Nézd meg ezt a képet!
Vajon mit ábrázol?
Egy félelmetes szörnyeteget?
Két barátságos medvét?
Vagy valami egészen mást?
Majdnem egy évszázada
tíz ehhez hasonló tintafoltot használnak
egy szinte misztikus személyiségteszthez.
A sokáig csak pszichológusok és betegeik
számára hozzáférhető képekről
azt állították, hogy megmutatják,
hogyan működik az emberi agy.
De ugyan mit mutatnak
meg ezek a tintafoltok,
és hogyan működik ez a teszt?
Hermann Rorschach svájci pszichiáter
alkotta meg a tesztet a 20. század elején.
A Rorschach-teszt valójában
nem arról szól, amit látunk,
inkább arról, hogyan érzékelünk.
Amatőr művészként
Hermannt elbűvölte mennyire másként
érzékelik az emberek azt, amit látnak.
Ezt a kíváncsiságot vitte
magával az orvosira,
ahol megtanulta, hogy érzékszerveink
szoros kapcsolatban vannak egymással.
Tanulmányozta az érzékelés folyamatát,
melynek során az érzékszervi jeleket
nemcsak befogadjuk, hanem át is alakítjuk.
Mikor elkezdett egy kelet-svájci
elmegyógyintézetben dolgozni,
egy sor különös képet tervezett,
hogy új megvilágításba helyezze
ezt a titokzatos folyamatot.
A tintafolt festményeket használva
Rorschach egészséges alanyok
és pszichiátriai betegek százainak
tette fel ugyanazt a kérdést:
Vajon mit ábrázol?
Viszont Rorschachnak nem az volt
a lényeg, mit láttak az alanyok,
hanem az, ahogyan
megközelítették a feladatot:
A kép mely részeire koncentráltak,
és melyeket hagytak figyelmen kívül?
Mozgónak látták a képet?
Segítettek a színek a válaszadásban?
Vagy elterelték az alanyok
figyelmét és túlterhelték őket?
Kifejlesztett egy rendszert
a válaszok értékelésére,
mely a lehetséges értelmezések széles
halmazát néhányra csökkentette.
Empirikus értékelésével most már
osztályozni tudta az alanyokat:
a kreatív, nagy képzelőerejűt,
a részletekre koncentrálót,
az összefüggéseket látót,
és a rugalmas résztvevőket,
akik változtatták megközelítésüket.
Néhány ember elakadt,
és több foltra ugyanazt a választ adta.
Mások szokatlan és remek leírásokat adtak.
A válaszok olyan változatosak voltak,
mint a tintafoltok,
melyek különböző érzékelési
problémákat kínáltak –
némelyiket könnyebb, másokat
nehezebb volt értelmezni.
De a tesztalanyok általános
megközelítésének vizsgálata
valós betekintést nyújtott
pszichológiájukba.
És ahogy Rorschach egyre
több embert vizsgált,
minták kezdtek kialakulni.
A hasonló személyiségű
egészséges alanyok
gyakran szembetűnően hasonló
megközelítést alkalmaztak.
Ugyanabban a mentális
betegségben szenvedő alanyok
szintén hasonlóan szerepeltek,
így a teszt megbízható
diagnosztikai eszközzé vált.
Még néhány olyan betegséget is
sikerült ezzel diagnosztizálni,
melyeket más módszerekkel
nehéz lett volna.
1921-ben
Rorschach publikálta értékelési rendszerét
azzal a 10 tintafolttal együtt,
melyek szerinte a legárnyaltabb képet
adják az emberek érzékeléséről.
A következő néhány évtizedben
a teszt a világ számos
országában vált népszerűvé.
Az 1960-as években
csak az Egyesült Államokban
több millió alkalommal használták.
Sajnos kevesebb mint egy évvel
a teszt publikálása után
Hermann Rorschach hirtelen elhunyt.
Feltalálója nélkül – aki módszeresen
gyűjtötte alátámasztására az adatokat –
nem volt, aki megfelelő
keretek közt tartsa,
így a tesztet különféle találgatások
alapján kezdték használni.
Kutatók náci háborús
bűnösökön használták a tesztet,
és azt remélték, hogy így felfedik
a tömegmészárlás pszichológiai gyökereit.
Antropológusok elzárt közösségeknek
mutatták meg a képeket,
és egyfajta univerzális
személyiségtesztként használták.
Munkáltatók hoztak elfogult döntéseket
a teszt egyszerűsített változata alapján.
Ahogy a teszt elhagyta a kórházakat,
és a populáris kultúra része lett,
népszerűsége nagyot zuhant az
egészségügyi szakemberek körében,
és a tintafoltok kiestek
a klinikai használatból.
A teszt még ma is vitatott,
és sok ember gondolja úgy,
hogy hitelességét már megcáfolták.
2013-ban felülvizsgálták az összes
létező Rorschach kutatási eredményt,
amiből kiderült, hogy megfelelő alkalmazás
mellett a teszt valós eredményeket ad,
és segíthet mentális
betegségek diagnózisában,
vagy kiegészítheti a páciens
pszichológiai profilját.
Messze nem kizárólagos
kulcs az emberi elméhez –
de egyik teszt sem az.
De a vizuális megközelítés és az,
hogy nem csak egyetlen jó válasz van,
továbbra is segít a pszichológusoknak
árnyaltabb képet festeni arról,
hogyan látják az emberek a világot,
és ez egy lépéssel közelebb
visz minket ahhoz,
hogy megértsük az érzékelésünk
mögötti mintákat.