Az én nevem Harry Baker.
Harry Baker én vagyok.

A tiéd is Harry Baker?
Hiszen én is az vagyok.

(Nevetés)

Ez egy rövid bemutatkozás volt.

Igen, Harry vagyok.

Matek szakos vagyok. Verseket írok.

Gondoltam, egy prímszámokról
szóló szerelmes verssel kezdenék.

(Nevetés)

A címe "59"

Az lett volna a címe:
"A szerelem primátusa".

A reakció miatt meggondoltam magam.

(Nevetés)

Szóval, "59".

Reggel 59-nek, a bal
láb, amit rögtön letesz.

Ráeszmél, hogy az arca a hajában elvesz.

Kiagyalja azon percben
ahogy aludt, attól van ez.

Néhány ruhát talál, amit aztán felvesz.

Nézi a tükröt, de tehetetlen,
lenyűgözve aligha lesz.

Amit lát: durva élek körbe,
mire hanyagsága rátesz.

Amint az átellenben lakó 60-at,
kinek látványa kedvére tesz,

ablakán kitekintve veszi észre.

60 gyönyörű volt.

Tökélyre vágott körmeivel
alkalomhoz illő viseletben.

Mindig illedelmes, kegyes.

Túl-tökéletes. Ott volt mindenben,
akár a tornász, úgy a szeren,

de űberlazán vette ezt fel.

Elmondta volna a lánynak,
tudta, mi a kedvenc virága

rá gondolt minden pillanatban,
percben, minden órában.

Bár tudta, nem működne
soha, a lányt nem kapná meg.

mert habár az utca túloldalán lakott,

különféle világokban éltek:

60 csak a teljesen kerek figurákra bukott,

de 59 hitte, 60-nak ő páratlan. (Nevetés)

A fiú kedvenc filmje volt a 101 kiskutyák,

A lány sorozatokat preferált.

A fiú idealizált képzete volt,
hogy szerelmüket sors verte.

Közösen küzdve lehetne esélyük
a szorzók-osztók ellenére.

A lány szigorú elveket vallott,
melyeket anyja kötött lelkére,

hogy a másság nem egyenértékű.

A fiú bolondnak és naivnak érezte magát,

mert szerette egy buta
anya irányított lányát,

de egy szimpla művelet
mégis orvosolta volna baját:

az eggyel vagy maradva,
ha 59-nek elveszed 60-át.

Valóban, két hónap is volt,
hogy fejleszegve járt-kelt

mire 61 nap után, 61-re lelt.

Kulcsát elhagyta, és apja-anyja elment,

így egy nap suli után, házánál tekergett.

nézegette ajtaján, a kopottas számlapot,

így mélázva azon, hogy itt
nem mondott még jó napot.

A lány beengedte, és ő szájtátva állt ott.

61 akár 60, de egy pici
többlettel. (Nevetés)

Szelíden mosolygott, és szeme szebb volt,

akárcsak ő, durva élek
körbe, lezser cuccot hord,

akárcsak ő, az otthonában
mindent szanaszét szórt,

akárcsak ő, az ő anyja sem
bánta, ha barát náluk rostokolt.

A lány akár a fiú lenne,
a fiú pedig a lány,

és a fiú hitte, ha ez így tetszett,
tetszenének egymásnak.

Most másképp alakult, pajzán volt a lány.

59 nekibátorodott, és elkérte a számát.

A lány így szólt: "61."
A fiú erre vigyorogva: "59.

Ma tényleg jól éreztem magam,

holnap, ha akarnál, ismételhetnénk nálam?"

Erre a lány: "Jah"

Szeretett csak úgy köntörfalazni.

Ráállt erre az első félhivatalos randira.

A végén fiú egy perccel
épp előtte készült el.

De a lány egy percet késett
így az nem volt lényeg.

Attól a pillanattól fogva
non-stop volt a terefere.

Hogy imádták az X-faktort,
hogy mindkettő prímfaktor,

hogy őket nem érdekelte,
e jellemvonás őket jobbá tette.

Az éjszaka végére tudták:
egymásnak lettek teremtve.

Mesélte egy nap a lány a hányaveti 60-at,

Észrevette, amint 59 az orrát vakarta.

Vörös lett, és szerelmét elmesélte:

"ha vele összejött volna,
most ő állna itt, nem te."

61 eszes volt, tudta,
irigységre semmi oka,

Egyenest a szemébe nézett,
egészen finoman azt mondta:

Te 59 én 61, egyesülve kétszerese
leszünk annak, mi 60 valaha lehetne.

(Nevetés)

Ekkor 59-nek könnyek lepték el szemét

örült, hogy ezzel a kivételes
lánnyal töltheti életét.

Elmondta neki, mit jelent az igaz prímlét,

hogy az egy és önmaga
oszthatja szívét ketté.

És ő volt az az egy,
akinek szívét adná oda,

ugyanúgy érzett a lány,és tudta
már azt, hogy a filmek féligazak.

ott nincs valódi érzelem
az érzelem csupán ék.

Ha van valódi érzelem,
akkor a prímet ők elvitték.

Köszi.

(Taps)

Ez volt az első vers, amit írtam,

és egy prímszám témájú
költői estre készült, (Nevetés)

miből egy prímszám témájú
költészeti verseny lett,

és ezen a költészeti versenyen győztem,

vagy, ahogy tetszik, én lettem
a törzs(szám)fönök. (Nevetés)

Így jöttem rá ezekre a dolgokra,
amit slamköltészetnek hívnak,

ha nem tudnátok, 
hogy mi a slamköltészet:

30 éve Amerikában jött létre ez a műfaj,

hogy rávegye az embereket 
olyan jól hangzó szavakkal,

mint "slam", hogy költészeti
programokat látogassanak.

(Nevetés)

Az előadóknak három percük van,

aztán a közönség véletlenül
kiválasztott tagjai pontoznak,

és a végén a pontszámokat összeadják.

Mindez azért volt,

hogy lebontsa a korlátokat
az előadó és a közönség között,

és egyfajta kötödést
alakítson ki a hallgatóval,

és ezentúl még nyerhettél is.

Ha győztél egy slamversenyen,
slambajnoknak hívhatod magad,

mintha birkózó lennél,

de ha veszítesz, mondhatod:

"Ó, a költészet szubjektív műfaj,
nem mérhető pontokkal."

(Nevetés)

De megszerettem, és elmerültem a műfajban,

aztán az Egyesült Királyság
slambajnoka lettem,

és meghívtak a párizsi Slam VB-re,

amit nem tudtam elhinni.

A világ minden tájáról jönnek,
és az anyanyelvükön adnak elő,

és öt idegen francia értékeli őket.

(Nevetés)

Valahogy győztem, ami nagyszerű volt,

mert lehetővé tette,
hogy bejárjam a világot,

és azt, hogy a következő szöveg,

technikailag a legjobb
vers lehessen a világon.

(Nevetés)

Szóval...

(Taps)

öt francia idegen szerint.

Szóval, a "Papír Pupákok".

Bírom a pupákot

Bírnék néhány papír pupákot.

Lennének pepita papír pupákok.
Pattanlap pepita papír pupákok.

Pöpec pattanlap pepita papír pupákok.

Hogy pöckölsz ki pöpec
pepita pattanlap pupákokat?

Hallom pityeregtek már. Na jó...

A pöpec pattanlap pepita
papír pupákokat pont

egy pöpec pattanlapos pepita
pupák papírkapocs pöcköli ki,

de prepalálnék testreszabott
tapasztókat tartalékként,

egy sebti pakk Blue Tack,
ha nem lenne a papír elég.

Felépíteném a világ pattanlap poliszát,

de nem akarnám gondot okozzon
a sok papír pupák politizálás,

a papírpolitikusok meg
a papírvékony politikák,

parányi bánkódást sem
mutató porhintő papolás.

Egy pici papír lennék én,
Egy pici papír lennél te,

és tudnánk nézni lapostévét,
a-lap-csatornán menne minden.

(Nevetés)

Látnánk papucs papír reppereket
reppelni papír pisztolyukról,

vagy a papír pupák szállítókat
papírdugóba szorulva az A4-esen.

(Nevetés) Papír.

Lehetne egy papír Kate királylány,
de mind csak néznénk papír Pippa-t,

és mind rettegnénk gyilkos
Jacktől, a lapfelmetszőtől.

hiszen a papír propaganda
propagálja a polgárok balítételét,

pamfletek posztolják pózer
terroristák fényképét.

Én egy pici papírlap
Te egy pici papírlap.

És a pattanlapnép alatt
pupák problémák lapulnak.

Egy pompás papír parlamentben
lenne, aki valóságtól érintetlen.

és némán nézte pupákjának
protestálását a lapelvonás ellen.

A passzív papír prostestálást
majd szétzúznák papírporrá

a rohamrendőrök kezelte papírkorongpuskák.

Igen, lenne még papírpénz,
így maradna a papíréhség,

és pockos papír bíborosok
perselyébe sosem elég.

Pazarolnak potpurrira, azzal
pompázva papírportáikat.

amíg mások az út porában
el vannak takarva pompásan.

A piszkos pór gazdaságban,
hol piszkosul sok a pórnép,

minek igényére nincsen igény,
minden pénz a hadseregé.

Origami armadák írják
papírrepcsi programát,

minket pedig fogságban
tart egy saját papírlánc,

de inkább: ami aláz, hogy úgy
tűnik, soha nem lesz változás,

csak annyi, hogy ki az, ki
parancsba adja, ki a hibás.

Akinek sorolják sorszámát,
felejtve, hogy pupák, nem szám,

mert a végén, ki megjárja ezt, az a pupák.

Bírom a pupákot.

Ha úgy tűnne, nem lehet helytállni,

egyedül a pupák, aki képes inspirálni,

és papíron, nehéz látni
az alagút végén a fényt.

viszont a mélyén Pandóra
szelencéjének van remény,

és nálam van még remény,
mert bízom a pupákokban.

Pupákok, mint a nagyapámék.

Kik mióta megszülettem minden egyes

reggel szántak néhány
percet egy imára értem.

7892-szer csekkolta valaki,
eddig, hogy jól-vagyok-e,

és ez csodálatos.

Pupákok, mint néném, aki
színpadra lép pribékekkel.

Pupákok, kik valódi irgalomra képesek.

Pupákok, mint partra vetett Palesztinok.

Pupákok, kik bármire képesek,
hogy életed jobbá tegyék,

nem várva semmit cserébe.

A pupákok parancsában ott a potenciál.

De csak mert a parancsoló pupák,
gyakran a préda szerepét játssza,

még a rendszernek engendi nem szabad.

És a papír populáció nem más.

Egy pici papír te, egy pici papír én.

És a pattanlapnép alatt
pupák problémák lapulnak,

de mi még átvészelnék azt is,
ha e világ darabokra hullna.

Mert a pupákok, mi vagyunk.

Köszönöm.

(Taps)

Nagyon köszönöm, egyre még éppen van idő.

Számomra a költészet a határtalan
gondolatok végső kifejezését jelenti.

Amikor kezdtem,

azok inspirtáltak, akiknek
elképesztő sztorijuk volt.

Mint boldog életű 18 éves,
túl naivan hittem ezt,

de megteremthettem világokat,
ahol élményeimről, álmaimról,

elveimről beszélhetek.

Csodásnak tartom azt, hogy itt vagyok ma.

Köszönöm, hogy itt lehetek.

Ha nem volnátok itt,

mindez nagyon olyan volna,
mint tegnap a mikrofonpróba,

(Nevetés)

de így sokkal mókásabb.

Az utolsó vers címe: "A napsugárfi".

Köszönöm szépen, hogy elmondhatom.

Öreg Napnak sugárfi a büszkesége volt.

Beragyogta napját, ha látta
fiát, amint kereket old.

Nem azért mert vele bajolt,
vagy mert mindent elpakolt,

hanem, mert ennek ellenére
az élet napos oldalára gondolt.

Nem volt ez így mindig.

Régebben sokszor próbálta
elrejteni szívének világát.

A balsors minden csillagot érint,

Kihuny a remény szikrája bennük,
ha nem lobog már úgy a láng.

Visszanézve világra jöttét
a csillagbölcsőjében.

megtudjuk, mennyire nem
volt mindennapi jellem.

Volt egyfajta érzéke a dolgokhoz.

Nem épp Midász érintése volt az,

de amerre ment, minden
egy kicsit átváltott bronzra.

Nem minden nap volt úgy szeretve, mint ez.

Mint József meg a bátyjai
és az álomkabátja esetében.

meg van a pro és kontrája,
ha jobban kitűnik a másság.

és az irigyek azt nem tűrik,
kiben több a ragyogás.

Akár csak az Árnyemberek .

Mármost az Árnyemberek
nem kedvelték a Napsugárfit.

Ő volt az, ki megmutatta
az Árnyemberek sötét dolgait.

Mikor aztán fényt derített arra,
az árnyak mindezt hol rejtegetik.

az Árnyemberek ördögien
kieszelik, hogy csinálhatnák ki.

Először is, a napfoltjait kinevették.

Golyózáporként ható szavaik
az álmait az égről levették,

fejébe vésve azt, nem annyira rendi,

a suliban nem jött ki azzal, aki trendi.

Mondták, orrát fenn hordja az űrben,
de majd ők azt odaragasztják a földhöz,

alapvetően a semmit sem ér,
mert ez az, miből létrejött,

egyetemi dísztalárt soha fel nem ölt,

és az égés első fokozata,
az a szint, mit talán betölt,

attól kapva, kivel lesz kapcsolata.

Túl felvilágosult, mondták neki,

ezért soha nem mert senki a szemébe nézni.

Az elméje elborult,

az ég pedig be, párolgó könnycseppel,

amint a nap sírni kezdett.

Napsugárfi lángész volt,
a szíve pedig meleg,

és belül égett kegyetlen.

megsértve szitokszavától az árnynépnek,

kik lyukat beszéltek belé,
lyukakkal hagyva őt ott.

Amint szíve keményebb,
szikrája gyengébb lett.

Ahányszor nem a nevén
szólították, visszafogta lángját.

Úgy vélte, talán kedvelnék,
ha fényerejét lejjebb venné,

de csak folyton mondták,
villámné eltéveszti célját.

Nem igazán tudta felfogni, amit mondtak,

fényét pedig fogyatkozni
hagyta azáltal, mit mondtak.

Mint Texas, egy “lone star state”-é vált,

úgy érezte, mintha ütnék
a napfonat csakráját.

Ekkor pedig Napsugárkalány arra járt

énekelve arról kedvenc dalát,
hogy amiből vagyunk, az szilárd,

nem kell, hogy magadat játszd,
várnak rád, csak légy, aki vagy,

mert minden szív egy csillag.

Napsugárkalány tüzes buksza.

Olyan fajta lány volt, hogy ha őt nézted,

eltűnt a buksza.

De a fiú elől ő el nem tűnhetett,

Ha észrevette, azonnal
retinájába égett arcmása,

egy világi lány volt ő,
aki azért igent mondott,

Valami volt benne, mitől
a fiú tudta, ha mellette ő volt,

kevésbé tűntek sötétnek a dolgok.
Álmokra vágyott.

Árnyakat sehol sem látott.
Ha a lány ott volt, ő ragyogott.

Szeme úgy felcsillant,
hogy azt színlelni nem lehet.

Ha ő nevetett, fénye tönkre tette
metsző szavát a gyűlöletnek,

Adtak egymásnak beceneveket,
mint csini csillag és sukár sugár,

és apránként orvosolva
lett az árny okozta kár.

A lány egy volt az ezer
trilliárdból, és briliáns volt,

Rubinfejűt csinált volna
a leghidegebb vérű viperából,

millió az őt imádó
Chiléből és Brazíliából,

és tanította Napsugárfit,
hogy mitől lehet ellenálló

Azt mondta: A világ összes sötétsége

sem tudja eloltani egy gyertya fényét.

hát hogy fenébe lehet a tiéd szorongatni?

Csak te döntöd el, belőle ki kap
és az ég az, ami határt szab,

lángod fojtsa meg azt, aki odacsap.

Ha a szem lélekre nyíló ablak
akkor a lány elhúzta a függönyt,

hogy a nap fénye süsse át a sebet.

A balsors univerzumában
e csillagok összeragadtak,

és bár éj követ napot, nap éjt,
emlékeik örökké tartanak,

Mindegy, az időjós jósolta-e
vagy sem, úgy is kiderül,

mert a felhők felett a fiú
ragyog szüntelenül.

Napsugárfi lángész volt, és a szíve meleg,

belül pedig égett kegyetlen,

táplálta tüzét a galaxisok szelte szikra,

és a lány, ki bizalomra tanította.

Nagyon szépen köszönöm.

(Taps)