Mi okozza a heroinfuggőséget?
Elég buta kérdés ugye?
Hiszen mindenki tudja:
A heroin okozza a heroinfüggőséget
A következőképpen:
20 nap heroinhasználat után a 21. napra
a test fizikailag sóvárogni kezd a drog után,
mert kémiai kampókat tartalmaz a kábítószer.
Ezt jelenti a drogfüggőség.
De van itt egy csapda.
Szinte minden, amit a
drogfüggőségről tudunk, téves.
Ha te például eltöröd a csípődet,
kórházba kerülsz
és ott heteken vagy akár hónapokon keresztül,
diamorfint kapsz.
A diamorfin nem más, mint heroin.
Sőt, sokkal erősebb heroin,
mint az utcai
mivel nincsenek benne mindenféle adalékok.
A te közeledben is nagyon sok ember
kap elsőosztályú heroint a kórházban.
Szóval legalább egy részük függő lesz, igaz?
A tüzetes vizsgálatok eredménye:
nem történik ilyen.
A nagymamád sem lett narkós
a csípőműtétje után.
De vajon miért?
A jelenlegi elméletünk a függőségről
részben egy 20. századi
kísérletsorozat eredménye
A kísérlet nagyon egyszerű:
Fogsz egy patkányt és beteszed egy ketrecbe
két itató palackkal
Az egyik sima víz, a másik
heroinnal vagy kokainnal van vegyítve.
Szinte minden esetben
a patkány megszállottja lesz a drogos víznek
és mindig visszajár még többért
míg bele nem pusztul.
De az 1970-es években Bruce Alexander
pszichológiaprofesszor
észrevett valami furcsát
a kísérlettel kapcsolatban:
A patkány mindig egyedül kerül a ketrecbe.
Semmi mást nem tud csinálni,
csak drogozni...
Mi történne, tűnődött,
ha megpróbálnánk ez másképp?
Szóval megépítette Patkány Parkot,
ami lényegében mennyország a patkányoknak;
ez egy buja ketrec, ahol a patkányoknak
színes labdáik, alagútjaik vannak,
rengeteg barátaik játszani,
na meg szexelni.
Minden, ami szem-szájnak ingere.
És kapnak drogozott és normál vizet.
És itt van a lenyűgöző dolog:
A patkány parkban a patkányok alig fogyasztottak drogozott vizet
Egyik sem használta kényszeresen vagy adagolta túl magát.
De talán ez csak patkányokra igaz, nem?
Nos, szerencsére volt egy hasonló eset emberekkel is:
a vietnámi háború.
Az amerikai katonák 20%-a használt heroint Vietnámban.
Az otthoniak pánikba estek,
mert azt gondolták, több százezer drogos
lesz majd az utcákon a háború után.
De egy tanulmány meglepő eredményt talált:
a katonák nem mentek elvonóra
és nem voltak elvonási tüneteik;
a 95%-uk csak egyszerűen abbahagyta.
Ha a régi függőségi elméletben hiszünk,
akkor ez nem illik a képbe.
Ha viszont Alexander elméletében hiszünk
akkor teljesen érthető, mi történt.
Mert ha az ember egy idegen ország
félelmetes esőerdejébe kerül,
ahol nem akar lenni, ölnie kell
és bármikor megölhetik,
akkor nagyon jó időtöltés
a heroinozás.
De ha hazatérsz a barátaidhoz
meg a családodhoz
az olyan, mintha kivennének
az első ketrecből
és beraknának egy
emberi Patkány Parkba.
Nem a vegyi anyag a lényeg, hanem a ketrec.
Másképp kell gondolnunk a függőségre.
Az emberi lények veleszületett szüksége,
hogy kötődjön és csatlakozzon.
Mikor boldogak és egészségesek vagyunk,
kötődünk a körülöttünk levő emberekkel.
De mikor nem tudunk,
mert traumatizált, elszigetelt,
vagy levertek vagyunk az élettől,
olyan valamihez fogunk kötődni
amely némi megkönnyebbülést ad.
Lehet, hogy álladóan
a telefonunkat bamulyuk;
de lehet pornográfia, videojáték,
reddit, szerencsejáték vagy akár kokain.
Mindenképpen kötődni fogunk valamihez,
mert ilyen az emberi termeszét.
A kivezető út az egészségtelen kötödésből
az egészséges kötödés,
olyan emberekkel kapcsolatba lepni akikkel
együtt szeretnél lenni.
A függőség csak az egyik tünete a
kapcsolattalan válságnak
amely körülőtűnk történik.
Mindannyian érezzük
Az 1950 -es évek óta Amerikaban
a közeli barátok száma
lassan de biztosan csökken.
Ugyanakkor az alapterület a hazaikban
folyamatosan növekedik,
és inkább választják a több területet a barátok helyett, és a tárgyakat a kapcsolatok helyett.
A háború, amit a drogok ellen űzünk már egy évszázad óta
csak rosszabbá tette a helyzetet.
Ahelyett, hogy segítenénk az embereknek, hogy összeszedjék az életüket
inkább kitaszítjuk őket a közösségünkből,
nehezebbé tesszük, hogy munkát szerezzenek és stabilabb lehessen az életük
Link a leírásban