Három évvel ezelőtt

decentralizált web kiépítésébe fogtam,

mert aggasztott internetünk jövője.

Az, amit ma használunk, kapuőrökről szól.

Ha valamit el akarunk érni a weben,

számos közvetítőn kell átmennünk.

Először is egy domain name szerveren,

aztán egy tárhelyszolgáltató cégen,

amelyik általában
harmadik félhez visz tovább,

egy webszolgáltatóhoz.

Ez mindig így történik, valahányszor
el akarunk jutni egy weblapra.

Ám ezeket a kapuőröket
könnyen érheti internetes támadás,

megkönnyítik a cenzúrázást,
valamint a nyomon követést is.

És a helyzet egyre romlik.

Minden átkerül a felhőbe,

ahol az adatokat óriáscégek tárolják.

Ez a lépés sokkal nagyobb hatalmú
közvetítőket teremt.

A felhőbe költöztetésnek van értelme,

mert ez a módszer egyszerűbb és olcsóbb

a fejlesztőknek és az operátoroknak.

Nem kell azon aggódniuk,
hogy fizikai szervereket üzemeltessenek.

Nem hibáztatom őket, de nagyon
veszélyesnek tartom ezt a folyamatot,

mert így az óriáscégek

korlátlanul uralhatják
a tárhelyszolgáltatókat.

És túl könnyű visszaélni
ezzel a hatalommal.

Tavaly például egy olyan cég
vezérigazgatója,

mely kilencmillió weboldal kapuőre,

némi állami nyomásra úgy döntött,

hogy az általa üzemeltetett
oldalakból egyet,

egy szélsőjobbos oldalt blokkolni kell.

Majd egy belső emailt küldött
munkatársainak:

"Ez a saját döntésem volt.

Bal lábbal keltem fel reggel,

és úgy döntöttem:
kirúgom őket az internetről."

Még ő is elismerte:

"Senki kezébe nem kéne ekkora hatalom."

Egyik alkalmazottja visszakérdezett:

"Ez az a nap, amikor meghal az Internet?"

Nem hiszem, hogy ezzel
elpusztítanánk az Internetet,

de abban biztos vagyok,

hogy egy felelőtlen központosító
folyamat közepén járunk,

ami sebezhetőbbé teszi internetünket.

A decentralizált, emberek közötti web

a központok, vagyis a webszolgáltatók
kiiktatásával

megoldja ezt a problémát.

Képessé teszi a felhasználókat arra,

hogy segítsenek
a weboldalak kiszolgálásában.

Ezen a hálózaton a webhelyek közvetlenül
a többi látogatótól töltődnek le.

Vagyis akinek százan látogatják
a honlapját,

annak száz hosztja van
a világ minden táján.

Lényegében ez az internetnek olyan
változata, melyet a felhasználók uralnak.

A hálózat nyilvános kulcsos titkosítással
teremti meg a biztonságot.

Ez teszi lehetővé, hogy senki se
módosíthassa a webhelyeket,

csakis a valódi tulajdonos.

Úgy képzeljék el, mintha az áramot
nem nagy erőművekből nyernék,

hanem a házuk tetejére telepített
napelemekből,

és ha valamelyik utcaszomszédnak
egy kis többletenergiára lenne szüksége,

akkor csak letöltenek valamennyit
az önökéről.

Így a decentralizált web alkalmazásával

segíthetünk abban, hogy a tartalom a többi
látogatónak is hozzáférhető legyen.

Ez azt jelenti,

hogy harcolhatunk olyan dolgok ellen,

melyeket igazságtalannak tartunk,

például a cenzúrázás ellen.

Kínában szigorúan
korlátozzák az internetet.

Nem bírálhatják a kormányt,

nem szervezhetnek tiltakozást,

még azt is tiltják, hogy olyan
emoticont posztoljanak,

amelyik a Tienanmen téri
vérengzés áldozataira emlékeztet.

A web decentralizálásával
nem a kormány dönti el,

mit láthassunk, és mit ne.

A nép dönti el,

ez demokratikusabbá teszi a webet.

Ugyanakkor azonban
nehéz ezt a hálózatot

egyértelműen törvénytelenségre használni

bárhol a világon,

mivel a felhasználók feltehetően
nem akarják veszélybe sodorni magukat

azzal, hogy ilyen problémás
tartalmakat hosztolnak.

Egy másik veszély,

ami egyre jobban fenyegeti
az internet szabadságát:

a túlszabályozás.

Az az érzésem,

hogy képviselőink,

akik az internet szabályozásáról döntenek,

nem igazán vannak tisztában
döntéseik következményeivel.

Az Európai Parlament például
épp előkészített egy új törvényt

a szerzői jogok védelmére.

Van benne egy rész, a 13. cikkely.

Ha elfogadják, minden nagy webhelyen

kötelező lesz beültetni egy szűrőt,

ami a nagy cégek által megadott
szabályok alapján,

automatikusan blokkolja a tartalmat.

Az eredeti elképzelés a szerzők
jogainak védelméről szólt,

de ez már sok más internetes
tevékenységünket is veszélyezteti:

a blogolást, vélemény-nyilvánítást, vitát,
hivatkozás beszúrását és megosztást.

A Google és a YouTube
már alkalmaz hasonló szűrőket,

és óránként 100 000 tartalom-eltávolítási
kérést kapnak.

Ezt az adatmennyiséget
persze nem kézzel kezelik,

hanem gépi tanulás alkalmazásával

döntenek arról, történt-e szerzői
jogsértés vagy sem.

De ezek a szűrők hibáznak.

Mindent törölnek az emberi
jogsértéses dokumentációból,

szerzői jogról szóló előadásokat,

olyan találati listákat,

melyek az új 13. cikkely
bírálatával foglalkoznak.

Ezen kívül sok mást is törölnek.

Előfordul, hogy nemcsak bizonyos
tartalmakat törölnek,

hanem a hozzájuk kötődő fiókokat is,

email-címlistáinkat, dokumentumainkat,

fotóinkat, vagy félkész könyvünket.

Pontosan ez történt Dennis Cooper íróval.

Nem nehéz belátni,
hogy egy ilyen rendszerrel

könnyen visszaélhetnek
politikusok és céges versenytársak.

A 13. cikkely, vagyis az automatikus
szűrők kiterjesztése az egész internetre

komoly kritikát kapott

a Wikipediától, Githubtól,
Mozillától és sok más szereplőtől,

beleértve az internet és
a World Wide Web létrehozóit:

Vint Cerfet és Tim Berners-Lee-t.

De az erős bírálat ellenére

az Európai Parlament legutóbbi szavazásán

a képviselők kétharmada
támogatta ezt a törvényt.

A végső szavazás 2019 elején lesz.

Fontos a szavazás eredménye,

de bárhogy is legyen,

abban biztos vagyok, hogy világszerte

sok hasonló törvényjavaslat fogja követni.

Decentralizált weben
igen nehéz lenne érvényesíteni

az efféle szabályozásokat,

mivel ott nincsenek
tárhelyszolgáltató cégek.

A weboldalakat maguk
a látogatók szolgáltatják.

Három éve kezdtem el
kiépíteni ezt a hálózatot.

Azóta több ezer, több tízezer
órát szántam

a fejlesztésre.

Miért?

Miért szán bárki több tízezer órát arra,
amit mások szabadon másolhatnak,

átnevezhetnek, sőt még el is adhatnak?

Esetemben ennek egyik oka az volt,

hogy valami értelmeset hozzak létre.

Webfejlesztő vagyok,
napi rutinmunkám során

nem éreztem úgy,

hogy valami olyat hozhatnék létre,
ami túlnő rajtam.

Egyszerűen csak az volt a célom,
hogy rövid földi pályafutásom alatt

alkossak valami maradandót.

Tavaly a Kínai Nagy Tűzfal
blokkolni kezdte a hálózatomat.

Ettől a lépéstől a kormány által
támogatott internetes cenzúra

hivatalos ellenségévé váltam.

Azóta valóságos macska-egér-játék
lett belőle.

Új szabályokat építettek a tűzfalba,

én pedig igyekszem ezekre
a lehető leghamarabb reagálni,

így a felhasználók megőrizhetik
tartalmaikat, olyan weboldalakat írhatnak,

melyeket egyébként cenzúrázna
a központosított kínai internet.

Hálózatom létrehozásának másik oka
az aggodalom volt.

Félek, hogy internetünk jövője
kicsúszik a kezünkből.

A fokozódó központosítás
és a törvényjavaslatok

szólásszabadságunkat veszélyeztetik,

ezáltal egész demokráciánkat.

Számomra tehát a decentralizált
web kiépítése

biztonságos kikötő megépítését jelenti,

olyan helyet, ahol a szabályokat

nem nagyvállalatok és politikai pártok
írják, hanem az emberek.

Köszönöm.

(Taps)