"Bocs, lemerült a telefonom." "Semmiség. Jól vagyok." "Ezek a vádak teljesen alaptalanok." "A cégnek nem volt tudomása semmilyen jogsértésről." "Szeretlek." Napi szinten akár 200 hazugságot is hallunk, és történelmünk nagy részében próbáltunk módot találni a felismerésükre a középkori kínzóeszközöktől a poligráfig, köztük vérnyomás- és légzésmérő, hangstressz-analizátor, szemmozgás-követő, infravörös agyvizsgáló és még a 180 kg súlyú EKG bevetésével is. Habár ezek az eszközök működtek bizonyos körülmények között, kellő felkészüléssel a legtöbb átverhető, és egyik sem elég megbízható ahhoz, hogy a bíróságon elfogadják. De mi van, ha a probléma nem a technikákban rejlik, hanem a feltételezésben, hogy a hazugság fiziológiai változásokat idéz elő? Mi lenne, ha másképp közelítenénk meg, és a kommunikáció tudományát használva a hazugságokat elemeznénk? Pszichológiai szinten, részben azért hazudunk, hogy jobb színben tüntessük fel magunkat, vágyálmainkat kapcsolva ahhoz a személyhez, akik lenni szeretnénk ahelyett, akik valójában vagyunk. De miközben az agyunk szorgosan álmodozik, rengeteg jelzést ejt el. Tudatos elménk a kognitív funkciók csupán 5%-át irányítja, beleértve a kommunikációt, miközben a maradék 95% a tudtunkon kívül történik, és a realitásmonitorozás irodalma szerint a képzelt tapasztalatokon alapuló történetek minőségileg különböznek azoktól, amelyek valós tapasztalatokon alapszanak. Eszerint egy személyes témáról szóló hamis történet létrehozása munkát igényel, és más nyelvhasználatot eredményez. A szövegek nyelvészeti elemzéseként ismert technológia segítségével négy ilyen gyakori mintázatot sikerült azonosítani a megtévesztés tudatalatti nyelvében. Először is, a hazudozók kevesebbet utalnak saját magukra félrevezető állításaikban. Többet írnak vagy beszélnek másokról, gyakran használják a harmadik személyt, hogy eltávolítsák és elválasszák magukat a hazugságtól, ami még hamisabbnak hangzik: "Semmilyen parti nem történt ebben a házban", másképpen "Én itt nem rendeztem partit." Másodszor, a hazudozók negatívabbak, mivel tudat alatt bűntudatuk van amiatt, hogy hazudnak. Például egy hazudozó mondhat olyat, hogy "Bocs, a hülye telefonakkumulátorom lemerült. Utálom azt a vacakot." Harmadszor, a hazudozók általában egyszerűen fogalmaznak, mivel az agyunk nehezen épít fel összetett hazugságokat. A megítélés és az értékelés az agyműködés szempontjából összetett dolgok. Ahogy egy amerikai elnök hajdan elhíresült állítása szólt: "Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel." És végül, habár a hazudozók egyszerű leírásokat használnak, hosszabb és nyakatekertebb mondatstruktúrákat használnak, felesleges szavakat és lényegtelen, de konkrétumnak hangzó részleteket közbeszúrva, hogy alátámasszák a hazugságot. Ahogy egy másik, botránnyal szembesülő elnök állította: "Kategorikusan kijelenthetem, hogy ez a nyomozás azt mutatja, hogy sem egyetlen fehér házi alkalmazott, sem más, aki jelenleg a kormány alkalmazásában áll, nem vett részt ebben a bizarr incidensben." Alkalmazzuk a nyelvészeti elemzést néhány híres példára. Vegyük a hétszeres Tour de France bajnokot, Lance Armstrongot. Ha összehasonlítunk egy 2005-ös interjút, amelyben tagadta teljesítményfokozó szerek használatát egy 2013-as interjúval, amelyben bevallotta, a személyes névmások használata közel 75 százalékkal növekedett. Figyeljük meg a kontrasztot a két idézet között. Az első: "Oké, tudod, egy fickó egy francia, egy párizsi laboratóriumban kibontja a mintádat, tudod, valami Jean-Francis akárki, és leteszteli. Aztán jön egy telefonhívás egy újságtól, ami azt mondja: "Hatszor találtak pozitívnak EPO-ra." A második: "Elvesztettem magamat ebben az egészben. Biztos, hogy mások sem tudták volna kezelni, de én biztosan nem tudtam, és hozzá voltam szokva, hogy mindent én irányítok az életemben. Minden úgy alakult, ahogy én akartam." Amikor tagadott, Armstrong egy elképzelt szituációt ír le, amely valaki másra koncentrál, teljesen eltávolítva magát a szituációból. Amikor bevallja, felelősséget vállal, beleereszkedik a személyes érzéseibe és motivációiba. De a személyes névmások használata csak egyik mutatója a megtévesztésnek. Nézzünk meg egy másik példát az egykori szenátor és amerikai elnökjelölt, John Edwardstól: "Csak azt tudom, hogy a feltételezett apa nyilvánosan mondta, hogy ő a gyermek apja. Emellett nem vettem részt semmilyen olyan jellegű tevékenységben, amelyben bármilyen kifizetést kértek, abba beleegyeztek vagy azt támogatták a nő vagy a gyermek feltételezett apja részére." Ez nemcsak igen hosszadalmas kifejezése annak, hogy "A gyermek nem az enyém", de Edwards sosem nevezi nevén az érintetteket, hanem azt mondja "az a gyermek," "a nő," és "a feltételezett apa." Most nézzük meg mit mondott, amikor később elismerte az apaságot: "Én vagyok Quinn apja. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megadjam neki a szeretetet és a támogatást, amit érdemel." Az állítás rövid és egyenes, nevén nevezi a gyermeket és beszél a saját szerepéről a gyermek életében. Szóval hogyan tudod alkalmazni ezeket a hazugságfelismerő módszereket? Először is, ne feledd, hogy a hazugságok nagy része, amikkel naponta találkozunk sokkal kevésbé jelentős, mint ezek a példák, és akár még ártalmatlanok is. De így is érdemes tisztában lenni az árulkodó jelekkel, mint a minimális magunkra hivatkozás, a negatív nyelvhasználat, az egyszerű magyarázatok és a nyakatekert fogalmazás. Segíthet elkerülnöd egy túlértékelt részvényt, egy nem hatékony terméket, vagy akár egy szörnyű kapcsolatot.