A nagyapám suszter volt.

Akkoriban méretre szabott 
cipőket készített.

Nem volt szerencsém
találkozni vele.

A Holocaust-ban halt meg.

De örököltem tőle 
a mesterség örömét,

kivéve azt, hogy ez már
nem igazán létezik manapság.

Tudják, amíg az Ipari Forradalom

sokat tett az emberiség 
helyzetének javításáért,

egyúttal kiirtotta
azt a készséget,

amit a nagyapám annyira szeretett,

ugyanakkor elsorvasztotta
a mesterséget, mint olyat.

De ez a 3D-s nyomtatással,
mind meg fog változni,

és minden ezzel kezdődött,

a legelső dologgal,

amit valaha kinyomtattak.

Kicsit idősebb, mint maga a TED.

1983-ban nyomtatta ki

Chuck Hull, jómaga,

a 3D-s nyomtatás feltalálója.

Ami miatt ma szeretnék Önökhöz szólni,

a nagy ötlet, amiről beszélni akarok,

az nem a 3D-s nyomtatás,

ami kilő majd bennünket a jövőbe,

hanem inkább az, ami minket

kapcsolatba hoz az örökségünkkel,

és bevezet majd egy új érába,

egy lokalizált, elosztott gyártásba

ami valójában a

digitális gyártásra van alapozva.

Nos, gondoljunk hasznos dolgokra.

Mindenki ismeri a cipője méretét.

Vajon ki tudja önök közül

az orra nyergének a méretét

vagy a halántékai közti
távolságot?

Valaki?

Nem lenne csodás,
ha már elsőre

olyan szemüveget kaphatnánk,

ami tökéletesen illik ránk,

és amihez semmi szükség
zsanérra,

szóval, elképzelhető, 
hogy a zsanér nem fog eltörni?

De a 3D-s nyomtatás hatásai

jóval túlmutatnak az orrunk hegyénél.

Mikor Amandával először találkoztam,

már egy kicsit fel tudott állni,
sőt aprókat lépdelni

annak ellenére, hogy deréktól lefelé,
le van bénulva,

de arról panaszkodott,
hogy a ruhája

kényelmetlen volt.

Egy csodálatos
"robotkosztüm" volt az,

amit az Ekso Bionics készített,

de nem a testére lett kitalálva.

Nem volt ráméretezve.

Arra ösztökélt, hogy 
készítsek neki valami olyat,

ami kissé nőiesebb,

elegánsabb,

és pillekönnyű.

és mint jó szabók,

arra gondoltunk, hogy
digitálisan fogjuk őt lemérni.

Ezt meg is tettük.
Egy lélegzetelállító kosztümöt alkottunk.

A hihetetlen rész, amit
Amandától tanultam,

hogy ahogy a 3D-s nyomtatásra tekintünk,

amit magunknak is mondunk,

le fogja majd váltani 
a hagyományos módszereket.

Amanda ránézett, majd azt mondta,

hogy ez egy lehetőség számomra,

hogy visszanyerjem a szimmetriámat,

és elfogadjam az eredetiségemet.

És tudják mi történt? Azóta meg sem áll.

Most már tűsarkú cipőben akar járni.

És ennek itt nincs vége.

A 3D-s nyomtatás megváltoztatja

a személyre szabott orvosi
készülékeket, ahogy azokat ismerjük,

új, gyönyörű, komfortos,

szellőző gerinctámasztóktól,

milliónyi fogpótlásig,

a szép merevítők,

amputáltak számára,

egy újabb lehetőséget ad,
érzelmileg újra rátalálni

a szimmetriánkra.

És ahogy itt ülünk ma,

eljöhet a drót nélküli
fogszabályzók,

átlátszó egyenesítők,

vagy a fogpótlások kora.

A fül hallójáratán belüli
hallókészülékek

milliói ma már 3D-s nyomtatókkal 
készülnek.

Emberek millióit szolgálják ma már

ilyen készülékek.

És mi a helyzet a térdprotézissel,

a saját adatainkból, méretre,

ahol minden szerszám, és
vezérlés 3D-ben van kinyomtatva?

G.E. is 3D-s nyomtatót használ,

hogy legyártsa a következő 
generációs LEAP motort,

ami meg fogja spórolni

az üzemanyag 15 %-át

és egy repülőtársaság kiadásait

kb. 14 millió dollárral csökkenti.

Ez jó a G.E.-nek, nem igaz?

És az ügyfeleknek, 
és persze a környezetnek is.

De még vannak ennél jobb hírek is!

Hogy ez a technológia,
ma már nemcsak a

tehetős vállalatok számára elérhető.

A Planetary Resources,

egy űrkutatási startup cég

még ebben az évben felbocsátja első
űrszondáját.

Ez csak töredéke volt 
egy NASA űrhajónak,

csak töredéke volt az árának,

és kevesebb, mint egy tucat 
mozgó részből készült,

és az év vége felé,
már kint lesz az űrben.

A Google is belevág 
ebbe a vakmerő projektbe

megvalósítani a moduláris,
blokktelefont, az Arát.

Csak azért lehetséges ez, 
mert a nagysebességű

3D-s nyomtatással először lesz lehetséges

működő és használható

beépülő modulokat gyártani.

Egy igazi "holdraszállás", 
egy 3D-s nyomtatóval kivitelezve.

És mi van az étellel?

Mi lenne, ha először az életben,

készítenénk fantasztikus finomságokat,

mint itt, ez a gyönyörű, ehető

"TEDy maci"?

Mi lenne, ha teljesen
megváltoztathatnánk az élményt,

amint látható ezen teljesen 3D-nyomtatású

abszint-tálaláson?

És mi lenne, ha tehetnénk bele
mindenféle hozzávalót,

színeket, különböző ízvilágokat,

ami nem csak finom ételeket jelent,

de személyessé tenné a tápértéket

ami ezt is fogja jelenteni?

Ez jelenti számomra
a legnagyobb fogást, a 3D-ben.

Az ilyen nyomtatásban,
a komplexitás ingyenes.

a nyomtatót, nem érdekli,

hogy a legprimitívebb,

vagy a legkomplexebb formáról van szó,

ami teljesen a feje tetejére állítja

a jelenlegi fogalmaink szerinti gyártást.

Sok ember hiszi azt , hogy 
a 3D-s nyomtatás lesz

a mai ismereteink szerinti gyártás vége.

Pontosan azt gondolom, 
hogy a holnap technológiáját,

a fiatalok kezébe kell adni,

ami munkalehetőségek

végtelen bőségét fogja nyújtani,

és ez által,

bárki válhat profi készítővé,

és gyártóvá.

Ehhez új eszközökre van szükség.

Nem lehet mindenki egy CAD operátor,

így fejlesztjük a tapintást is,

az érzékelő készülékeket,

ami lehetővé teszi, hogy megérinthesd

és érezhesd a terveidet,

mintha digitális agyaggal játszanál.

Amikor ilyeneket csinálsz,

és kifejlesztettünk dolgokat,

melyek fizikai képből, 
rögtön nyomtathatóak,

ami megkönnyíti, hogy tartalmat alkossunk,

de még az el nem képzelteket is,

vagy akár a véletlennel,

mint egy demokratizált hamisítás

és az állandóan jelenlévő 
illegális tulajdon.

Olyan sokan kérdezik, hogy

vajon lesz majd egy 3D-s nyomtató 
minden otthonban?

Azt hiszem ez egy rossz kérdésfeltevés.

A kérdés inkább az,

hogy mennyiben fogja megváltoztatni
az életemet egy 3D-s nyomtató?

Vagy más szóval, a házam melyik részében

fog beilleni egy 3D-s nyomtató?

Nos, minden amit itt látnak,

ilyen nyomtatókon készült,

beleértve ezeket a cipőket is

az Amszterdami Divatbemutatóról.

Ezek most nem a nagyapám cipői.

Ezek az ő szenvedélyének,

a hyper-lokál gyártásnak a folytonosságát

testesítik meg.

A nagyapám nem érte meg,
hogy lássa a Nike-it

kinyomtatni a szegecseket
a nemrégiben lejátszott Super Bowl-hoz,

és engem sem látott apám állni

a hibridizált, 3D-s cipőmben.

3 éve halt meg.

De Chuck Hull, aki mindezt feltalálta,

itt van ma ebben a házban,

és köszönet neki érte,

mondhatom, a találmányának,

tehát, hogy én is 
egy suszter vagyok,

és mert ezekben a cipőkben

adok tiszteletet a múltamnak

míg a jövőnek gyártok.

Köszönöm!

(Taps)