Elmondok egy szerelmi történetet.

De a vége nem túl vidám.

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy makacs ötéves,

aki úgy döntött, hogy tengerbiológus lesz.

34 évvel, 400 merüléssel
és egy doktorival később

még mindig imádom az óceánt.

10 évig dolgoztam halászati közösségekkel

a Karib-térségben

halakat számolva, halászokkal beszélgetve,

újratervezve a halászfelszerelést,
és fejlesztve a szabályozást.

Segítek kitalálni, hogyan lehet
fenntartható gazdálkodást folytatni ott,

ahol az élelmiszerbiztonság,
a munka és a kultúra

mind a tengertől függ.

És mindeközben szerelmes lettem.

Egy halba.

Több mint 500 halfaj él
a karibi zátonyokon,

de az egyetlen, amit képtelen
vagyok elfelejteni:

a papagájhalat.

A papagájhal világszerte
megtalálható a korallzátonyokon,

100 különböző alfaja van,

egy méternél is jóval nagyobbra nőhetnek,

és 20 kg-nál is többet nyomhatnak,

de ez az unalmas rész.

Szeretnék öt hihetetlen tényt
megosztani a papagájhalakról.

Az első, hogy olyan a szájuk,
akár egy papagáj csőre,

el tudják harapni a korallt,

bár általában algákat esznek.

Ők a zátonyok fűnyírói.

Ez fontos, mert sok zátonyt ellep az alga,

a földről befolyó szennyvíz és műtrágya

tápanyagszennyezése miatt.

És nincs túl sok olyan növényevő hal,

amely a zátonyokról

lelegelné ezeket.

Rendben, a következő csodás tény:

Evés után apró, fehér homokot ürítenek.

Egyetlen papagájhal több mint 380 kg-ot

termel ebből a korallporból évente.

Néha, amikor búvárkodtam,

és felnéztem,

csak a papagájhal ürülékének
kondenzcsíkjait láttam.

Szóval legközelebb,
ha fehér homokos strandon pihennek,

gondoljanak a papagájhalra.

(Nevetés)

A harmadik: rendkívül stílusosak.

Foltos és csíkos, kékeszöld, bíborvörös,

sárga, narancs, pöttyös,

a papagájhalak beszínezik 
az egész korallzátonyt.

Sőt, dívastílushoz illően

több öltözetük is van életük során.

Egy fiatalos megjelenés,

egy közepes

és egy végső megjelenés.

A negyedik, hogy az utolsó öltözetükkel
nemváltás is történik nőstényből hímbe,

ezt szekvenciális
hermafroditizmusnak nevezzük.

Ezek a nagy hímek aztán háremet
alakítanak ki maguknak a szaporodáshoz.

Nem a heteroszexuális monogámia
a legrégibb állapot a természetben.

És a papagájhalak jól bemutatják

a különböző reproduktív
stratégiák szépségeit.

Az ötödik és leghihetetlenebb:

amikor elvonulnak éjszakára,

egy nyálkabuborékot alkotnak

az egész testük köré.

Ez elfedi a szagukat a ragadozók elől,

és megvédi őket a parazitáktól,

hogy nyugodtan alhassanak.

Mi ez, ha nem menő?

(Nevetés)

Ez az én szerelmi vallomásom
a papagájhalakról,

az ő virító,

algaevő, homokot potyogtató,
nemváltó lényükről.

(Nevetés)

De ez a szerelem fájdalmas.

Most, hogy a sügért és csattogóhalat
siralmasan túlhalászták,

a halászok a papagájhalat keresik.

A szigonypuskákkal kifogják
a nagyobb egyedeket,

a kékszegélyes és a szivárvány papagájhal
már nagyon ritka,

a hálók és csapdák pedig
elfogják a kisebbeket.

Tengerbiológusként

és szingliként is mondhatom,

nincs túl sok hal a tengerben.

(Nevetés)

És ott van a szeretetem az otthonuk iránt,

a korallzátonyok iránt,

melyek egykor olyan élénkek voltak,
akár a Karib-szigetek kultúrája,

olyan színesek, akár az építészet,

és olyan nyüzsgő, akár a karnevál.

Az éghajlatváltozás,

a tetejében még a túlhalászás
és a szennyezés miatt is,

a korallzátonyok
30 éven belül eltűnhetnek.

Egy teljes ökoszisztéma tűnik el.

Ez megsemmisítő erejű,

mivel a Földön több százmillió ember

élelme és jövedelme függ a zátonyoktól.

Ezt meg kell emészteni.

Egy kis jó hír,

hogy az olyan helyek, mint Belize, Barbuda
vagy Borneo, védi ezeket a VIP-ket:

"Valóban Izgalmas Papagájhalak"-at.

Emellett sok helyen
védőövezeteket alakítanak ki,

ami az egész ökoszisztémát védi.

Ezek létfontosságú kezdeményezések,
de nem elegendőek.

Ebben a pillanatban

csupán az óceán 2,2 százaléka védett,

míg a nagy halak 90 százaléka,

és a karibi korallzátonyok 80 százaléka

már eltűnt.

A hatodik tömeges kihalás közepén vagyunk.

És mi, emberek vagyunk az okozói.

Megvannak a megoldásaink is.

Visszafordítani az éghajlatváltozást
és a túlhalászást,

megvédeni az óceán felét,

véget vetni a földről
származó szennyezésnek.

De ezek hatalmas feladatok,

amelyek következetes
változtatásokat igényelnek,

mi azonban tétovázunk cselekvés helyett.

De mindannyian hozzájárulhatunk.

Szavazatainkkal, véleményünkkel,
megválasztva ételeinket,

a képességeinkkel és a pénzünkkel.

Át kell vizsgálnunk
a nagyvállalati gyakorlatot

és a kormánypolitikát.

Át kell alakítanunk a kultúrát.

A közösségi erővel kell
támogatni a megoldásokat,

ez a legfontosabb dolog.

Soha nem fogom feladni

csodálatos bolygónk védelmét
és helyreállítását.

Minden apró élőhely, amit megóvunk,

és minden tizedfok felmelegedés,
amit megelőzünk,

tényleg számít.

Szerencsére nem a remény motivál,

hanem a vágy, hogy hasznos legyek.

Mert nem tudom, hogyan tartsak
egy olyan őszinte beszédet

szeretett papagájhalaimról
és a korallzátonyokról,

aminek boldog vége van.

Köszönöm.

(Taps)