♪ [zene] ♪
- [Prof. Alex Tabarrok] Eddig a videóinkban
megvizsgáltuk az adók hatását a piaci árakra,
de nem sokat mondtunk
arról, hogy a kormány miért vet ki adókat egyáltalán,
nevezetesen bevételszerzés céljából.
Nézzük tehát ezt, illetve a bevételek megszerzésének költségét,
ami holtteher-veszteség.
Szinte mindent, amit meg kell mutatnunk, meg tudjuk mutatni
egyetlen diagramon.
Itt van tehát a kezdeti egyensúlyunk.
Az adó nélküli ár $2,
és az adómentesen elcserélt mennyiség 700 egység.
Emlékezzünk vissza arra, hogy a fogyasztói többlet
a fogyasztó nyeresége az üzleten,
és ez itt ez a zöld terület,
a keresleti görbe alatti
és az ár feletti terület,
egészen az elcserélt mennyiségig.
Tehát ez a terület a $2-os felett,
és az elcserélt 700-as mennyiségig a keresleti görbe alatt,
pont ez a terület itt.
A termelői többlet a termelő nyeresége a cseréből,
és ez a kínálati görbe feletti terület, az
eladott mennyiségig és az ár alatti rész, a gyártói ár alatti rész. Nos,
talán arra is emlékeznek, hogy a szabad piac maximalizálja a fogyasztói és termelői többletet.
Meg fogjuk mutatni, hogy ha van adó, akkor ez már nem igaz. A szabad piacba
való beavatkozás azt jelenti, hogy a fogyasztói és a termelői többlet nem maximálódik.
Nézzük tehát! Mondjuk, hogy adót fizetünk 1 dollár értékben, és az ék-módszerünk segítségével
megtalálhatjuk, hogy mi lesz az új vásárlói ár. Ami ide fog esni. Így az
új ár a vevő számára, mondjuk 2,50 $. Figyeljük meg most, hogy a fogyasztói többlet most nem
ez a nagy zöldterület, mivel az ár most magasabb és az elcserélt mennyiség
lecsökkent. Az eladott mennyiség 700 egységről
500 egységre csökken. Tehát a fogyasztói többlet az adóval, most ez a kisebb zöld
terület itt. Ismét a vevő által fizetett ár feletti terület egészen az elcserélt
mennyiségig és a keresett alatt. Így a pontos meghatározás nem változott, de
az adó miatt az eladási ár változik, a keresleti mennyiség változik,
így a fogyasztói többlet is változik. Ebben az esetben sokkal kisebb lesz.
Mi a helyzet a termelői többlettel? Nos, megintcsak, az összeg, amit az eladó
kap is csökken. Így a termelői többlet a továbbiakban már nem ez a nagy kék terület, hanem
csak ez a sokkal kisebb kék rész. Vagyis az adó csökkenti a fogyasztói többletet és
és csökkenti a termelői többletet. De mi a helyzet ezzel a területtel itt középen? Nos,
szerencsére ez nem vész el. Ez valójában az adóbevétel. Érdemes tehát észrevenni,
hogy az adó, az adó mértéke itt 1 dollár, és 500 egység kerül eladásra,
vagyis a kormány az 500 egység mindegyike után 1 dollárt kap. Tehát ez a bevétel, az adóbevétel ez
a terület. Ennek a négyzetnek a magassága szorozva a szélességével, ahol a magasság az adó,
a szélesség az eladott mennyiség. Tehát ez az adóbevétel. De mi a helyzet ezzel
a maradék résszel itt? Ez korábban a fogyasztói és a termelői többlet része volt, de most ez a
holtteher veszteség. Senki sem kapja meg. Ez ennek az üzletnek az elvesztett nyeresége. Ne feledjük, az emberek
korábban 700 egységet vásároltak. Most csak 500 egységet adnak el. Ezek az egységek korábban
az emberek javát szolgálták, de már nem, mert ezek az üzletek nem köttetnek meg.
Ezt a következő dián részletesebben el fogom magyarázni. Most
csak győződjenek meg arról, hogy megértették, hogyan jelöljük ezeket a területeket.
Tehát ez az új fogyasztói többlet, az adóbevételek, az új termelői többlet, és
ez a terület a holtteher-veszteség. Rendben, akkor nézzünk egy részletesebb magyarázatot
a holtteher-veszteségre! Így érdemes gondolni a holtteher-veszteségre: tegyük fel, hogy
New Yorkba szeretnének utazni busszal. Az utazás nyújtotta nyereség,
vagyis New York látnivalóinak az értéke 50 dollár. A buszjegy
ára 40 dollár.
Szóval elindulnak az útra? Megéri Önöknek? Igen, elutaznak.
Az utazás összértéke 10 dollár, ez egy pozitív szám, ezért úgy fognak dönteni, hogy megéri utazni.
Utazások száma egyenlő egy. Elutaznak. Oké, minden rendben. Tegyük fel,
hogy 20 dollár adó van a buszjáratokon és tegyük fel ez növeli az utazás költségeit 40 dollárról
60 dollárra. Nem muszáj pont ennyivel emelnie ezt az összeget, vagyis pontosan 20 dollárral,
de tegyük fel, hogy így van. Oké, így most az utazás költsége 60 dollár. A nyereség
még mindig 50 dollár. Szóval elutaznak? Nem. A nyereség kisebb, mint a költség. Tehát most,
nincs utazás. Utazások száma egyenlő nulla. Származik az államnak bevétele Önöktől? Nem.
Mivel nem utaznak el, az állam sem kap bevételt. Van
holtteher-veszteség? Igen. Elvesztetted az utazás értékét. Régebben, amikor
nem volt adó, akkor az út 10 dollárt ért, így a világ 10 dollárnyival
értékesebb volt. Most az adóval együtt már nem utaznak, így 10 dollár
holtteher-veszteség keletkezett. Eltűnt. És vegyük észre, hogy bevétel sem keletkezett.
Nincs bevétel. Tehát a holtteher-veszteség azon utazások értéke, amik az adó miatt nem valósulnak meg,
és a meg nem valósuló utakból bevétel sem származik.
A kormánynak csak azokból az utakból lesz bevétele, amik továbbra is megvalósulnak. Tehát a holtteher-
veszteség az adó miatt meg nem tett utak értékét jelenti. Nos, hogy egy általánosabb esetre
térjünk vissza, csak helyettesítsük az utazásokat kereskedelemmel.
A holtteher-veszteség a adó miatt meg nem valósuló ügyletek értéke. Nagyon gyorsan,
megint itt van a diagramunk. Az adó előtt, 700 ügylet volt. Az adó után,
már csak 500. Tehát ez az a 200 ügylet, melyek nem jönnek létre az adó
miatt. És a 200 ügylet értéke létezik, mert ezeket az ügyleteket
keresleti oldalon többre értékelik, mint amennyibe a kínálóknak kerül, hogy biztosítsák ezeket az ügyleteket. Tehát
a keresleti oldal értékeli az ügyletet, ahogy a keresleti görbe mutatja, a keresleti görbe
magassága, a kínálók szeretnék biztosítani az üzletet, az ő költségeiket a kínálati
görbe magassága adja, tehát az érték, az érték mínusz a költség, ha úgy
tetszik, ez a háromszög adja meg. Mivel ezek az ügyletek nem jönnek létre, ezt az értéket
nem termelik meg, ez a holtteher-veszteség, azon ügyletek értéke, amelyek
az adó miatt nem köttetnek meg. Itt van még egy fontosabb dolog a holtteher-veszteségről.
A holtteher-veszteségek annál nagyobbak, minél rugalmasabb a keresleti görbe a bevételek
állandósága mellett. Például, ezek közül melyik árucikket szeretnénk inkább megadóztatni:
a bal oldalit, ahol a keresleti görbe rugalmas vagy a jobb oldalit, ahol
a keresleti görbe rugalmatlanabb? Vegyük észre, hogy az adóbevételek egyformák. Tehát,
ha van választásunk, melyik terméket adóztatjuk meg? Nos, elég egyértelműen a rugalmatlanabb kereslettel
rendelkező terméket szeretnénk megadóztatni, mert a holtteher-veszteségek miatt, a kereskedelem során
elveszett nyereségek itt sokkal kisebbek, mint itt.
Tehát a rugalmas keresletű termékre kivetett adó sok veszteséget okoz, hogy
ezt a bevételt elérje. Itt, a rugalmatlan keresletű termékre kivetett adó esetében
csak kis veszteség van azonos mennyiségű bevételhez képest. Ebben az esetben ezt
nagyon egyszerű belátni. Ha a keresleti görbe rugalmatlan, akkor az adó nem rettent el
a kereskedéstől. És ez az, amit nem akarunk. Nem szeretnénk senkit elrettenteni a kereskedéstől,
mert ez az elveszett kereskedelmi nyereség okozza a problémákat. Nem kapunk adóbevételt,
ha korlátozzuk a kereskedelmet. Nincs adóbevétel, ha megakadályozzuk a csereforgalmat.
Tehát szeretnénk megbizonyosodni arról, hogy a lehető legkevesebb csereforgalmat akadályoztuk meg,
és ez maximalizálja a bevételünket a veszteséghez képest. Néha a közgazdászokat kinevetik,
vagy kigúnyolják, mert ez azt jelenti, hogy meg kéne adóztatni az inzulint,
ami egy nagyon rugalmatlan kereslettel rendelkező termék. Sok oka van annak, hogy megadóztatunk bizonyos
termékeket, míg másokat nem, függően attól, kik használják az inzulint, hogy szegény emberek
vagy gazdagok, vagy hogy mennyire fontos az egészség és így tovább. Mindazonáltal,
általános szabályként, jobb a rugalmatlan keresletű termékeket megadóztatni, mint
a rugalmasakat. Ez fontos, ezért hadd mutassak egy példát rá.
Itt van valami, amiről azt gondolnák, hogy jó ötlet lenne adót kivetni rá - a luxus
jachtok. Csak a gazdagok vásárolják meg, szóval így nem nagyon ártanak vele
az embereknek, ugye? Nos, talán igen. Akárhogyan is, 1990-ben, a szövetségi kormány
10%-os luxusadót vetett ki számos luxuscikkre, köztük azokra a kedvtelésből vásárolt hajókra és yachtokra
amelyek eladási ára 100 000 dollár felett volt. 31 millió dollár adóbevételt vártak. A
valóság azonban teljesen más volt. A tényleges adóbevétel csak 16.6 millió dollár volt.
Ennek az volt az oka, hogy a yacht-eladások borzasztóan lecsökkentek. Talán a jachtvásárlók
úgy döntöttek, hogy 1-2 évet tudnak várni a yacht vásárlással és megvárják mi
történik. Vagy úgy döntöttek, hogy más országban fognak yachtot vásárolni.
A yachtokkal könnyű utazgatni a világban. Végtére is azért vannak.
A nettó eredmény valójában 7 ezer elvesztett munkahely volt a jachtiparban. Sőt,
a szövetségi kormány még többet is fizetett munkanélküli juttatásként,
az állástalan yacht-munkásoknak, mint amekkora adóbevételre szert tett a yachtok megadóztatásából. Ezért
1993-ban ezt a szövetségi adóformát visszavonták. A tanulság itt az, hogy ne adóztassunk meg termékeket,
amelyekre igazán rugalmas a kereslet. Nem fogunk sok bevételre szert tenni,
sok üzlet kútba eshet és ez nagy holtteher-veszteséget okozhat,
sőt akár még másodlagos veszteségeket is, például a munkavállalóknak. Ennyit
az adókról. Az egyetlen dolog, amivel még foglalkoznunk kell, azok a támogatások. Megtehetjük
a következő előadásban nagyon gyorsan, mert a támogatások gyakorlatilag negatív adók.
Tehát mindaz, amit az adókról mondtunk, néhány kifejezésbeli különbséggel
igaz lesz a támogatásokra is. Köszönöm a figyelmet.
Ha tesztelné a tudását, kattintson a kvízre. Vagy ha készen
áll a folytatásra, kattintson a "Következő videóra"!
♪ [zene] ♪
Fordította: Kiss Károly és Szertaridisz Jorgosz
Ellenőrizte: Bencze Boglárka
Lektorálta: Mandel Kinga Magdolna