Szóval, amikor 14 éves voltam,
a családom örökbe fogadta
a kis testvéreimet Etiópiából.
Egy nap anyám azt kérdezte:
"Melyik nap legyen a születésnapjuk?"
"Ööö, amikor megszülettek,
nyilvánvaló, nem?"
Nevetséges kérdés.
Aztán anyám azt mondta:
"Nos, Kristen,
egyik kis testvérednek sincs
születési bizonyítványa,
szóval mit javasolsz,
honnan tudjuk meg, mikor születtek?"
Elképedtem.
Most, húsz évvel később,
még mindig dolgozom a megoldáson,
de testvéreim hiányzó születési
bizonyítványának rejtélye helyett
ezt a problémát
globálisan próbálom megoldani.
Nos, mi köze a születési bizonyítványnak
a nemzetközi fejlődéshez?
A válaszhoz vissza kell térnünk az eredeti
fejlesztési teendők jegyzékéhez,
az emberi jogok cikkelyeihez.
1948-ban az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata
első alkalommal állított fel
közös elképzelést
az alapvető emberi jogokról
és a méltóságról,
melyek minden nemzet
minden emberére vonatkoznak:
6. cikkely: a jog, hogy a törvény előtt
személyként legyünk elismerve.
Vagy mint jogalany.
Gyerekek számára
ez a születési bizonyítvány.
És annak ellenére,
hogy ez egyetemes emberi jog,
napjainkban egymilliárd ember
nincs nyilvántartásba véve,
ezzel ez korunkban az emberi jogok
egyik legsúlyosabb megsértése,
bár úgy tűnik, senki sem tud róla.
A világ szegénységének
és éhezésének tükrében biztosítani,
hogy a világon mindenki jogalany legyen,
nem igazán tűnik fontosnak,
de a valóságban az.
Tudják, karrierem kezdetén
egy szociális munkással dolgoztam
Mumbai egyik nyomornegyedében,
és követtük ennek a kislánynak az esetét,
aki gyermekbénulásban szenvedett,
és deréktől lefelé lebénult.
Amikor megérkeztünk a házba,
a padlón találtuk.
A lába súlyosan sebhelyes
és fertőzött volt,
ő pedig alultáplált.
Sosem járt iskolába,
és élete nagyrészt erre a kicsiny,
sötét szobára korlátozódott.
Amikor elmentünk, megkérdeztem
a szociális munkást, mi a terv,
mire ő: "Nos, először is
születési bizonyítványt kell szereznünk."
Kissé megdöbbentem, azt mondtam:
"Nem gondolja, hogy szociális segítséget
kell szereznünk számára,
biztonságos lakóhelyet,
és iskolába íratni?"
Mire ő: "Pontosan, ezért kell szereznünk
neki születési bizonyítványt."
Tudják, jogalanyiság nélkül
a kormány nem ismer el bennünket
létező személyként.
És egy hivatalosan nem létező személy
nem kaphat kormányzati szolgáltatásokat,
a kormány csak azoknak tud
szolgáltatásokat nyújtani,
akikről tud.
Így ezeket az embereket pl. kihagyják
a rendszeres védőoltásokból.
A jogalanyiság nélküli emberekkel
nem számolnak és védtelenek.
Ők a társadalom peremén élő közösségek
legszegényebb tagjai.
Az emberkereskedelem áldozatai.
Az emberkereskedők tudják,
hogy szinte lehetetlen megtalálni valakit,
ha soha nem is volt nyoma, hogy létezett.
Olyan kizsákmányolás áldozatai,
mint a gyermekházasság és a gyermekmunka.
Születési bizonyítvány nélkül hogyan
bizonyítjuk, hogy a gyermek még gyermek?
A hontalanok közé tartoznak.
A születési bizonyítványból tudjuk,
kik a szülők és hol születtünk,
a két fő tényezőt
az állampolgárság megszerzéséhez.
A világ egymilliárd
jogalanyiság nélküli emberéből
a túlnyomó többség gyermek,
akiket születésükkor nem regisztráltak.
A legkevésbé fejlett országokban
a született gyermekek több mint 60%-át
soha nem vették nyilvántartásba.
A szubszaharai Afrika
17 országában végzett tanulmány szerint
a gyermekek 80%-ának
nincs születési bizonyítványa.
Azokból az országokból,
ahol még nem érték el
a születési regisztrációs lefedettséget,
26 országban születési bizonyítvány
szükséges az egészségügyi ellátáshoz,
beleértve az oltásokat is.
37 országban kötelező
a szociális támogatás igénybe vételéhez,
amelynek célja az emberek
kiemelése a szegénységből.
És 59 országban szükséges
születési bizonyítvány ahhoz,
hogy egy gyermek iskolába iratkozhasson
vagy elvégezhesse azt.
Gyakran szükséges születési bizonyítvány
a jogalanyiság egyéb formáihoz is,
mint pl. a személyi igazolvány
vagy az útlevél.
És a jogi identitás valamilyen formája
szinte minden országban szükséges
a szavazáshoz, egy SIM-kártyához
vagy egy bankszámlanyitáshoz.
Valójában a bankszámla nélküli
1,7 milliárd emberből
20%-nál az az ok, hogy nincs érvényes
személyazonosító okmányuk.
Nem kell szakértőnek lenni, hogy lássuk,
ez több milliárdszoros probléma.
Így nem meglepő, hogy van bizonyíték arra,
hogy a születési regisztráció
lefedettségének javítása
kéz a kézben jár a jobb
fejlődési eredményekkel,
a szegénység enyhítésétől
a jobb egészségig,
táplálkozásig, oktatásig,
gazdasági fejlődésig
valamint a biztonságos
és szabályos migrációig.
2015-ben találkoztak a világ vezetői,
és megígérték az emberi jogok
tiszteletben tartását,
és hogy mindenkit segítenek
a szegénység felszámolásában,
az éhínség megszüntetésében
és az egyenlőtlenségek csökkentésében.
De hogyan fogják megvédeni
az emberi jogokat,
és honnan fogják tudni, ha valaki lemarad,
ha először is nem tudják,
kik ők vagy hol vannak?
Tehát mit tehetnek az országok
ennek érdekében?
Nos, nincs egységes megoldás,
mivel minden ország körülményei mások.
Öt bevált eljárás létezik,
amely bármely rendszerre alkalmazható.
Első: csökkentsük a távolságot.
Második: szüntessük meg a költségeket.
Harmadik: egyszerűsítsük le a folyamatot.
Negyedik: szüntessük meg
a megkülönböztetést.
Ötödik: növeljük az igényt.
A nemi megkülönböztetés
rejtett probléma marad,
mivel statisztikailag nincs különbség
a fiúk és lányok regisztrációs arányában,
de a megkülönböztetés
nem a gyermeket érinti,
hanem az anyát.
Angola a 35 ország egyike volt,
ahol kellett az apa neve
vagy jelenléte ahhoz, hogy a gyermek
születését nyilvántartásba vegyék.
Tehát amikor az apa kiléte ismeretlen,
nem hajlandó vagy nem képes
az apaság igénylésére,
az anyákat törvényesen megakadályozzák
saját gyermekeik születésének
nyilvántartásba vételétől.
Ezért ennek megoldására Angola
törvényben tette lehetővé,
hogy az anyák egyedülálló szülőként
regisztrálhassák gyermekeiket.
Tanzániában 2012-ben
csupán a gyermekek 13%-ának
volt születési bizonyítványa.
Ezért a kormány új rendszerrel állt elő.
Regisztrációs központokat állítottak fel
olyan meglévő infrastruktúrákban,
mint például a közösségi helyek
és az egészségügyi intézmények.
Közelebb hozták a szolgáltatásokat
azokhoz, akiknek szüksége volt rájuk.
Megszüntették a díjat.
Egyszerűsítették
és automatizálták a folyamatot,
hogy a születési bizonyítványt
ki lehessen adni a helyszínen.
A kereslet növeléséhez társadalmi
tudatosság növelő kampányt indítottak,
hogy ismertessék
az emberekkel az új eljárást,
és hogy miért fontos regisztrálni
gyermekeik születését.
Alig néhány év elteltével
az új rendszert bevezetett kerületekben
a gyermekek 83%-ának
már van születési bizonyítványa,
és jelenleg folyamatban van
az országos bevezetése is.
Szóval, mit tehetünk?
Tudják, azt gondolom,
emberi mivoltunk egyesít bennünket.
Mind a Földön élünk,
ugyanazt a levegőt lélegezzük be.
És bár egyikünk sem döntött születéséről,
vagy a helyzetről, ahova születtünk,
el kell döntenünk, hogyan élünk.
Változás akkor következik be,
amikor a tudatosság ereje
vagy az együttérzés ereje
cselekvésre késztet bennünket.
És együttes fellépésünk révén
mi leszünk a változás
legjelentősebb hajtóerői.
És amikor a tétlenség ára
ártatlan gyermekek védtelensége,
oltás nélkül maradása, iskolázatlansága,
megfelelő munkát nem találó
és szavazni képtelen felnőtté válása
a szegénység, a kirekesztés
és az észrevétlenség fogságában,
ránk vár,
hogy kiemeljük ezt az ügyet
az ismeretlenség homályából,
és reflektorfénybe helyezzük.
Mert nem mindennap van lehetőségünk
a világ megváltoztatására,
de most – igen.
Köszönöm.
(Taps)