Chicago déli részéről származom,
Hetedikbe volt egy Jenny nevű
legjobb barátnőm
aki Chicago délnyugati részén lakott
Jennynek fehér volt a bőrszíne.
Ha tudnak valamit Chicago egyes
etnikumainak erős szegregáltságáról
akkor azt is tudják, hogy
nem túl sok fekete van,
aki Chicago délnyugati részén él.
De Jenny jó barátnőm volt,
így néha hétvégenként vagy suli után
együtt lógtunk.
Egy alkalommal a nappalijukban
beszélgettünk a 13 éveseket
leginkább foglalkoztató témákról,
és Jenny huga,
Rosie is velünk volt a szobában.
Mögöttem ült,
játszott a hajammal,
nem igazán figyeltem,
hogy mit csinál,
de ahogy elhallgattunk
Rosie megkopogtatta a vállamat
és azt mondta: "kérdezhetek valamit?"
Mondom persze, csak nyugodtan
Erre Rosie: "te fekete vagy?"
(Nevetés)
Megfagyott a hangulat.
Csend lett hirtelen.
Jenny és Rosie anyukája a közelben voltak
Jenny a konyhában volt éppen,
hallotta a beszélgetést
és nagyon elszégyellte magát.
aztán következőt mondta Rosinak:
" nem kérdezhetsz ilyeneket az emberektől"
Jenny a barátom volt és tudtam,
hogy nagyon rosszul érzi magát.
Sajnáltam őt egy kicsit emiatt,
de igazából nem éreztem megsértve magam.
Gondoltam, hogy nem Rosie hibája,
hogy 10 éves korára
- amit délnyugat Chicágóban töltött -
nem 100%-ig biztos abban,
hogy hogyan néz ki egy fekete.
Ez így rendben is van.
De ami a legfurcsább volt az egészben
hogy mindazt az időt,
amit Jenny és Rosie családjával töltöttem,
a folyamatos együtt lógások,
a közös játék
és megannyi fizika kontaktus során
Rosie nem kérdezte meg,
hogy fekete vagyok-e
mindaddig, amíg nem érintette meg
a hajamat.
Ez volt az első alkalom,
hogy felismertem,
hogy milyen nagy szerepe van az entitásom
meghatározásában a hajam textúrájának,
ami azt is meghatározza, hogy
hogyan látnak engem a társadalom tagjai.
Garrett A. Morgan és Madame CJ Walker
üttörői voltak
a 20. sz. elején megjelenő feketéket
célzó haj-és szépségápolási iparnak.
Ők a kémiai alapú hajkrémek és
hajvasalási termékek
feltalálóiként ismertek,
amit azért fejlesztettek ki,
hogy részben vagy teljesen
megváltoztassa a feketék hajának
textúráját.
Mikor az amerikai feketék
múltjáról beszélünk,
gyakran gondolunk azokra
a kegyetlen tettekre,
illetve számos más igazságtalanságra,
amit megtapasztaltunk színes bőrűként,
legfőképp a bőrünk színe miatt,
amikor valójában a polgárháború utáni
Amerikában
a haj volt az afroamerikai
férfi és nő
negro státuszának leginkább kifejező és
szemléletes vonása,
még a bőrszínnél is jobban.
Szóval ahogy nélkülözhetetlen
termékei lettek
egy multimillárd dollárt érő
hajápolással foglalkozó iparnak,
kialakult egy függőségünk egyes
eszközök és termékek iránt
- mint például a hajsimító krém
vagy a hajvasaló -
amelyek fajunk túlélését és
fejlődését jelentették
a rabszolga-felszabadítás után Amerikában.
Az évek során hozzászoktunk
ahhoz a gondolathoz,
hogy az egyenes és hosszú haj
egyenlő a gyönyörűvel.
Kulturálisan megszállottá váltunk
attól a gondolattól,
hogy olyan hajunk legyen,
amit úgy nevezhetünk,
hogy szép haj.
Ez lényegében azt jelenti,
hogy minél lazábbak a fürtök,
annál jobban néz ki a haj.
És mi hagytuk hogy ez az intézményesített
gondolat hamis képet fessen arról,
hogy mi minősül szép hajnak,
és mi nem.
Ami ennél is rosszabb, hogy hagytuk,
hogy téves ideológiák alapján
határozzuk meg magunkat,
amelyek mai napig hatással vannak
a kulturális identitásunkra
afroamerikai nőként.
Szóval, mit tettünk?
Hajszalonokba jártunk 6-8 hetenként
egy alkalmat sem kihagyva,
kitéve fejbőrünket
az erős hajegyenesítő kemikáliáknak
már egészen fiatal korunktól
akár már 8-10 éves korunktól kezdve,
aminek a következménye a hajhullás
kopasz foltok
égési sérülésekkel kísérve.
Több mint 230°C-on
sütjük a hajunkat
napi rendszerességgel
hogy megőrizzük simaságát.
Vagy egyszerűen csak parókát
vagy póthajat használunk
csak hogy egy kis időre
lélegezhessen a hajunk,
így senki sem tudja,
hogy néz ki a hajunk.
Ezeket a technikákat közösségeinkben
sajátítottuk el,
így nem meglepő, hogy ma
az ideális megjelenése
egy képzett fekete nőnek
különösenaz amerikai
vállalati szférába
inkább így néz ki,
mintsem így.
És semmiféleképpen nem így.
Ebben az évben szeptemberben
a Szövetségi Bíróság jogellenesnek ítélte
a diszkriminatív alapon
történő foglalkoztatást
mint például a raszta hajat viselők
negatív megkülönböztetését.
Egy alkalommal
az alabamai Mobile Hr. manager beszéde
rögzítve lett amint a
következőt mondja
"Nem azt mondom, hogy rendetlen a haja
de ...
szóval érti, hogy mire gondolok"
Nos, miről is beszélt?
Azt gondolta hogy csúnyák
akik raszta hajat viselnek
vagy már túl afrocentrikus
az ő stílusához
vagy túlzottan feketéket
favorizáló.
De lehet, hogy ez nem is
az Afrocentritásról szól
inkább arról, hogy a
megjelenésük igencsak laza
egy vállalati környezethez.
Talán a munkaadó aggódott,
hogy ijesztően néznek ki
és hogy megrémítenék
a vállalat ügyfélkörét.
Minden egyes ilyen vélemény
megbélyegzi azokat,
akik nem félnek felvállalni
természetes fürtjeiket.
És ennek bizony
változnia kell.
2013-ban
A Deloitte Vezetői Centrum
hivatalos kiadványában
3000 személy végrehajtói
szerepkörét elemezték
a munkahelyi öltözködés
koncepciója szerint melyek
a megjelenésen,pártfogáson,
hovatartozáson és szövetkezésen alapulnak.
Ha a megjelenést vesszük alapul
az derül ki, hogy
színes bőrű nők 67%-a
a munkahelyen
elvárások szerint öltözködik.
az összes válaszadó szerint az öltözködés
határozza meg milyen képet mutatunk,
82% elismerte, hogy
nagyon fontos a kinézet
a szakmai előmenetelük szempontjából.
Ez itt Ursula Burns.
Az első afro-amerikai nő vezérigazgatója
a Xerob tulajdonában lévő
Fortune 500 vállalatnak.
Kivételes külseje a védjegye,
ahogyan ezen a képen
is láthatják.
Egy alacsony, rövid hajú
ápolt afro.
Burns kisasszony az, akit mi
úgy hívunk hogy "természetes nő".
Ő kikövezte az útját
és kinézetével mutatja meg mi lehetséges
az afroamerikai nőnek, aki feljebb
szeretne jutni a ranglétrán,
de meg szeretné őrizni természetes
külsejét.
Ma az afroamerikai nők nagy része
akikre vezetőkként, ikonokként és
példaképekként tekitünk
mai napig az egyenes hajat részesítik
előnyben.
Ez azért van,
mert tényleg azt akarják?
így érzik magukat a legjobban?
vagy talán azért
gondolom
mert egy részük úgy érezheti, hogy
ez szükséges
annak érdekében, hogy sikeresek legyenek.
Van egy mozgalom, ami a természetes hajat
hirdeti itt az országban,
mely sikereket ért el Európában is.
Nők milliói érti most meg, mit is jelent
visszatérni a természetes hajhoz,
így levágattatják az évek hosszú során
eltöredezett, száraz hajvégüket
azért hogy visszanyerjék természetes
fürtjeiket
Tudom, mert szószólója és
nagykövete vagyok a mozgalomnak
már durván három éve.
27 év túlzott hajvasalás és
erős kemikáliák használata miatt
a hajam a megviseltség jeleit
mutatta.
Töredezett,
elvékonyodott,
nagyon száraz és gyenge volt.
hosszú évek során a konvencionális
szépségideál kergetésének
amit eddig láthattunk
végül meglett az ára.
Akartam tenni valamit ezzel kapcsolatban
így hát elkezdtem az első kihívást
aminek a "zero hő" nevet adtam,
amelynek a lényeg a hajvasaló
megvonása volt
hat hónapon keresztül.
és mint egy igaz "2000-s évek béli",
dokumentáltam is a közösségi médián.
(Nevetés)
Dokumentáltam ahogy vonakodva
de 7-10 cm-t levágtam szeretett hajamból.
Dokumentáltam, ahogy a természetes fürtök
tökéletesítésén fáradoztam
és azon küzdöttem, hogy elfogadjam őket,
és hogy úgy gondoljam, hogy jól
néznek ki.
Rögzítettem azt is, ahogy a hajam
textúrája lassan változni kezdett.
Azáltal hogy megosztottam történetemet
másokkal,
megtanultam hogy nem én vagyok az egyetlen
aki ezen megy keresztül,
és azt hogy ezer meg ezer másik nő
szeretné ugyanezt tenni.
Voltak nők akik kapcsolatba léptek
és kérdeztek
"Cheyenne hogyan csinálod a természetes
frizurát
amit láttam a minap.
Milyen új termékeket használsz
amelytől talán jobb lenne
a hajam textúrája
ahogy elkezd változni?"
vagy "Mik a tanácsaid a természetes
haj ápolására
melyeket el kell kezdenem ahhoz
hogy visszanyerjem hajam egészségét?"
Ám nagy számban voltak
olyan nők
akik sokat hezitáltak hogy
megtegyék az első lépést
mert megbénította őket a félelem.
Az ismeretlentől való félelem --
Hogyan néznének ki?
Hogyan éreznék magukat
természetes fürtjeikkel?
És talán a legfontosabb nekik,
mit gondolnának róluk mások?
Az elmúlt három évben
számos beszélgetésen túl a barátaimmal
és teljesen idegenekkel szerte a világból
megtanultam sok fontos dolgot
arról, ahogy az afroamerikai nők
azonosulnak a hajukkal.
Szóval amikor visszagondolok
arra a Hr. managerre az alabamai Mobilnál
Azt mondanám neki, "Igazából nem.
Nem értem, hogy miről beszél."
De vannak dolgok amiket biztosan tudunk.
Tudjuk, hogy az afroamerikai nőket
szoros érzelmek kötik természetes hajukhoz
ami segít visszafordítani a generációkon
átívelő tanítást
arról, hogy a feketék nem gyönyörűek
ha eredetiek,természetesek
vagy hogy valamit el kell rejteni,takarni.
Tudjuk, hogy a feketék kifejezik
egyéniségüket
és megtapasztalják képességeiket
azáltal, hogy gyakorta kísérleteznek
új frizurával.
Azt is tudjuk,
hogy bátran viselhetjük természetes
hajkoronánkat a munkahelyen,
ez megerősít páratlanságunkban
segít az előrehaladásban és a
szakmai fejlődésben.
Ezzel a gondolattal zárom
A faji-és társadalmi feszültség idején
üdvözölni ezt a mozgalmat
és ehhez hasonlókat
segít túljutni a jelenlegi helyzet
határain.
Így ha lát egy nőt fonott
vagy színes póthajjal
vagy észreveszed hogy a kollegád
nem vasalta ki a haját a munkába
akkor ne közelíts hozzá csodálattal
és ne kérdezd meg, hogy megérintheted-e
a haját --
(Nevetés)
Csak egyszerűen tiszteld.
Bíztasd.
Akár adj egy ötöst neki ha úgy
érzed
Mert itt
többról van szó mint a hajkoronáról.
Ez az önértékelésről és saját magunk
szeretetéről szól.
Elég bátornak kell lenni
és nem megrökönyödni a mások
által támasztott elvárások alatt.
Tudni, hogy csak a normák
elutasítása
nem határozza meg, kik vagyunk
inkább csak felfedi igazi valónkat.
Lezárásként,
bátornak lenni könnyebb
amikor számíthatunk mások
együttérzésére.
Így ezután
remélem számíthatunk rátok.
Köszönöm.
(Taps)