Szóval, amikor 14 éves voltam, a családom örökbe fogadta a kis testvéreimet Etiópiából. Egy nap anyám azt kérdezte: "Melyik nap legyen a születésnapjuk?" "Ööö, amikor megszülettek, nyilvánvaló, nem?" Nevetséges kérdés. Aztán anyám azt mondta: "Nos, Kristen, egyik kis testvérednek sincs születési bizonyítványa, szóval mit javasolsz, honnan tudjuk meg, mikor születtek?" Elképedtem. Most, húsz évvel később, még mindig dolgozom a megoldáson, de testvéreim hiányzó születési bizonyítványának rejtélye helyett ezt a problémát globálisan próbálom megoldani. Nos, mi köze a születési bizonyítványnak a nemzetközi fejlődéshez? A válaszhoz vissza kell térnünk az eredeti fejlesztési teendők jegyzékéhez, az emberi jogok cikkelyeihez. 1948-ban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata első alkalommal állított fel közös elképzelést az alapvető emberi jogokról és a méltóságról, melyek minden nemzet minden emberére vonatkoznak: 6. cikkely: a jog, hogy a törvény előtt személyként legyünk elismerve. Vagy mint jogalany. Gyerekek számára ez a születési bizonyítvány. És annak ellenére, hogy ez egyetemes emberi jog, napjainkban egymilliárd ember nincs nyilvántartásba véve, ezzel ez korunkban az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése, bár úgy tűnik, senki sem tud róla. A világ szegénységének és éhezésének tükrében biztosítani, hogy a világon mindenki jogalany legyen, nem igazán tűnik fontosnak, de a valóságban az. Tudják, karrierem kezdetén egy szociális munkással dolgoztam Mumbai egyik nyomornegyedében, és követtük ennek a kislánynak az esetét, aki gyermekbénulásban szenvedett, és deréktől lefelé lebénult. Amikor megérkeztünk a házba, a padlón találtuk. A lába súlyosan sebhelyes és fertőzött volt, ő pedig alultáplált. Sosem járt iskolába, és élete nagyrészt erre a kicsiny, sötét szobára korlátozódott. Amikor elmentünk, megkérdeztem a szociális munkást, mi a terv, mire ő: "Nos, először is születési bizonyítványt kell szereznünk." Kissé megdöbbentem, azt mondtam: "Nem gondolja, hogy szociális segítséget kell szereznünk számára, biztonságos lakóhelyet, és iskolába íratni?" Mire ő: "Pontosan, ezért kell szereznünk neki születési bizonyítványt." Tudják, jogalanyiság nélkül a kormány nem ismer el bennünket létező személyként. És egy hivatalosan nem létező személy nem kaphat kormányzati szolgáltatásokat, a kormány csak azoknak tud szolgáltatásokat nyújtani, akikről tud. Így ezeket az embereket pl. kihagyják a rendszeres védőoltásokból. A jogalanyiság nélküli emberekkel nem számolnak és védtelenek. Ők a társadalom peremén élő közösségek legszegényebb tagjai. Az emberkereskedelem áldozatai. Az emberkereskedők tudják, hogy szinte lehetetlen megtalálni valakit, ha soha nem is volt nyoma, hogy létezett. Olyan kizsákmányolás áldozatai, mint a gyermekházasság és a gyermekmunka. Születési bizonyítvány nélkül hogyan bizonyítjuk, hogy a gyermek még gyermek? A hontalanok közé tartoznak. A születési bizonyítványból tudjuk, kik a szülők és hol születtünk, a két fő tényezőt az állampolgárság megszerzéséhez. A világ egymilliárd jogalanyiság nélküli emberéből a túlnyomó többség gyermek, akiket születésükkor nem regisztráltak. A legkevésbé fejlett országokban a született gyermekek több mint 60%-át soha nem vették nyilvántartásba. A szubszaharai Afrika 17 országában végzett tanulmány szerint a gyermekek 80%-ának nincs születési bizonyítványa. Azokból az országokból, ahol még nem érték el a születési regisztrációs lefedettséget, 26 országban születési bizonyítvány szükséges az egészségügyi ellátáshoz, beleértve az oltásokat is. 37 országban kötelező a szociális támogatás igénybe vételéhez, amelynek célja az emberek kiemelése a szegénységből. És 59 országban szükséges születési bizonyítvány ahhoz, hogy egy gyermek iskolába iratkozhasson vagy elvégezhesse azt. Gyakran szükséges születési bizonyítvány a jogalanyiság egyéb formáihoz is, mint pl. a személyi igazolvány vagy az útlevél. És a jogi identitás valamilyen formája szinte minden országban szükséges a szavazáshoz, egy SIM-kártyához vagy egy bankszámlanyitáshoz. Valójában a bankszámla nélküli 1,7 milliárd emberből 20%-nál az az ok, hogy nincs érvényes személyazonosító okmányuk. Nem kell szakértőnek lenni, hogy lássuk, ez több milliárdszoros probléma. Így nem meglepő, hogy van bizonyíték arra, hogy a születési regisztráció lefedettségének javítása kéz a kézben jár a jobb fejlődési eredményekkel, a szegénység enyhítésétől a jobb egészségig, táplálkozásig, oktatásig, gazdasági fejlődésig valamint a biztonságos és szabályos migrációig. 2015-ben találkoztak a világ vezetői, és megígérték az emberi jogok tiszteletben tartását, és hogy mindenkit segítenek a szegénység felszámolásában, az éhínség megszüntetésében és az egyenlőtlenségek csökkentésében. De hogyan fogják megvédeni az emberi jogokat, és honnan fogják tudni, ha valaki lemarad, ha először is nem tudják, kik ők vagy hol vannak? Tehát mit tehetnek az országok ennek érdekében? Nos, nincs egységes megoldás, mivel minden ország körülményei mások. Öt bevált eljárás létezik, amely bármely rendszerre alkalmazható. Első: csökkentsük a távolságot. Második: szüntessük meg a költségeket. Harmadik: egyszerűsítsük le a folyamatot. Negyedik: szüntessük meg a megkülönböztetést. Ötödik: növeljük az igényt. A nemi megkülönböztetés rejtett probléma marad, mivel statisztikailag nincs különbség a fiúk és lányok regisztrációs arányában, de a megkülönböztetés nem a gyermeket érinti, hanem az anyát. Angola a 35 ország egyike volt, ahol kellett az apa neve vagy jelenléte ahhoz, hogy a gyermek születését nyilvántartásba vegyék. Tehát amikor az apa kiléte ismeretlen, nem hajlandó vagy nem képes az apaság igénylésére, az anyákat törvényesen megakadályozzák saját gyermekeik születésének nyilvántartásba vételétől. Ezért ennek megoldására Angola törvényben tette lehetővé, hogy az anyák egyedülálló szülőként regisztrálhassák gyermekeiket. Tanzániában 2012-ben csupán a gyermekek 13%-ának volt születési bizonyítványa. Ezért a kormány új rendszerrel állt elő. Regisztrációs központokat állítottak fel olyan meglévő infrastruktúrákban, mint például a közösségi helyek és az egészségügyi intézmények. Közelebb hozták a szolgáltatásokat azokhoz, akiknek szüksége volt rájuk. Megszüntették a díjat. Egyszerűsítették és automatizálták a folyamatot, hogy a születési bizonyítványt ki lehessen adni a helyszínen. A kereslet növeléséhez társadalmi tudatosság növelő kampányt indítottak, hogy ismertessék az emberekkel az új eljárást, és hogy miért fontos regisztrálni gyermekeik születését. Alig néhány év elteltével az új rendszert bevezetett kerületekben a gyermekek 83%-ának már van születési bizonyítványa, és jelenleg folyamatban van az országos bevezetése is. Szóval, mit tehetünk? Tudják, azt gondolom, emberi mivoltunk egyesít bennünket. Mind a Földön élünk, ugyanazt a levegőt lélegezzük be. És bár egyikünk sem döntött születéséről, vagy a helyzetről, ahova születtünk, el kell döntenünk, hogyan élünk. Változás akkor következik be, amikor a tudatosság ereje vagy az együttérzés ereje cselekvésre késztet bennünket. És együttes fellépésünk révén mi leszünk a változás legjelentősebb hajtóerői. És amikor a tétlenség ára ártatlan gyermekek védtelensége, oltás nélkül maradása, iskolázatlansága, megfelelő munkát nem találó és szavazni képtelen felnőtté válása a szegénység, a kirekesztés és az észrevétlenség fogságában, ránk vár, hogy kiemeljük ezt az ügyet az ismeretlenség homályából, és reflektorfénybe helyezzük. Mert nem mindennap van lehetőségünk a világ megváltoztatására, de most – igen. Köszönöm. (Taps)