0:00:14.963,0:00:18.273
Vegyük állóképek sorozatát.

0:00:18.273,0:00:20.547
Nézzük meg őket egyesével.

0:00:23.747,0:00:24.931
Gyorsabban.

0:00:28.152,0:00:30.306
Most hagyjuk ki a szüneteket,

0:00:30.306,0:00:31.904
és haladjunk még gyorsabban.

0:00:32.904,0:00:34.528
Várjunk...

0:00:36.021,0:00:37.413
...bumm!

0:00:37.413,0:00:38.496
Mozgás!

0:00:39.249,0:00:41.069
Miért történik ez?

0:00:41.069,0:00:42.991
Valójában tudjuk, hogy csak egy sor

0:00:42.991,0:00:44.002
állóképet látunk,

0:00:44.002,0:00:46.176
de amikor elég gyorsan jönnek egymás után,

0:00:46.176,0:00:47.546
az optikailag olyan,

0:00:47.546,0:00:49.817
mintha egyetlen, összefüggő képet látnánk,

0:00:49.817,0:00:52.618
amely fokozatosan változtatja [br]az alakját és helyzetét.

0:00:52.618,0:00:56.149
Ez a hatás az alapja az összes [br]mozgóképes technológiának,

0:00:56.149,0:00:58.204
napjaink LED-es képernyőitől,

0:00:58.204,0:01:00.833
vissza a 20. századi katódcsöves elődökig,

0:01:00.833,0:01:02.483
a vetített filmtől

0:01:02.483,0:01:03.876
a vásári játékokig,

0:01:03.876,0:01:05.425
sőt, akár azt mondhatnánk,

0:01:05.425,0:01:06.925
hogy egészen a Kőkorszakig,

0:01:06.925,0:01:09.427
amikor még barlangok falára [br]festettük a képeket.

0:01:09.427,0:01:11.687
A látszólagos mozgás érzékelése

0:01:11.687,0:01:13.081
az egymást követő képekben

0:01:13.081,0:01:15.464
az emberi érzékelés [br]egy jellegzetességének,

0:01:15.464,0:01:18.652
a "látás tehetetlenségének" köszönhető.

0:01:18.652,0:01:20.553
A kifejezést az angol-svájci fizikus,

0:01:20.553,0:01:22.645
Peter Mark Roget használta először,

0:01:22.645,0:01:24.389
a 19. sz. elején

0:01:24.389,0:01:27.161
egy bizonyos látási rendellenesség [br]leírására,

0:01:27.161,0:01:28.695
melynek során egy mozgó tárgyat

0:01:28.695,0:01:32.058
állónak látunk, ha elér [br]egy bizonyos sebességet.

0:01:32.058,0:01:33.689
Ezután nem sokkal a kifejezést

0:01:33.689,0:01:35.284
egy ezzel ellentétes jelenség,

0:01:35.284,0:01:38.042
az állóképek látszólagos mozgásának [br]leírására használta

0:01:38.042,0:01:39.492
Joseph Plateau, belga fizikus,

0:01:39.492,0:01:41.972
a fenakisztoszkóp [br](bűvös korong) feltalálója.

0:01:41.972,0:01:43.727
Ő a látás tehetetlenségét

0:01:43.727,0:01:46.478
azon egymást követő utóképek [br]eredményeként definiálta,

0:01:46.478,0:01:49.460
amelyek a retinán megőrződve [br]és egymással kombinálódva

0:01:49.460,0:01:51.135
a tárgy mozgásának érzetét

0:01:51.135,0:01:52.927
keltik bennünk.

0:01:52.927,0:01:54.290
Ez a magyarázat terjedt el

0:01:54.290,0:01:55.607
a rákövetkező évtizedekben,

0:01:55.607,0:01:57.690
egészen a 20. sz. fordulójáig,

0:01:57.690,0:01:59.168
amikor vizsgálni kezdték,

0:01:59.168,0:02:01.193
hogy fiziológiailag mi is történik.

0:02:01.193,0:02:04.270
1912-ben egy német pszichológus, [br]Max Wertheimer

0:02:04.270,0:02:06.856
meghatározta a látszólagos mozgás [br]fő fázisait

0:02:06.856,0:02:09.359
egyszerű optikai csalódások segítségével.

0:02:09.359,0:02:11.200
Kísérleteiből arra következtetett,

0:02:11.200,0:02:12.941
hogy a jelenség a retina mögött

0:02:12.941,0:02:15.265
zajló folyamatok eredménye.

0:02:15.265,0:02:17.534
1915-ben Hugo Munsterberg

0:02:17.534,0:02:19.971
az alkalmazott pszichológia [br]német-amerikai úttörője

0:02:19.971,0:02:21.825
is azt állította, hogy a sorozatképek

0:02:21.825,0:02:22.807
látszólagos mozgása

0:02:22.807,0:02:25.251
nem a képek rögződése miatt van,

0:02:25.251,0:02:28.194
hanem mert az agyunk egyesíti őket.

0:02:29.167,0:02:30.453
Az ezt követő évszázadban

0:02:30.453,0:02:31.786
a pszichológiai kísérletek

0:02:31.786,0:02:34.366
jól alátámasztották [br]ezeket a következtetéseket.

0:02:34.366,0:02:36.579
Mivel a mozgóképek illúziójához [br]kapcsolódik,

0:02:36.579,0:02:39.252
a látás tehetetlensége[br]kevésbé múlik magán a látáson,

0:02:39.252,0:02:41.915
mint a látványnak [br]az agyban való leképezésén.

0:02:41.915,0:02:43.901
Kutatások szerint a szem által érzékelt

0:02:43.901,0:02:45.022
különböző jellemzők,

0:02:45.022,0:02:46.026
mint például az alak,

0:02:46.026,0:02:46.525
a szín,

0:02:46.525,0:02:47.251
a mélység,

0:02:47.251,0:02:48.376
és a mozgás

0:02:48.376,0:02:50.625
a retinából különböző csatornákon

0:02:50.625,0:02:53.272
a látókéreg különböző [br]területeire továbbítódnak.

0:02:53.272,0:02:54.792
Ez egy folyamatos interakció

0:02:54.792,0:02:56.849
a látókéregben zajló számítások között,

0:02:56.849,0:02:58.970
amelyek révén a különböző nézetek végül

0:02:58.970,0:03:01.020
egy egységes érzetben egyesülnek.

0:03:01.020,0:03:02.598
Az agyunk folyamatosan dolgozik,

0:03:02.598,0:03:04.001
és a látványt,

0:03:04.001,0:03:04.603
a hangokat,

0:03:04.603,0:03:05.182
a szagokat

0:03:05.182,0:03:05.916
és a tapintást

0:03:05.916,0:03:06.804
összevegyíti,

0:03:06.804,0:03:09.263
percről-percre építve fel [br]számunkra az élményt.

0:03:09.263,0:03:11.329
Így hát ahhoz, [br]hogy az egymást követő képek

0:03:11.329,0:03:12.675
a mozgás illúzióját keltsék,

0:03:12.675,0:03:14.377
az időzítést úgy kell beállítanunk,

0:03:14.377,0:03:17.855
hogy közel legyen az agy [br]feldolgozási sebességéhez.

0:03:18.531,0:03:21.765
De milyen sebességgel [br]érzékeli az agy a történéseket?

0:03:21.765,0:03:22.837
Segíthet, ha megmérjük

0:03:22.837,0:03:25.191
milyen gyorsan kell változniuk [br]a képeknek ahhoz,

0:03:25.191,0:03:26.627
hogy mozgónak érzékeljük őket.

0:03:26.627,0:03:28.286
Lássuk, meg tudjuk-e ezt határozni

0:03:28.286,0:03:29.820
a kísérletünk megismétlésével!

0:03:29.820,0:03:31.269
Ez itt a bemutatott sorozat

0:03:31.269,0:03:33.652
másodpercenként egy kockás sebességgel,

0:03:33.652,0:03:36.116
és egy másodperces térközzel.

0:03:36.116,0:03:37.226
Ennél a sebességnél,

0:03:37.226,0:03:39.474
amikor üres részek [br]választják el a kockákat,

0:03:39.474,0:03:41.935
nem érzékelünk mozgást.

0:03:41.935,0:03:44.055
Ahogy csökkentjük a térköz hosszát,

0:03:44.055,0:03:46.865
kezd megjelenni egy kis látszólagos [br]helyzetváltozás,

0:03:46.865,0:03:48.940
kezdjük úgy érezni, mintha mozgás történne

0:03:48.940,0:03:50.982
az egyes kockák között,

0:03:50.982,0:03:53.332
Másodpercenként egy kocka,

0:03:55.517,0:03:57.470
kettő,

0:03:59.362,0:04:01.459
négy.

0:04:02.383,0:04:04.274
Itt már látunk valamiféle mozgást,

0:04:04.274,0:04:06.523
de ez még elég darabos.

0:04:06.523,0:04:07.690
Még mindig tudjuk,

0:04:07.690,0:04:09.346
hogy különálló képeket látunk.

0:04:09.346,0:04:10.687
Gyorsítsunk egy kicsit!

0:04:10.687,0:04:12.228
Nyolc kocka másodpercenként,

0:04:13.889,0:04:15.683
tizenkettő.

0:04:16.329,0:04:18.563
Kezd egész jó lenni.

0:04:21.440,0:04:22.890
Huszonnégy kockánál

0:04:22.890,0:04:24.772
a mozgás még simábbnak tűnik.

0:04:24.772,0:04:26.773
Ez a szabványos teljes sebesség.

0:04:28.097,0:04:30.459
Az a pont, ahol már [br]nem érzékeljük a térközöket,

0:04:30.459,0:04:32.685
és elkezdünk [br]látszólagos mozgást érzékelni,

0:04:32.685,0:04:35.745
valahol másodpercenként 8 és12 [br]képkockánál jelenik meg.

0:04:35.745,0:04:36.595
Valahol itt van

0:04:36.595,0:04:37.931
a kutatók szerint

0:04:37.931,0:04:39.685
az a határ, amelyen túl

0:04:39.685,0:04:41.760
már nem látunk különálló képeket.

0:04:41.760,0:04:43.853
Általánosságban azt mondhatjuk,

0:04:43.853,0:04:46.722
hogy a határ valahol 100 ms/kockánál van,

0:04:46.722,0:04:48.150
ami megfelel

0:04:48.150,0:04:50.152
kb. tíz kocka/mp sebességnek.

0:04:50.152,0:04:51.347
Ahogy a sebesség nő,

0:04:51.347,0:04:53.481
egyre kevésbé vesszük észre a szüneteket,

0:04:53.481,0:04:54.780
és egyre inkább hiszünk

0:04:54.780,0:04:56.372
az illúziónak.