Azt mondják, a szomszéd fűje

mindig zöldebb,

és ez tényleg így van,

különösen, amikor Obama elnök

a koreai oktatási rendszert,

mint a siker mércéjét emlegeti.

Nos, elmondom nektek,

hogy a merev rendszerű, versenyalapú

koreai iskolák,

becenevükön prések,

nem mindenki számára alkotnak ideális környezet.

Míg másokra különböző módon hatott

az oktatási rendszerünk,

addig én a nagy nyomásra úgy reagáltam,

hogy íjakat kezdtem készíteni

a lakásunk környékén talált faanyagokból.

Miért íjakat?

Nem igazán tudom.

Talán a folyamatos nyomás alatt

a túlélés ősi ösztöne

összekapcsolódott az íjakkal.

Ha belegondoltok,

az íj nagy szerepet játszott a túlélésben

ősidők óta.

A házunktól 3 km-re levő környéket

régen szederfa erdő borította,

-- még a Joseon dinasztia idején --

ahol selyemhernyók rágták a szederleveleket.

Hogy felhívja a figyelmet 
e tény történelmi jelentőségére,

a kormány szederfákat ültetett.

A fák magjait

szanaszét hordták a madarak

az autópálya hangszigetelő falától nem messze,

amely még a '88-as Olimpia idején épült.

A fal környéke

kiesik mindenki látóköréből,

így megúszta a nagyobb beavatkozásokat,

és ott találtam a kincseimre.

Ahogy egyre jobban belemélyedtem az íjkészítésbe,

elkezdtem a lakóhelyemen kívül is keresgélni.

Amikor osztálykirándulásra mentünk,

vagy nyaralni, vagy csak simán hazafelé

a szakkörökről,

elkóboroltam az erdős részekhez

és faágakat gyűjtöttem

az iskolatáskámba csempészett szerszámokkal.

Fűrészek, kések,

sarlók, balták,

amiket törölközőbe csomagoltam.

Hazavittem az ágakat,

végig a buszon és az aluljárókban,

csak úgy tartva őket a kezemben.

Ide, Long Beach-re most nem hoztam őket.

Szigor van a reptéren.

(Nevetés)

A szobám mélyén, bokáig forgácsban,

fát fűrészeltem, vágtam, políroztam egész éjszaka,

míg végül egy íj született.

Egyszer egy bamuszdarabot alakítottam,

s közben felgyújtottam az épületet.

Hol? Hát a házunk tetején,

ahol 96 család lakik.

Az egyik szemközti boltban egy vásárló

segítséget hívott,

én pedig leszaladtam, hogy szóljak anyunak,

s már a fél hajam égett.

Itt szeretném megragadni az alkalmat,

hogy elmondjam édesanyámnak, aki itt ül:

Anyu, nagyon sajnálom,

ezentúl óvatosabb leszek a nyílt láng használatával.

Anyukámnak nagyon sokat kellett magyarázkodnia,

hogy megértesse az emberekkel,

hogy nem szándékosan gyújtogatott a fia.

Rengeteget kutattam az íjakról szerte a világon.

Mindeközben próbáltam összegyúrni

különöző korok és helyek íjait,

hogy megalkothassam a leghatékonyabb fegyvert.

Sokféle típusú fával dolgoztam,

juharral, tiszafával, szederrel,

és sok lőpróbát tartottam

az autópálya melletti fás területen,

amit korábban is említettem.

Szerintem a leghatékonyabb íj

így nézne ki.

Egy: Visszahajló végek a visszacsapás maximalizálására,

mikor felhúzod az íjat és kilövöd a nyílvesszőt.

Kettő: befelé hajló markolat, 
melyet nagyobb erővel lehet felhúzni,

így nagyobb erővel képes lőni is.

Három: Inak használata a karok felső rétegében,

a lehető legnagyobb feszültségmegőrzés érdekében.

És négy: szarv az összenyomáskor 
keletkező erő tárolására.

Némi szerelés, elrontás, átalakítás,

helyrehozás, hajlítás, javítás után

az ideális íj kezdett alakot ölteni,

s mikor végre készen lett,

így nézett ki.

Nagyon büszke voltam magamra,

hogy feltaláltam a tökéletes íjat.

A képen hagyományos koreai íjak láthatóak

egy múzeumból,

és nézzétek, mennyire hasonlít rájuk az enyém.

Köszönet a felmenőimnek,

hogy ellopták a talámányomat! (Nevetés)

Az íjkészítés

közelebb hozott az hagyományainkhoz.

Átolvastam az idők során összegyűlt tudást,

elolvastam az őseim által hagyott üzeneteket,

és mindez sokkal többet használt,
mint bármely vígasz

vagy tanács, amit a felnőttek tudtak adni.

Tudjátok, égen-földön keresgéltem,

de sose jutott eszembe az orrom elé nézni.

Erre ráeszmélve

elkezdtem érdeklődni a koreai történelem iránt,

ami azelőtt sosem érdekelt.

Végül a fű sokszor zöldebb

a kerítésen innen,

még ha nem is vesszük észre.

Megmutatom, hogy működik az íjam.

Nézzük meg, ez hogy üzemel.

Ez egy bambusz íj,

20 kilós kihúzással.

(Nyílvessző suhan)

(Taps)

Bár az íj egyszerű mechanizmuson alapul,

a jó íj készítéséhez

nagy érzékenységre van szükség.

Vígasztalnod kell a fát, beszélned

kell az anyaghoz.

Minden farost szálnak

megvan a maga célja és rendeltetése,

és csak az együttműködés és harmónia

teremt tökéletes íjat.

Lehet, hogy különc vagyok

szoktalan érdeklődési körrel,

de remélem hasznosnak találjátok

a történetet, amit megosztottam.

Egy ideális világ számomra egy olyan hely,

ahol senki sem marad le,

mindenkire szükség van ott, ahol van,

mint a rostokra és inakra az íjban;

egy olyan hely, ahol az erős rugalmas,

a sebezhető pedig ellenálló.

Az íj rám hasonlít,

és én az íjra.

Egy részemet nyílvesszőként lövöm felétek.

Sőt, az elmém egy részét

lőttem ki a ti elmétek felé.

Eltaláltalak?

Köszönöm.

(Taps)