Ikigai: A japán titok,
hogyan éljünk értelmes életet,
Okinawa szigetéről ered,
ahol a legmagasabb a várható élettartam.
A halhatatlanok földjének is hívják,
és az ENSZ szerint itt a legmagasabb
a százévesek aránya.
Az okinawaiak az ikigai
eszméjét követve élnek.
Az "iki' életet jelent,
a "gai" pedig értéket.
Ez a kifejezés az élet értelmét
jelentő dolgokra utal.
Az ok, amely miatt reggelente
felkelünk az ágyból.
Az ikigai négy fogalom
metszeténél áll:
amit szeretünk, amiben jók vagyunk,
amire a világnak szüksége van,
és amit megfizetnek.
Ha szeretünk valamit és jók is
vagyunk benne, az a szenvedélyünk.
Valami, ami igazán
jelentőségteljes számunkra,
és még áldozatokat is
hajlandók vagyunk hozni érte.
Bővíteni a világ számára
szükséges dolgokkal: életbevágó,
mivel a társadalmat szolgálni
valahova tartozást és célt ad.
Végül olyannal bővíteni,
amit megfizetnek, fontos,
hogy életcélunkból fenntartsuk magunkat.
Ahhoz, hogy megtaláljuk saját ikigainkat,
komoly kísérletekre és önmagunk
felfedezésére van szükségünk.
Konkrét cselekvésekre
és megfontolt visszajelzésekre,
hogy felfedezhessük szenvedélyünket,
küldetésünket,
foglalkozásunkat és hivatásunkat,
minden átfedést, amellyel több értelmet
adhatunk karrierünknek és életünknek.
Vegyük példaként Steve Jobsot.
Ő az informatikai siker
tökéletes példája volt,
de nem a számítógéphardver érdekelte;
azok az eszközök érdekelték,
amelyekkel kibontakoztathatja
személyes kreativitását.
Szépírás iránti kíváncsisága
és érdeklődése
végül az Apple-t
és annak különleges stílusát
és megjelenését inspirálta.
Szenvedélyeink és érdeklődésünk
felfedezésével
új utakra terelhetjük gondolkodásunk,
és felfedezhetjük célunkat, ikigainkat.
Az ikigai nem csupán abban segít,
hogy jelentőségteljesebb életet élhessünk,
hanem a stressztől és betegségektől
is megvéd bennünket.
Az Amerikai Pszichoszomatikus
Társaság szerint,
ha érezzük, hogy van életcélunk,
csökken a elhalálozás,
valamint a szív- és érrendszeri
katasztrófák kockázata.
Azok, akiknek van életcéljuk,
rendszerint egészségesebbek,
motiváltabbak és ellenállóbbak.
Hiszem, hogy mindannyiunknak
van ikigaija.
Csak vállalnunk kell önmagunk
megismerését, hogy megtaláljuk.
De hadd mondjam el önöknek: ez nem könnyű.
Bátorságot és eltökéltséget igényel,
hajlandóságot az áldozatokra.
Azért, hogy rátaláljak az ikigaimra,
először is fel kellett
hagyjak félelmeimmel,
negativitásommal, aggodalmaimmal.
Gyakran gondoltam,
hogy túl szégyenlős vagyok ahhoz,
hogy adjak valamit a társadalomnak,
és még ha tudnék is, kit érdekelne?
Mégis, mi a célom?
Folyamatosan kritizáltam magam,
hibákat kerestem magamban,
és mindabban, amit tettem.
De miután évekig kétségek közt
és önbizalomhiánnyal éltem,
rájöttem, hogy én vagyok
önmagam legnagyobb ellensége,
és ha ez így folytatódik,
sosem leszek képes felfedezni
és megtapasztalni a bennem
rejlő lehetőségeket.
Ezért igyekeztem magam meggyőzni arról,
hogy a közreműködésem igenis számít,
és hogy van célom,
de nem tűnt úgy, hogy hiszek is benne.
Ekkor határoztam el magam
a konkrét cselekvésre,
hogy magabiztossá váljak,
és meglássam, mire is vagyok
képes valójában.
Hosszas megfontolások,
valamint érvek és ellenérvek
hosszú listáját követően
csatlakoztam egy FutureHack nevű
vállalkozói programhoz,
amely globális problémákat
megoldani szándékozó,
önmotivált vezetők oktatótábora.
Szégyenlősen, csekély
vezetői tapasztalattal
és az önkifejezés képességének hiányában
léptem be a programba.
De tapasztalatokat szereztem,
rengeteg szenvedélyes, keményen dolgozó
és lelkesítő emberrel találkoztam.
Együttműködve dolgoztunk
az országos oktatásfejlesztési
projekt keretében.
Első alkalommal gyűltek össze
Japán kormányzói, tanárok és diákok
egy eszmecserére,
hogyan reformálják meg
a japán oktatási rendszert.
Több mint 50 tanár és diák vett részt
ebben a mozgalomban,
míg a kormányhivatalnokok megfigyelték,
és figyelembe vették a diákok ötleteit.
Döbbenetes volt figyelni,
ahogy a diákok és a tanárok kapcsolódtak,
és egymás ötleteire reagáltak.
A lelkesedés és ambíció
önbizalmat ébresztett bennem,
és boldogan adtam elő
reformötleteimet a döntéshozóknak.
Szembenéztem félelmeimmel,
rájöttem alkalmasságomra,
ijedtségem elmúlt, és nem éreztem
magam többé megfélemlítve.
Végre éreztem, hogy a véleményem
tényleg számít az embereknek,
és megszületett bennem a vágy,
hogy pozitívan hassak a társadalomra.
Kibontakoztattam tervezési
és vállalkozási szenvedélyem,
és építettem ezt a vágyat,
hogy további felfedezésekkel
bővítsem és tárjam fel valódi énem.
Őszentsége a Dalai Láma
fogalmazta meg jól tapasztaltaim:
"Megértve lehetőségeinket
és bízva képességeinkben
jobb világot építhetünk."
Most csukják be a szemüket!
Ezt a pillanatot adom önöknek,
hogy megkérdezzék magukat:
Mit szeretnek?
Miben jók?
Mi az, amiért ellenértéket is kaphatnak?
És mit szeretnének
megváltoztatni a világban?
Most nyissák ki a szemüket újra!
És nyissák meg magukat
az önökre váró lehetőségeknek!
Arra bátorítom önöket, hogy válasszák ki,
és használják ki ezeket a lehetőségeket
bizonytalanságaik ellenére is.
Tartsák szem előtt szenvedélyeiket.
Szabaduljanak meg félelmeiktől.
Merjék elkezdeni, amitől olyan sokáig
visszatartották magukat.
Változtassák meg szemléletüket,
és a dolgokban akadályok helyett
lehetőségeket lássanak.
Végül talán kibontakozik a céljuk.
Menjenek és fedezzék fel ikigaiukat!
Köszönöm!