Ők azok, akik hosszú szünet 
után újra munkába állnak:

én csak újrakezdőknek nevezem őket.

Akik megszakították karrierjüket, 
hogy idős rokonukat ápolják,

a gyerekre vigyázzanak,

megvalósítsák önmagukat,

vagy épp csak egészségük úgy kívánta.

Szoros kapcsolódnak ehhez 
mindenféle pályamódosítók:

veteránok, katonafeleségek vagy -férjek,

nyugdíjukat feladó nyugdíjasok,

külföldről hazatérők.

Nem könnyű visszatérni a munkába 
egy hosszabb kihagyás után,

mert megszűnt a kapcsolat a munkaadó

és az újrakezdő között.

A munkaadók úgy tekinthetnek rá,
mint akinek lyuk van az életrajzán,

alkalmazásával nagy kockázatot vállalnak,

és a pályáját megszakítónak is
lehetnek kételyei, hogy vajon képes-e

az újrakezdésre,

különösen, ha sokáig volt távol.

A gond a kapcsolatok hiánya,
azt próbálom orvosolni.

Sikeres újrakezdők mindenütt vannak, 
minden terülten.

Ő Sami Kafala.

Magfizikus az Egyesült Királyságban.

5 évet volt otthon, 5 gyermekével.

A szingapúri sajtó pedig épp mostanában 
írt a munkába hosszú idő után

visszatérő ápolónőkről.

Ha már hosszú távollétről van szó,

ez itt Mimi Kahn,

szociális munkás Kaliforniából,

aki egy szociális szolgáltató 
szervezetnél állt munkába

25 évnyi kihagyás után.

Ez a leghosszabb távollét, 
amivel találkoztam.

Fontos emberek is szakítják meg 
karrierjüket.

Sandra Day O'Connor
legfelsőbb bírósági bíró

5 évig volt távol pályája kezdetén.

Felbukkannak újrakezdők irodalmi 
alkotásokban vagy filmekben is.

Közülük talán Alicia Florrick 
a legnevezetesebb,

akit Julianna Margulies alakított 
az A férjem védelmében c. tévésorozatban.

Ő ügyvéd, aki 13 évnyi szünet után
tért vissza munkájához.

Itt egy valódi személy, 
aki 13 évet volt távol:

Ez Tracy Shapiro a családjával.

Ő egy írásával jelentkezett 
a Today Show felhívására,

ami azoknak szólt, 
akik próbálnak újra munkába állni,

de nehézségeik adódnak belőle.

Tracy azt írta, hogy ötgyermekes anyaként 
szeret otthon lenni,

de elvált, és ezért 
újra állást kell vállalnia.

Mindig is szeretett dolgozni, 
és már ezért is

vissza akarja hozni a munkát az életébe.

Tracy is azt csinálta, 
amit közülünk is sokan,

amikor úgy érezzük, hogy most aztán 
tényleg mindent megtettünk.

Valami pénzügyi 
vagy könyvelői állást keresett,

és az elmúlt 9 hónapja mással sem telt,

mint szorgos kutatással
az interneten cégek után,

és állásokra jelentkezéssel,
de sikertelenül.

2011 júniusában találkoztam Tracyvel,

amikor a Today Show megkért, nézzem meg,
tudnék-e vele foglalkozni,

segíthetnék-e, hogy a dolgai 
jobbra forduljanak.

Az első, amit mondtam Tracynek
hogy ki kell szabadulnia a négy fal közül.

Nem szabad véka alá rejtenie,
hogy munkát keres,

mondja el minden ismerősének, 
hogy szeretne visszamenni dolgozni.

Figyelmeztettem, hogy sok fölösleges 
beszélgetésben lesz része,

amelyek semmire sem vezetnek.

Számítson rá, és ez ne bátortalanítsa el.

Lesz néhány,

ami végül álláslehetőséget csillant föl.

Mindjárt elmesélem, mi történt Tracyvel,

de előbb elmondom, mire jöttem rá,

amikor 11 év kihagyás után

teljes munkaidősként újra munkába álltam:

mások most is ugyanolyannak látnak, 
mint előtte.

Ezt úgy értem, hogy amikor
újra fölvesszük a kapcsolatot,

amikor ismét találkozunk
régi ismerőseinkkel,

akikkel együtt dolgoztunk, 
vagy együtt jártunk iskolába,

most is úgy élünk emlékezetükben,
mint amilyenek régen voltunk,

még mielőtt otthon maradtunk volna.

Ez akkor is így van,
ha közben csökkent az önbizalmunk,

mint ahogyan sokaknak,

minél inkább eltávolodtunk
korábbi foglalkozásunktól.

Pl. esetleg úgy gondolunk magunkra,

mint aki így néz ki.

Ez én vagyok, tiszta hülye
az egész napos vezetéstől.

Vagy itt, a konyhában.

De azok az emberek a múltamból

mit sem tudnak erről.

Csak arra emlékeznek, amilyenek voltunk.

Kész önbizalombomba újra 
kapcsolatba kerülni velük,

és látni afeletti örömüket,
hogy visszatérésemet tervezem.

Még valamire élénken emlékszem
a saját távollétemmel kapcsolatban:

hogy milyen nehéz volt követnem
az üzleti élet híreit.

Pénzügyi képzettségem van,

és alig tudtam lépést tartani bármivel is,

amikor otthon voltam
a négy apró gyerekkel,

így attól féltem, 
ha elmegyek egy állásinterjúra,

olyan cégről kezdek beszélni, 
ami már nem is létezik.

Újra elő kellett fizessek
a Wall Street Journalre,

és jó hat hónapon keresztül elolvasni 
benne mindent, elejétől végéig,

mire kezdtem végre újra képben lenni,
hogy mi történik az üzleti életben.

Szerintem az újrakezdő
igazi kincs a munkaerőpiacon,

megmondom, hogy miért.

Gondoljanak csak saját körülményeikre:

aki gyerekei miatt maradt otthon, 
az többnyire nem megy már

szülési szabadságra.

Ezen mi már túl vagyunk.

Ritkábban változtatunk állást
a párunk áthelyezése miatt.

Megállapodottabbak vagyunk.

Nagy a munkatapasztalatunk.

Érettebben látjuk a dolgokat.

Nem próbáljuk meg költségeinket
a munkáltatóra hárítani.

Ráadásul tele vagyunk energiával, 
lelkesedéssel a munkával kapcsolatban,

épp azért, mert távol voltunk egy ideig.

A másik oldal, a munkaadók,

két dolgot említenek

az újrakezdők alkalmazásával kapcsolatban.

Az első: tartanak tőle, 
hogy az újrakezdők

nem ismerik a legújabb technológiát.

Nos, elmondhatom,

hogy magam is így voltam ezzel,

de ez csak ideiglenes állapot.

Én még a Lotus 1-2-3-at használtam 
pénzügyi elemzéseimhez.

Nem tudom, emlékszik-e még valaki
egyáltalán azokra az időkre?

Újra kellett tanuljak mindent az Excelen.

Nem is volt annyira nehéz. 
Sok parancs ugyanaz.

A PowerPoint már inkább próbára tett,

de most már állandóan használom.

Azt szoktam mondani az újrakezdőknek, 
hogy a munkaadó elvárja tőlük,

hogy alapszinten tudják használni
az irodai szoftvercsomagot,

és ha nem elég jók még ebben,

akkor az ő dolguk, hogy eljussanak odáig.

És meg is teszik.

A munkaadók még hozzáteszik:
tartanak tőle,

hogy az újrakezdők 
nem tudják, mit is akarnak.

Azt mondom az újrakezdőknek, 
hogy rájuk vár az a nehéz feladat,

hogy kiderítsék, 
érdeklődésük és készségeik

megváltoztak-e,

amíg távol voltak.

Ez nem a munkaadó dolga.

Az újrakezdőnek kell megmutatnia, 
hogy miben tud a legtöbbel hozzájárulni

a cég sikeréhez.

2010-ben kezdtem felfigyelni valamire.

2008-tól követtem
a munkába visszavezető programokat,

és 2010-ben kezdtem felfigyelni

a rövid, ideiglenes fizetett állások
lehetőségére.

Hogy ezt most gyakornoki pozíciónak 
hívják vagy sem,

az nem érdekes, de valami olyasmi,

lehetőség a szakembereknek 
a visszatérésre.

Láttam Goldman Sachsot és Sara Leet

beállni egy nagyvállalati
gyakornoki programba.

Láttam egy visszatérő mérnököt, 
egy nem szokványos pályázót

a hadsereghez jelentkezni
kezdőknek szánt gyakornoki programba,

és utána elnyerni ott egy állandó állást.

Láttam, ahogyan két egyetem
a gyakornoki programjával egészítette ki

a vezető-továbbképzési programját.

Írtam tehát egy beszámolót
tapasztalataimról,

és ebből lett ez a cikk
a Harvard Business Reviewban,

a címe: "A negyvenéves gyakornok".

Köszönet a szerkesztőknek a címért,

és azért a fotóért,

ahol a negyvenéves 
a többi gyakornokok között látható.

A Fox Business News figyelmességének hála,

maga az elképzelés 
az "Ötvenéves gyakornok" nevet kapta.

(Nevetés)

Épp az elmúlt hónapban mutatták be 
az A gyakornok c. filmet,

na, ezzel eljutottunk 
a hetvenéves gyakornokig.

(Nevetés)

Robert De Niro játszik benne
egy hetvenéves nyugdíjast,

aki megszakítja nyugdíját,

hogy egy gyorsan növekvő cég ügyvezetője
mellett – akit Anne Hathaway játszik –

gyakornok legyen.

Nem sok hetvenéves 
gyakornokkal találkoztam,

de az ilyen nem szokványos gyakornokság
nemcsak a filmekben létezik.

A legnagyobb pénzügyi szolgáltató
cégek közül ötnek is van

újrakezdő gyakornoki programja 
a visszatérő pénzügyes szakembereknek,

és ezidáig több százan vettek részt benne.

A gyakornokok fizetést is kapnak,

és akiket közülük véglegesítenek,

aztán versenyképes jövedelemhez jutnak.

Jelenleg 7 nagy mérnökiroda kísérletezik

újrakezdő mérnököknek szánt
gyakornoki programmal,

a mérnöknők egyesületének
kezdeményezése keretében.

Vajon miért karolják fel a cégek 
az újrakezdő gyakornoki programot?

Azért, mert a gyakornokság
lehetővé teszi a munkaadónak,

hogy a jelölt teljesítménye alapján
döntsön az alkalmazásáról,

ahelyett, hogy egy sor interjút 
bonyolítana le,

és a munkaadónak nem kell 
végleges elhatározásra jutnia

a gyakornoki időszak lejárta előtt.

A próbaidőszak kiküszöböli azt
az ismert kockázatot,

amelyet némely vezető érez
az újrakezdők felvételekor,

és a lehetőség vonzza a kiváló jelölteket,

akikből azután remek munkaerő válik.

Milyen messziről is indultunk!

Korábban a legtöbb munkaadó 
egyáltalán nem volt érdekelt

az újrakezdők foglalkoztatásában.

Mára már nemcsak, hogy léteznek

kifejezetten az újrakezdőkre
szabott programok,

de mások nem jelentkezhetnek rájuk,

csak akik hosszabb távollét után 
akarnak munkába állni.

Ez a valódi változás jele,

az igazi, szervezett elmozdulásé.

Ha az újrakezdőknek ezt
a problémáját meg tudjuk oldani,

akkor megoldható más
pályamódosítók esetében is.

Tényleg, mostanában mondta egy munkaadó,

hogy régi dolgozói 
az újrakezdő gyakornoki program keretében

térnek vissza a munkába.

Miért ne lehetne gyakornoki program
nyugdíjasok számára,

ahogyan az A gyakornok c. filmben is van?

Csak az érintettek mások, az elv ugyanaz.

Hadd mondjam el, 
hogy mi történt Tracy Shapiróval.

Emlékeznek, azt mondtam neki,

hogy el kell mondja minden ismerősének,

hogy újra el akar helyezkedni.

Egy szülőtárssal folytatott
részletes beszélgetés

Tracy számára állásajánlathoz vezetett.

Ez könyvelői állás volt
a pénzügyi osztályon.

De csak ideiglenes állás.

Azt mondta a cég, hogy van esély rá,

hogy véglegesítik, de nem biztos.

Ez 2011 őszén történt,

Tracy jól érezte magát a cégnél,
szerette munkatársait,

és a munkahelye alig 10 percnyire 
volt lakhelyétől.

Így annak dacára, hogy egy másik cég

állandó, teljes munkaidős állást ajánlott,

úgy döntött, hogy inkább ezt
a gyakornoki állást próbálja meg,

és bízik a legjobbakban.

Végül minden várakozásán felül

a cég nemcsak véglegesítette

2012 elején,

de még érdekesebb és komolyabb 
feladatot is bízott rá,

mert tudták, hogy Tracy megbirkózik vele.

Aztán később, 2015-ben

Tracyt kiemelték.

Fizették neki, hogy estin
MBA-diplomát szerezzen.

Felvettek egy másik újrakezdőt is,
hogy a keze alá dolgozzon.

Tracy ideiglenes állása teszt volt,

akár egy gyakornoki állás,

és végül Tracy és a munkáltatója 
számára is jól alakult.

Az én célom, 
hogy az újrakezdő gyakornokság gondolatát

minél több munkaadóval megismertessem.

De közben,

ha valaki visszamegy dolgozni 
egy hosszabb megszakítás után,

ne habozzon gyakornoki vagy hozzá hasonló
formára ajánlkozni a munkáltatónak,

még ha nincs is neki
hivatalos újrakezdő gyakornoki programja.

Legyen ő az első sikertörténetük.

és legyen az övé jó példa 
a többi újrakezdő számára.

Köszönöm.

(Taps)