Orvosi illusztrátorként kissé másként látom a dolgokat. Kiskorom óta figyelem az igazság és a szépség kifejeződését a művészetekben és a tudományokban. Noha ezek önmagukban is csodásak, sok előnyöset mondhatunk róluk, de a természettudományok és a matematika szempontjából eszményeik majdnem olyanok, mint a sziámi ikrek, akikkel a tudós egyszerre szeretne randizni. (Nevetés) Az igazság kifejeződése áhítatos dolog, amelyet rettegve istenként imádhatunk. Ezek erős, megmagyarázhatatlan eszmények. Egyediek, hasznosak – néha–, de gyakorta az események után sokára. Lehet már képeket nézegetni, de én nem óhajtom magam a kivetítőn szemlélni. Az igazság és a szépség gyakran átláthatatlan dolgok azoknak, akik nem otthonosak a tudományban. E dolgok úgy írják le a szépséget, hogy többnyire csak azoknak fogható föl, akik értik a szépség kifejeződésének tárgyát tanulmányozó személy nyelvezetét és mondattanát. Ha a matekot vesszük, E = mc², ha a kozmológiai állandót vesszük, az antropikus elvvel, ahol azt látjuk, hogy az életnek az univerzumot leíró számok alapján kellett kifejlődnie, kiderül, hogy e dolgokat tényleg nehéz megértenünk. Mióta orvosi illusztrátori képzésben vettem részt, mióta szobrász apámtól, aki kulturális mentorom is volt, tanultam az animációt, mindig törekedtem rájönni, hogyan segíthetnék a laikusoknak megérteni a biológiai tudományok igazságát és szépségét animációk, képek, történetmesélések útján, hogy a nem szükségképpen kézzelfogható dolgok taníthatóvá és érthetővé váljanak. A mai diákok gyakran úgy tanulnak, hogy noha a tanult tárgyban benne rejlik az igazság és a szépség, de az oktatási módszer miatt a tantárgy túlságosan beskatulyázott, és az igazság s a szépség nem mindig nyilvánvaló. Ez majdnem olyan, mint a csirkeleves régi receptje, ahol addig főzik a csirkét, amíg már teljesen elmegy az íze. Nem szeretnénk, hogy diákjaink így járjanak. Megvan a lehetőségünk a valóban nyitott oktatásra. Pár éve fölhívott Robert Lue, a Harvard Molekuláris és Sejtbiológiai Tanszékéről, és azt kérdezte, csoportommal együtt érdekelne-e, és tényleg változtatni szeretnénk-e az egyetemükön folyó orvosi és tudományos képzésen? Sejtkutatási projektbe fogtunk, amely föltárja a molekuláris és sejtbiológiai területre jellemző igazságot és szépséget, hogy a hallgatók a széttagolt tényekből összképet alakíthassanak ki. Képzeletükben képet alkothatnak a sejtekről mint hatalmas, nyüzsgő, bonyolult szerkezetű városról, amely mikrogépekkel van teli. E mikrogépek az élet központja. E mikrogépek, amelyeket az egész világ nanotechnológusai irigyelnek, önműködő, erős, pontos, hibátlanul működő, aminosavszálakból álló szerkezetek. E mikrogépek irányítják a sejtek mozgását, másolását. E mikrogépek irányítják szívünket és agyunkat. Rá akartunk jönni, hogyan lehetne ezt az animáció nyelvén elmondani, amely aztán a harvardos BioVisions különlegességévé válhatna. A BioVisions a Harvard honlapja, amelyet molekuláris és sejtbiológia szakos hallgatóknak hoztak létre. Ez a szöveges információn és minden didaktikai anyagon túlmenően látvány útján ad összképet, hogy a sejtek belsejét teljes valójukban s szépségükben szemlélhessék a hallgatók, és e látványból tanuljanak, képzeletük felgyúljon, szenvedélyük föllángoljon. Az animáció hozzásegíti őket új fölfedezésekhez és az élet működésének megértéséhez. A molekulák összekapcsolódásával kezdtük. Az első témánk ez volt: A makrofágok mozognak a kapillárisokban, és a kapilláris falát érintve információt szereznek a kapillárisok falán lévő sejtekből: figyelem!, gyulladás van valahol, amit nem látnak és nem éreznek. De olyan infót kapnak, amely megállítja, és arra készteti őket, hogy tegyék meg az intézkedéseket, amelyek alakjuk megváltoztatásához kell, és a kapillárisokból kijöhessenek, s tisztázzák a helyzetet. E molekuláris motorokhoz együtt kellett működnünk a Harvard kutatóival, és ehhez az atomi szinten pontos molekuláris modellek adatbázisát vettük igénybe. Rá kellett jönnünk, hogyan mozognak, és mit csinálnak ezek a motorok. Az animációt úgy kellett megoldanunk, hogy valóban közvetítse azt, ami folyik; másrészt ne annyira valósághűen, hogy a sejtben lévő nyüzsgő tömeg zavarja a nézést. E szempontnak megfelelő háromperces filmünk Reader's Digest változatát mutatom most be. A projekt folyamatban van, és még 4-5 évig napirenden lesz. Szeretném, ha látnák, hogy épít utakat magának a sejt, e kis lépegető gépek, az ún. kinezinek, amelyek annyit vállalnak magukra, hogy meghaladná egy ekkora hangya erejét. Indítsuk a filmet, kérem! A sejt belsejét irányító gépek tényleg elképesztők, és ezek az élet alapja, mert kapcsolatban vannak egymással. Tájékoztatják egymást. Mindenfélét végeznek a sejten belül. A sejt menet közben hozza létre, amire szüksége van, a sejtmagból kapott infó alapján, a géneket olvasó molekulák révén. Nincs élet a legcsekélyebb lényektől a jelenlévőkig semmi e mikrogépek nélkül. Ha nem lennének ezek a gépek, Chris, aligha tudtál volna ekkora közönséget idegyűjteni. (Nevetés) (Zene) Ez itt a sejt FedEx-es csomagfutára. E kis fickót kinezinnek hívják. Zsákot cipel, amely teli van újonnan gyártott fehérjékkel, oda viszi, ahová kellenek, legyen az sejtmembrán, sejtorganellum, akár valami létrehozása vagy javítása. Mindegyikünkben kb. 100 000 ilyen dolog szaladgál ide-oda a 100 billiónyi sejtünkben. Nem számít, milyen lustának érezzük magunkat, valójában nem sikerül semmit tennünk. (Nevetés) Szeretném, ha hazafelé tartva elgondolkoznának rajta, milyen nagy teljesítményűek a sejtjeink, és arról is, amit már tudunk a sejtmechanikáról. Mihelyst megtudjuk, mi hogy működik, és higgyék el, ezeknek csak kb. 1%-át tudjuk, mihelyst megtudjuk, mi hogy működik, akkor képesek leszünk jobban szabályozni, mitévők legyünk egészségünkkel, mit teszünk a jövő nemzedékével, és milyen sokáig fogunk élni. Remélhetőleg ezt fölhasználhatjuk arra, hogy több igazságot és több szépséget fedezzünk föl. (Zene) Elképesztő, ahogy a sejtek, e mikrogépek tökéletesen tudják, mikor mi kell a sejtnek, hogy teljesítsék feladatukat. Együttműködnek. Ráveszik a sejtet, hogy tegye a dolgát. Együttműködésük segíti testünket – a nagy egységet, melyet sosem látnak meg – rendben működni. További jó szórakozást! Köszönöm. (Taps)