A pingvinek sokak fantáziáját és szívét hódították meg világszerte. Noha a popkultúra esetlen, de bájos madárként ábrázolja őket, igen népes populációval; valójában a pingvinek rendkívül kecses, de makacs madarak, populációjuk pedig gyors szabadesésben van. Tényleges helyzetük sokkal bizonytalanabb, mint gondolnánk. És ha a jelenlegi tendenciák nem változnak, akkor pingvinekkel nemsokára már csak filmekben találkozhatunk. A pingvineknek sok olyan tulajdonságuk van, melyek egy madár esetében furcsának mondhatók. Például egyikei azon kevés madárfajnak, melyek nem tudnak repülni, noha röpképes madarakból fejlődtek ki 60 millió évvel ezelőtt. Meglepő módon legközelebbi élő rokonaik az albatroszfélék, melyek óriási szárnyfesztávolságukról és rendkívüli siklóképességükről ismertek. Furcsának tűnhet, hogy a röpképesség elvesztése evolúciós előny lehet, azonban a pingvinek rövid, uszonyszerű szárnya és erős csontozata lehetővé teszi, hogy gyorsabban ússzanak és mélyebbre merüljenek, mint a Föld bármely más madara; olyan ökológiai fülkét töltve ki, melyre más madár képtelen. A pingvinfélék a déli féltekén élnek, ezzel egyikei azon kevés madárfajnak, melyek a leghidegebb környezetben is képesek költeni. Az elterjedt vélekedéssel szemben viszont nem kizárólag a hideg térségekben élnek; és persze nem is az Északi-sarkon. A 18 pingvinfajból valójában csupán 4 él és költ rendszeresen az Antarktiszon. A legtöbb pingvin hideg-mérsékelt és mérsékelt övi térségekben él. A galápagosi pingvin élő- és szaporodási helye pedig az Egyenlítő közvetlen közelében, Dél-Amerika partjainál van. A pingvinek megtalálhatók továbbá Dél-Afrikában, Namíbiában, Ausztráliában és Új-Zélandon, továbbá számos szigeten az Atlanti-, a Csendes-, az Indiai-óceán déli részén és a Déli-óceánon. Bár a pingvinek életük 75%-át a tengerben töltik, minden évben ki kell jönniük a szárazföldre szaporodás és vedlés céljából. Sokféle helyen teszik mindezt, az Antarktisz ideiglenes jégtakarójától kezdve Dél-Afrika és Namíbia tengerpartjain és szubarktikus szigetek sziklás partjain át a Galápagos-szigetek lávaszirtjeiig. A különböző pingvinfajoknak különböző fészekrakó szokásuk van. Egyesek üreget vájnak a földbe, a homokba vagy a száraz guanóba; mások fűcsomókba fészkelnek; megint mások kisebb kövekből, gallyakból és csontokból építenek fészket, de olyan faj is van, mely egyáltalán nem rak fészket. Noha a legtöbb pingvin két tojást rak, a két legnagyobb faj, a király- és a császárpingvin csupán egy tojást rak, melyet a lábán tartva költ ki kb. két hónap alatt. Sajnos a 18 pingvinfajból 15-öt ma már fenyegetett, mérsékelten fenyegetettként vagy veszélyeztetettként fajként tart számon a Természetvédelmi Világszövetség. Az elmúlt néhány évtized során az egyedszám világszintű csökkenése a legtöbb pingvinfaj esetében akár a 90%-ot is elérte. Közülük két faj, a sárgaszemű és a galápagosi pingvin egyedszáma alig néhány ezerre csökkent. A pingvinfélék indikátor fajok, afféle kanárik a szénbányában. Egyszerűen fogalmazva: a pingvinek pusztulása óceánjaink haldoklását jelzi. Szomorú, de e hanyatlás hátterében többnyire emberi tevékenység áll. A történelem során a pingvinek számos háborgatásnak voltak kitéve. A pingvintojások tömeges gyűjtése és a tengeri madarak guanójának kitermelése, melybe fészküket rakták, drámai hanyatlást okozott számos pingvinfaj esetében. Ha azon tűnődsz, hogy mit akarhattak az emberek a madárürülékkel, nos, összetevőként szolgált trágya és puskapor gyártásához. Olyan értékes volt, hogy a 19. században fehér aranynak hívták. A pingvineket jelenleg több veszély fenyegeti; pl. a tengeri és szárazföldi élőhelyeik pusztulása, a behurcolt ragadozók, a halászhálók jelentette csapda, illetve a műanyagok és vegyszerek okozta szennyezés. Számos nagyméretű olajömlés is bekövetkezett az elmúlt 50 évben, ami pusztulást vagy sérülést hozott pingvinek tízezrei számára a Föld különböző részein. Azonban a két legnagyobb veszély, mely ma a pingvineket fenyegeti a globális felmelegedés és a túlhalászat. A globális felmelegedés többféleképpen hat a pingvinekre; a krillpopuláció csökkenésétől, -- amit az antarktiszi jég lecsökkent képződése okoz -- a viharok gyakoriságának és hevességének növekedésén át -- ami a fészkek pusztulását okozza --, a hideg áramlatok eltolódásáig -- ami a táplálékállatokat túl messzire sodorja a pingvinek költő- és táplálkozóhelyétől. Bár az ember jelentheti a legnagyobb veszélyt a pingvinek számára, a legnagyobb reményük is mi vagyunk. Számos kutatási és fajvédelmi projekt indult, melyek célja a pingvinek élőhelyeinek védelme és a veszélyeztetett populációk helyreállítása. Egy kis segítséggel, ill. azzal, ha változtatunk azokon a szokásainkon, melyek negatív hatással vannak bolygónkra és óceánjainkra, van remény, hogy szmokingos barátaink az elkövetkezendő évszázadban is velünk maradnak.