Valahol messze, a hatalmas
világegyetemben biztos,

hogy számtalan,
élettől pezsgő bolygó létezik.

De miért nem látunk 
létezésükre utaló bizonyítékokat?

Ezt a híres kérdést tette fel
Enrico Fermi 1950-ben:

"Hol vagytok?"

Az összeesküvés-elmélet hívei szerint
ufók folyamatosan látogatnak minket,

és az adatokat mostanában
hozzák nyilvánosságra,

de őszintén szólva, nem túl meggyőzők.

Marad a rejtély.

Tavaly a Kepler űrtávcső

közeli csillagok körül keringő
több száz bolygót észlelt.

Az adatok extrapolálásából kiderül,

hogy félbillió bolygó létezhet

csupán Tejútrendszerünkön belül.

Ha 10 000-ből egy alkalmas az életre,

még mindig marad 50 millió lakható bolygó

itt a Tejútrendszerben.

Ez a rejtély.

Földünk csak 9 milliárd évvel

a Nagy Bumm után alakult ki.

A Tejútrendszerben számtalan bolygó 
a Földnél hamarabb jött létre,

és milliárd vagy sok millió évvel előbb

nyújtott lehetőséget élet kialakulására,

mint a Föld.

Ha csak néhányukon keletkezett

technológiákat alkotó értelmes élet,

akkor több millió év állt rendelkezésükre,

hogy kiteljesedjenek és megerősödjenek.

A Föld példáján láttuk,

milyen elképesztően felgyorsulhat
a műszaki fejlődés

mindössze 100 év alatt.

Évmilliók alatt egy értelmes
idegen civilizáció

könnyen elterjedhetett
volna a világegyetemben,

talán létrehozhatott volna hatalmas 
energiagyűjtő alkotásokat,

vagy gyarmatosító űrhajóflottákat,

vagy dicsőséges műalkotásokat,
melyek az éjszakai eget díszítik.

Vártuk volna, hogy legalább
felfedjék jelenlétüket,

szándékosan vagy akaratlanul,

valamilyen elektromágneses jelekkel.

De nem látjuk egyetlen 
meggyőző bizonyítékukat sem.

Miért?

Seregnyi lehetséges válasz létezik,

egyesek egészen rémisztők.

Talán egy szuperértelmes civilizáció

már tényleg meghódította a galaxist,

de szigorú rádiócsendet hirdetett,

mert fél lehetséges versenytársaitól.

Készen áll

bármely fenyegetés fölszámolására.

Tán nem is olyan értelmes.

Talán kifinomult technológia
megalkotására képes

intelligencia kifejlődése

sokkal ritkább, mint feltételeztük.

Végül is,

a Földön is csak egyszer fordult elő

négymilliárd év alatt.

Lehet, hogy hihetetlen szerencsénk volt.

Lehet, hogy mi vagyunk az első 
ilyen civilizáció a Tejútrendszerben.

Tán a civilizáció magában hordozza

önnön pusztulásának csíráját

a létrehozott technológia
elszabadulása miatt.

Van számos reményteljesebb válasz.

Először: nem kutatunk elég szorgosan,

nevetséges összeget költünk rá.

Csak Tejútrendszerünk töredékén

kutattunk alaposan figyelemre
méltó jelek után.

Lehet, hogy rosszul keresünk.

A civilizációk fejlődésük során tán hamar

az elektromágneses hullámoknál
sokkal kifinomultabb és hatékonyabb

távközlési technológiákat fedeznek föl.

Lehet, hogy az egész tevékenység

a mostanában felfedezett 
rejtelmes sötét anyagban

vagy sötét energiában megy végbe,

amelyek az univerzum 
tömegének zömét alkotják.

Vagy nem a jó méretek között keressük.

Lehet, hogy az értelmes civilizációk 
rájöttek:

az élet csak összetett információminták

szép kölcsönhatása,

és hatékonyabban megy végbe kis léptékben.

Ahogy régi sztereórendszereink
kis iPodokká zsugorodtak,

talán az intelligens élet maga is

mikroszkopikus méretűvé mérséklődött,

hogy csökkentse ökológiai lábnyomát.

Ezért Naprendszerünkben 
nyüzsöghetnek idegenek,

de nem vesszük észre őket.

Lehetséges, hogy fejünkben
lévő ötletek idegen életformák.

Hát, ez elég őrült gondolat.

Tán a földönkívüliek mondatták velem.

De nagyszerű, hogy az ötletek 
önálló életre kelnek,

és túlélik kigondolójukat.

Tán a biológiai élet csak múló szakasz.

Az elkövetkezendő 15 évben

spektroszkópiai információkat kapunk

jónak ígérkező közeli bolygókról,

feltárják, van-e rajtuk élet.

Időközben a SETI,

a "Földönkívüli Intelligencia Kutatása"

közzéteszi adatait,

azért hogy városi tudósok milliói,
s így talán ön is,

bekapcsolódhasson a kutatásba.

A Földön elképesztő kísérleteket végeznek,

hogy a semmiből életet teremtsenek,

mely az ismerttől nagyon
más DNS-formára épülhet,

Segítségükkel megtudhatjuk,

hogy pezseg-e az élet az univerzumban ,

vagy tényleg

csak egyedül vagyunk.

Bármelyik válasz

a maga módján fenséges.

Mert ha egyedül vagyunk is,

a tény, hogy gondolkozunk és álmodozunk,

és feltesszük e kérdéseket,

egyike lehet

az univerzumról szóló
legfontosabb megállapításoknak.

Van még egy jó hírem.

A tudás és megértés keresése
soha nem unalmas.

Éppen ellenkezőleg.

Minél többet tudunk,

annál csodásabbnak látszik a világ.

Az őrült eshetőségek,
a megválaszolatlan kérdések

viszik előre a világot.

Tehát maradjunk érdeklődők!