DNS-ünk kb. 20.000 gént tartalmaz.
Ezek kódolják a testünket
felépítő molekulákat,
lábujjkörmünkben lévő keratintól kezdve
az orrhegyünkben található kollagénen át,
az agyunkban termelődő dopaminig.
Más fajoknak is megvannak a saját génjeik.
A póknak vannak pókselyem-
készítést kódoló génjei,
a tölgyfának a napfényt
faanyaggá alakító klorofill génjei.
Honnan származnak tehát ezek a gének?
Ez a géntől függ.
Tudósok szerint kb. 4 milliárd évvel
ezelőtt jelent meg a Földön az élet.
A korai életformák egyszerű
mikrobák voltak, alap génállománnyal,
amely biztosította
az élethez szükséges alap funkciókat.
Ezeket az alap géneket
továbbadták utódaiknak
generációk milliárdjain keresztül.
Néhánynak még mindig ugyanaz a feladata
sejtjeinkben: például DNS-másolás.
Ám egyik mikrobának sem volt
pókselyem- vagy dopamingénje.
Sokkal több gén van jelenleg a Földön,
mint akkoriban volt.
Kiderült, hogy sok új gén
hiba következtében keletkezett.
Minden egyes sejtosztódáskor
új DNS-másolatok készülnek.
Néha ugyanaz a DNS-szakasz
kétszer másolódik le.
A folyamat során így az egyik génnek
extra másolata készül.
Először az extra gén az eredetivel
megegyezően működik.
Ám a generációkon keresztül
új mutációk történhetnek vele.
Ezek a mutációk megváltoztatják
az új gén működését,
és az új gén újra meg is duplázódhat.
Meglepően sok mutáns génünk
a közelmúltban keletkezett,
sok csak az elmúlt néhány millió év során.
A legfiatalabb azután, hogy fajunk
és rokonaink,
az emberszabású majmok,
fejlődése elágazott.
Azonban millió évekbe telhet,
hogy egy génből egy egész
géncsalád alakuljon ki.
A tudósok rájöttek,
hogy a kialakult új gének
rövid időn belül életfontosságú funkciókat
láthatnak el.
Például gének százai termelik
azokat a fehérjéket az orrunkban,
amelyek a szagmolekulák
megkötéséért felelősek.
A mutációk tették lehetővé, hogy különböző
molekulákat kössenek meg,
így különböző szagok billióit
vagyunk képesek felismerni.
Néha a mutációknak nagyobb hatása van
az új génmásolatokra.
Okozhatják, hogy a gén a proteinjét
egy másik szervben,
vagy másik életszakaszban állítsa elő.
Vagy a protein teljesen más
feladatot is elláthat.
A kígyóknál például van egy gén,
amely baktériumölő proteint termel.
Egykor ez a gén duplikálódott,
és a másolat mutálódott.
A mutáció során megváltozott
a jel a génben,
hogy hol termelődjön a proteinje.
A kígyó hasnyálmirigye helyett,
a kígyó szájában vált aktívvá
ez a baktériumölő fehérje.
Tehát, mikor a kígyó megharapja áldozatát,
ez az enzim az állat sérülésébe kerül.
Miután a fehérjéről kiderült,
hogy veszélyes másokra,
és segít a kígyónak több állatot elkapni,
előnyössé válik.
Így már az egykori hasnyálmirigygén
a szájban termel mérget,
amely megöli a kígyó áldozatát.
Van több ennél is hihetetlenebb módja
az új gének keletkezésének.
Az állatok, a növények és más fajok
DNS-ében hosszú szakaszok vannak,
amelyek nem tartalmaznak
proteinkódoló géneket.
Amennyire a kutatók tudják,
ezek főként genetikailag értelmetlen,
véletlenszerű szekvenciák,
amelyeknek nincsen funkciójuk.
Néha ezek a DNS szakaszok
a génekhez hasonlóan mutálódnak.
Néha ezek a mutációk a DNS-t
egy olyan szakasszá változtatják,
ahonnan a sejtben
elkezdődhet a leolvasás.
Hirtelen a sejt új fehérjét termel.
Először a protein felesleges,
vagy akár káros is lehet.
Ám több mutáció megváltoztathatja
a protein formáját.
A protein elkezdhet valami
hasznos dolgot csinálni,
ami az élőlényt egészségesebbé, erősebbé
vagy reproduktívvá teszi.
A tudósok sok ilyen gént találtak,
amelyek az állati test
különböző részein működnek.
Tehát a 20 000 génünk
többféle módon alakult ki.
Vannak az élet kezdete óta létezők,
és amelyek nemrég álltak össze a semmiből.
Amíg itt a Földön élet van,
mindig keletkeznek új gének.