A pingvinek sokak
fantáziáját és szívét
hódították meg világszerte.
Noha a popkultúra
esetlen, de bájos madárként ábrázolja őket,
igen népes populációval;
valójában a pingvinek rendkívül kecses,
de makacs madarak,
populációjuk pedig gyors szabadesésben van.
Tényleges helyzetük sokkal bizonytalanabb,
mint gondolnánk.
És ha a jelenlegi tendenciák nem változnak,
akkor pingvinekkel
nemsokára már csak filmekben találkozhatunk.
A pingvineknek sok olyan tulajdonságuk van,
melyek egy madár esetében furcsának mondhatók.
Például
egyikei azon kevés madárfajnak, melyek nem tudnak repülni,
noha röpképes madarakból fejlődtek ki
60 millió évvel ezelőtt.
Meglepő módon legközelebbi élő rokonaik
az albatroszfélék,
melyek óriási szárnyfesztávolságukról
és rendkívüli siklóképességükről ismertek.
Furcsának tűnhet,
hogy a röpképesség elvesztése
evolúciós előny lehet,
azonban a pingvinek rövid, uszonyszerű szárnya
és erős csontozata
lehetővé teszi, hogy gyorsabban ússzanak és mélyebbre merüljenek,
mint a Föld bármely más madara;
olyan ökológiai fülkét töltve ki, melyre más madár képtelen.
A pingvinfélék a déli féltekén élnek,
ezzel egyikei azon kevés madárfajnak,
melyek a leghidegebb környezetben is képesek költeni.
Az elterjedt vélekedéssel szemben viszont
nem kizárólag a hideg térségekben élnek;
és persze nem is az Északi-sarkon.
A 18 pingvinfajból valójában csupán 4
él és költ rendszeresen az Antarktiszon.
A legtöbb pingvin hideg-mérsékelt
és mérsékelt övi térségekben él.
A galápagosi pingvin élő- és szaporodási helye pedig
az Egyenlítő közvetlen közelében,
Dél-Amerika partjainál van.
A pingvinek megtalálhatók továbbá Dél-Afrikában,
Namíbiában,
Ausztráliában
és Új-Zélandon,
továbbá számos szigeten
az Atlanti-,
a Csendes-,
az Indiai-óceán déli részén
és a Déli-óceánon.
Bár a pingvinek életük 75%-át a tengerben töltik,
minden évben ki kell jönniük a szárazföldre
szaporodás és vedlés céljából.
Sokféle helyen teszik mindezt,
az Antarktisz ideiglenes jégtakarójától kezdve
Dél-Afrika és Namíbia tengerpartjain
és szubarktikus szigetek sziklás partjain át
a Galápagos-szigetek lávaszirtjeiig.
A különböző pingvinfajoknak
különböző fészekrakó szokásuk van.
Egyesek üreget vájnak a földbe, a homokba vagy a száraz guanóba;
mások fűcsomókba fészkelnek;
megint mások kisebb kövekből, gallyakból és csontokból építenek fészket,
de olyan faj is van, mely egyáltalán nem rak fészket.
Noha a legtöbb pingvin két tojást rak,
a két legnagyobb faj,
a király- és a császárpingvin
csupán egy tojást rak,
melyet a lábán tartva költ ki
kb. két hónap alatt.
Sajnos a 18 pingvinfajból 15-öt
ma már fenyegetett,
mérsékelten fenyegetettként
vagy veszélyeztetettként fajként
tart számon a Természetvédelmi Világszövetség.
Az elmúlt néhány évtized során
az egyedszám világszintű
csökkenése a legtöbb pingvinfaj esetében
akár a 90%-ot is elérte.
Közülük két faj,
a sárgaszemű és a galápagosi pingvin
egyedszáma alig néhány ezerre csökkent.
A pingvinfélék indikátor fajok,
afféle kanárik a szénbányában.
Egyszerűen fogalmazva: a pingvinek pusztulása
óceánjaink haldoklását jelzi.
Szomorú, de e hanyatlás hátterében többnyire
emberi tevékenység áll.
A történelem során a pingvinek
számos háborgatásnak voltak kitéve.
A pingvintojások tömeges gyűjtése
és a tengeri madarak guanójának
kitermelése, melybe fészküket rakták,
drámai hanyatlást okozott
számos pingvinfaj esetében.
Ha azon tűnődsz,
hogy mit akarhattak az emberek a madárürülékkel,
nos, összetevőként szolgált
trágya és puskapor gyártásához.
Olyan értékes volt,
hogy a 19. században
fehér aranynak hívták.
A pingvineket jelenleg több veszély fenyegeti;
pl. a tengeri és szárazföldi élőhelyeik pusztulása,
a behurcolt ragadozók,
a halászhálók jelentette csapda,
illetve a műanyagok és vegyszerek okozta szennyezés.
Számos nagyméretű olajömlés is bekövetkezett
az elmúlt 50 évben,
ami pusztulást vagy sérülést hozott
pingvinek tízezrei számára a Föld különböző részein.
Azonban a két legnagyobb veszély, mely ma a pingvineket fenyegeti
a globális felmelegedés
és a túlhalászat.
A globális felmelegedés többféleképpen hat a pingvinekre;
a krillpopuláció csökkenésétől,
-- amit az antarktiszi jég lecsökkent képződése okoz --
a viharok gyakoriságának és
hevességének növekedésén át
-- ami a fészkek pusztulását okozza --,
a hideg áramlatok eltolódásáig
-- ami a táplálékállatokat túl messzire sodorja
a pingvinek költő- és táplálkozóhelyétől.
Bár az ember
jelentheti a legnagyobb veszélyt a pingvinek számára,
a legnagyobb reményük is mi vagyunk.
Számos kutatási és fajvédelmi projekt indult,
melyek célja a pingvinek élőhelyeinek védelme
és a veszélyeztetett populációk helyreállítása.
Egy kis segítséggel, ill. azzal,
ha változtatunk azokon a szokásainkon,
melyek negatív hatással vannak bolygónkra és óceánjainkra,
van remény, hogy szmokingos barátaink
az elkövetkezendő évszázadban is velünk maradnak.