Műsorvezető: Üdvözöllek Bécsben!
Először jársz nálunk?

Joshua Beckford: Igen, először.

Műsorvezető: Tetszik a rendezvény?

JB: Igen, még nem jártam ehhez foghatón.

M: Ehhez foghatón. (Kuncog)

(Taps)

Joshua,

mint már Vlad említette, éles eszű vagy,

szeretsz tanulni, új tudáshoz jutni.

Miért?

JB: Mert a tanulás a szenvedélyem,

tanulni érdekes,

hozzásegít a tudáshoz

és segít megtapasztalni az utat,

az életen végigvezető utat,

és, tudod, érdekes, mikor újat tanulok.

M: Egyetértünk, hogy érdekes.

Ezek szerint imádsz iskolába járni, ugye?

JB: Aha.

M: Hűha, a legtöbb gyerek nemigen,

de te viszont igen.

Mik a kedvenc tárgyaid?

JB: A tudomány nevű tantárgy.

M: Tudomány, tudomány, de miért épp az?

JB: Mert a tudomány gyakorlatilag
mindent megtehet,

például...

M: Amit korábban

pl. az űrrepülésről hallottunk?

JB: Igen, az űrről.

M: Remek, nagyon jó!

Iskolába jársz, de csak 11 éves vagy,

viszont már az Oxfordi Egyetemen tanulsz.

Legtöbbünknek ez csupán álom,
de neked már megvalósult.

Hogy történt?

JB: Nagyszerű volt, de elég nehéz,
de megbirkóztam vele.

(Nevetés)

M: Miféle tárgyakat tanultál?

JB: Filozófiát.

M: Filozófiát.

Mi volt a dolgod az osztályban
ezzel a tárggyal?

JB: Öt vizsgát kellett letennem,

és sok kérdés volt bennük:

mi a véleményem a filozófiáról.

M: Ühüm.

Hogy sikerültek a vizsgáid?

JB: Mind az öt vizsgámra kiválót kaptam.

M: Őrület! Óriási tapsot érdemelsz!

Csodálatos!

(Taps)

Szóval, imádsz tanulni,
új dolgokat megismerni,

és új nyelveket is szeretsz tanulni.

Hány nyelven beszélsz, Joshua?

JB: Beszélek japánul.
M: Japánul.

JB: Egy kicsit kínaiul.
M: Kínaiul.

JB: Egy kicsit németül.
M: Egy kicsit németül.

JB: Valamennyit franciául.

M: Hűha!

JB: Ez minden.
M: Az angolt ki ne hagyjuk.

JB: Persze, angolul is.
(Nevetés)

M: Elszámolsz japánul tízig?

Mert sosem hallottam még
senkit japánul számolni.

JB: Jó.

Ics, ni, szan, csi, go,

rok, nana, hacsii, kjú, dzsú.

M: Hűha! Remek! (Nevet)

(Taps)

Pompás!

Nagyszerű!

Hallottam, hogy sok információt
szerzel az internetről.

de könyvet is szeretsz olvasni.

Eddig hány könyvet olvastál el?

JB: Pontosan nem tudom, de elég sokat.

M: (Nevet) Elég sokat!

Könyvet is akarsz írni.

Jól tudom?

Könyvírásra készülsz?

JB: Igen, már haladok vele.

Az ókori Egyiptomról írok könyvet.

M: Az ókori Egyiptomról.
Honnan veszed hozzá az információt?

JB: A Google-ból

és az Egyiptom történetéről
olvasott sok könyvből.

M: Ühüm. Klassz. Jártál ott?

JB: Igen.
M: Jártál Egyiptomban?

JB: Tízévesen jártam.

M: Hű! Kutattál is a terepen?

JB: Aha.
M: (Nevet) Tökéletes.

Tanulmányaid mellett

igyekszel edzett maradni:
sportolni is szeretsz.

Mit sportolsz?

JB: Jól focizok, kosarazok és krikettezek,

rögbizek, teniszezek,

tollaslabdázom, úszom...,

(Nevetés)

jógázom...,

(Nevetés)

tajcsizem...

M: Elképesztő!

JB: Golfozom.
M: Golfozol.

(Nevetés) (Taps)

Nem vagy túl kicsi
a rögbihez és a focihoz?

JB: Nem vagyok túl kicsi.

(Nevetés)

Sokakat legyőzök.

(Nevetés)

M: Felnőtteket is?

JB: Őket fociban legyőzöm.

M: (Nevet) Klassz.

Joshua, kivel szeretsz inkább beszélgetni,

felnőttekkel

vagy gyerekekkel?

Inkább kivel?

JB: Sokat szeretek felnőttekkel,

de gyerekekkel is.

De a felnőttek...

M: Felnőttekkel miért szeretsz
beszélgetni? Miért érdekesek?

JB: Mert a felnőttek sok mindent tudnak,

amit eltanulhatok tőlük,

és érdekes dolog tanulni tőlük.

Ahogy már mondtam,

egy kevés tapasztalatot is szerezhetek.

M: Remek. Rengeteg felnőtt van itt,

a szünetben beszélhetsz velük.

Azt hiszem, szívesen beszélgetnek veled.

Joshua, mi akarsz lenni, ha felnősz?

Mivel akarsz foglalkozni?

JB: Ha felnövök, idegsebész akarok lenni.

M: Miért pont az?

JB: Mert négyévesen...

Négyévesen eldöntöttem,
hogy idegsebész leszek,

mert a nagypapám számítógépén

sebészeti szimulátor van,

szerveket operálok ki,

aztán visszarakom őket.

Nagyon undorító.

(Nevetés)

Ha nem szereted ezt a dolgot,

ne próbálkozz vele.

M: (Nevet) Ne próbálkozz vele!

M: De ezt már igazi laborban is csinálod.

Tanulod a szike használatát

állatok szervein, ugye?

Mi a tapasztalatod? Nem undorító?

JB: Nekem legalábbis nem.
M: Neked nem? (Nevet)

Remek.

Ahogy már mondtad, le vagy tőle nyűgözve,

ha felnősz, idegsebész leszel,

hogy másokon segíts. Így van?

JB: Igen.

M: Még mi érdekel

mire vágysz még?

JB: Meg szeretném menteni a Földet.

M: Jól hallom: a Földet? Hogyan tennéd?

JB: Mindenkinek tanácsot küldenék,

megpróbálnám megváltoztatni
a világot és az az embereket,

hogy a világnak hasznos dolgokat tegyenek.

(Taps)

M: Lenyűgöző.

Most itt a közönség,

meg akik élőben néznek bennünket.

Szeretnél valamit tanácsolni nekik,
hogy mi a teendőjük?

JB: Kapcsolják ki eszközeiket éjszakára,

mikor nem használják őket.

Szedjék föl a földről a szemetet,

és ne szemeteljenek.

M: Igen, ennek van értelme.

Még mit tehetünk?

JB: Ha fákat vágnak ki,

helyükbe több fát ültessenek.

M: Ühüm...

JB: Ne okozzanak erdőtüzet.

M: (Nevet) Hallották, emberek?
Ne okozzanak erdőtüzet!

Igen. Küzdesz a Földanya megmentéséért,

de még másvalamiért is.

Mondtad, hogy foglalkozol

az autizmus újszerű megértésével is. Igaz?

JB: Ühüm.

M: Foglalkozol még más
jótékony tevékenységgel is.

Mondj erről valamit!

JB: Az afrikai gyerekek,
a nélkülöző gyerekek

s a pénzhiánytól szenvedő gyerekek

jótékonysági nagykövete vagyok.

Mikor az emberek eljönnek
a rendezvényekre,

hogy meghallgassák az előadásomat,

fizetnek érte,

és mivel nagykövet vagyok,
a pénz jótékony célokra megy,

hogy segítsünk gyerekeknek és felnőtteknek

több holmi, élelem s ruházat megvételében,

meg ami csak kell nekik.

M: Ez igen tiszteletreméltó, szép dolog.

Mit kéne tudnia a közönségnek
az autizmusról?

JB: Még aki nem tudná,

az autizmus azt jelenti,
hogy ők máshogyan gondolkodnak.

Az olyan, mint mikor agyunk
máshogy gondolkodik.

Van ennek mind előnye, mind hátránya.

Az előnye, mikor...

amikor a gyerek nagyon tehetséges abban,

amiről mások csak álmodoznak.

Van sajnos hátránya is,

és az autizmusban ez a gyakoribb.

Sajnos.

A hátrány az, ha valaki nem tud beszélni,

nehézségei vannak a beszéddel,
esetleg a tanulással.

Ez tényleg szomorú.

M: De neked nincs semmi nehézséged.

Komolyan, itt ülsz a népes közönség előtt.

Rengeteg felnőtt szerintem

halálra lenne rémülve és tök ideges lenne.

Neked meg se kottyan.

Látják, nem?

(Taps)

Joshua, mivel említetted

hogy szívügyed a Földanya megmentése,

elmondanád itt a versedet?

Írt ugyanis egy kis verset róla.

Lemegyek a színről,
és az egész színpad a tiéd.

Szavald el nekünk, jó? Lenyűgöző!

A színfalak mögül figyellek.

JB: Versem a Földanyáról szól.

Remélem, tetszeni fog.

Földanya, Földanya,

egyre jobban bántanak.

Mocskunk miért töröljük még mindig beléd?

Szemetünk miért dobáljuk mindig szanaszét?

Kicsit sem tetszik ez nekem,

és talán senkinek sem.

Egyre messzebbre ér kiáltásod,

ami minket csak egyre bánt.

Miért döntünk még mindig rosszul,

hogy magunkat csapjuk azzal arcul?

Gondom van rád, Földanya,

Nem akarom, hogy bántsanak.

Ha továbbra is rosszul döntünk,

a természeted veri le rajtunk büntetésünk.

Te vagy a mi egyetlen otthonunk,

ha romba döntjük, fedél nélkül maradunk.

Földanya, te életben vagy.

Mindent meg kell tennünk, hogy megmaradj.

Ha miattunk neked fáj,

jó itt számunkra nem vár.

Az elsöprő nagy cunamit

a te könnyárban úszó szemed hozza,

ami pedig csak félelmünk fokozza.

A földbe fúrt alagútjaink

felszínre hozzák pusztító remegésed,

hogy azzal pusztításunk velünk megértesd.

A kivágott fákkal a ruhát rólad letépjük,

és mindent, ami szent volt,
a gyalázatra cseréljük.

Ha mérgünk szívod
kondenzcsíkban, szmogban,

minden erdőd hatalmas lángra lobban.

Légkörünk már a végét járja,

majd belőlünk nem marad: csak pára.

Ha csak szót fogadnánk,
talán kigyógyulnánk e kórból,

nem egymás lábára lépnénk,

hanem békében egymás mellett élnénk.

Tudjuk, gondodba vennél, Földanya,

ha mi is gondot viselnénk rád.

Bolygód bíztad miránk.

Magunk alatt vágjuk a fát,
ez pedig mind a mi hibánk.

Bár mindannyian számot vetnénk,

mielőtt természeted jövőnket venné el!

Gondját kell viselnünk
e csodás gépezetnek,

hogy természeted halálra
ne ítéljen minket.

Remélem, hogy hangom emberi fülekre talál,

hiszen te mindannyiunk látsz,

figyelsz, hogy ne hagyjunk veszni téged,

mert nincsen nálad drágább már régen.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Taps)