Ikigai: A japán titok, hogyan éljünk értelmes életet, Okinawa szigetéről ered, ahol a legmagasabb a várható élettartam. A halhatatlanok földjének is hívják, és az ENSZ szerint itt a legmagasabb a százévesek aránya. Az okinawaiak az ikigai eszméjét követve élnek. Az "iki' életet jelent, a "gai" pedig értéket. Ez a kifejezés az élet értelmét jelentő dolgokra utal. Az ok, amely miatt reggelente felkelünk az ágyból. Az ikigai négy fogalom metszeténél áll: amit szeretünk, amiben jók vagyunk, amire a világnak szüksége van, és amit megfizetnek. Ha szeretünk valamit és jók is vagyunk benne, az a szenvedélyünk. Valami, ami igazán jelentőségteljes számunkra, és még áldozatokat is hajlandók vagyunk hozni érte. Bővíteni a világ számára szükséges dolgokkal: életbevágó, mivel a társadalmat szolgálni valahova tartozást és célt ad. Végül olyannal bővíteni, amit megfizetnek, fontos, hogy életcélunkból fenntartsuk magunkat. Ahhoz, hogy megtaláljuk saját ikigainkat, komoly kísérletekre és önmagunk felfedezésére van szükségünk. Konkrét cselekvésekre és megfontolt visszajelzésekre, hogy felfedezhessük szenvedélyünket, küldetésünket, foglalkozásunkat és hivatásunkat, minden átfedést, amellyel több értelmet adhatunk karrierünknek és életünknek. Vegyük példaként Steve Jobsot. Ő az informatikai siker tökéletes példája volt, de nem a számítógéphardver érdekelte; azok az eszközök érdekelték, amelyekkel kibontakoztathatja személyes kreativitását. Szépírás iránti kíváncsisága és érdeklődése végül az Apple-t és annak különleges stílusát és megjelenését inspirálta. Szenvedélyeink és érdeklődésünk felfedezésével új utakra terelhetjük gondolkodásunk, és felfedezhetjük célunkat, ikigainkat. Az ikigai nem csupán abban segít, hogy jelentőségteljesebb életet élhessünk, hanem a stressztől és betegségektől is megvéd bennünket. Az Amerikai Pszichoszomatikus Társaság szerint, ha érezzük, hogy van életcélunk, csökken a elhalálozás, valamint a szív- és érrendszeri katasztrófák kockázata. Azok, akiknek van életcéljuk, rendszerint egészségesebbek, motiváltabbak és ellenállóbbak. Hiszem, hogy mindannyiunknak van ikigaija. Csak vállalnunk kell önmagunk megismerését, hogy megtaláljuk. De hadd mondjam el önöknek: ez nem könnyű. Bátorságot és eltökéltséget igényel, hajlandóságot az áldozatokra. Azért, hogy rátaláljak az ikigaimra, először is fel kellett hagyjak félelmeimmel, negativitásommal, aggodalmaimmal. Gyakran gondoltam, hogy túl szégyenlős vagyok ahhoz, hogy adjak valamit a társadalomnak, és még ha tudnék is, kit érdekelne? Mégis, mi a célom? Folyamatosan kritizáltam magam, hibákat kerestem magamban, és mindabban, amit tettem. De miután évekig kétségek közt és önbizalomhiánnyal éltem, rájöttem, hogy én vagyok önmagam legnagyobb ellensége, és ha ez így folytatódik, sosem leszek képes felfedezni és megtapasztalni a bennem rejlő lehetőségeket. Ezért igyekeztem magam meggyőzni arról, hogy a közreműködésem igenis számít, és hogy van célom, de nem tűnt úgy, hogy hiszek is benne. Ekkor határoztam el magam a konkrét cselekvésre, hogy magabiztossá váljak, és meglássam, mire is vagyok képes valójában. Hosszas megfontolások, valamint érvek és ellenérvek hosszú listáját követően csatlakoztam egy FutureHack nevű vállalkozói programhoz, amely globális problémákat megoldani szándékozó, önmotivált vezetők oktatótábora. Szégyenlősen, csekély vezetői tapasztalattal és az önkifejezés képességének hiányában léptem be a programba. De tapasztalatokat szereztem, rengeteg szenvedélyes, keményen dolgozó és lelkesítő emberrel találkoztam. Együttműködve dolgoztunk az országos oktatásfejlesztési projekt keretében. Első alkalommal gyűltek össze Japán kormányzói, tanárok és diákok egy eszmecserére, hogyan reformálják meg a japán oktatási rendszert. Több mint 50 tanár és diák vett részt ebben a mozgalomban, míg a kormányhivatalnokok megfigyelték, és figyelembe vették a diákok ötleteit. Döbbenetes volt figyelni, ahogy a diákok és a tanárok kapcsolódtak, és egymás ötleteire reagáltak. A lelkesedés és ambíció önbizalmat ébresztett bennem, és boldogan adtam elő reformötleteimet a döntéshozóknak. Szembenéztem félelmeimmel, rájöttem alkalmasságomra, ijedtségem elmúlt, és nem éreztem magam többé megfélemlítve. Végre éreztem, hogy a véleményem tényleg számít az embereknek, és megszületett bennem a vágy, hogy pozitívan hassak a társadalomra. Kibontakoztattam tervezési és vállalkozási szenvedélyem, és építettem ezt a vágyat, hogy további felfedezésekkel bővítsem és tárjam fel valódi énem. Őszentsége a Dalai Láma fogalmazta meg jól tapasztaltaim: "Megértve lehetőségeinket és bízva képességeinkben jobb világot építhetünk." Most csukják be a szemüket! Ezt a pillanatot adom önöknek, hogy megkérdezzék magukat: Mit szeretnek? Miben jók? Mi az, amiért ellenértéket is kaphatnak? És mit szeretnének megváltoztatni a világban? Most nyissák ki a szemüket újra! És nyissák meg magukat az önökre váró lehetőségeknek! Arra bátorítom önöket, hogy válasszák ki, és használják ki ezeket a lehetőségeket bizonytalanságaik ellenére is. Tartsák szem előtt szenvedélyeiket. Szabaduljanak meg félelmeiktől. Merjék elkezdeni, amitől olyan sokáig visszatartották magukat. Változtassák meg szemléletüket, és a dolgokban akadályok helyett lehetőségeket lássanak. Végül talán kibontakozik a céljuk. Menjenek és fedezzék fel ikigaiukat! Köszönöm!