gondolják,
hogy ezt a proto-indoeurópai nyelvet
a Kaukázusban élő népek beszélhették
– a kaukázusi jelző azokra a népekre értendő,
akiknek ősei innen származnak –,
de ebben nem vagyunk igazán biztosak.
Úgy véljük, hogy elvándoroltak,
mint ahogy a germán törzsek is
Észak-Európába vonultak.
A kelta törzsek Észak-,
Dél- és Közép-Európában kötöttek ki.
Beszélhetünk az itáliai,
a latin törzsekről,
a görög törzsekről,
és beszélni lehet még az indoárja törzsekről is,
amelyek végül Perzsiában telepedtek le,
és Észak-Indiában.
Úgy véljük, ezek mind kapcsolatban lehetnek egymással.