Az esélytelenebb csapat győzelme a favorit felett. Az utolsó percben rúgott büntető, ami megnyeri a bajnokságot. A magas intenzitású edzések montázsai. Sokan szeretik a pályán szerzett győzelmet dicsőíteni, a kedvenc csapatuknak szurkolni és sportolni. De kérdés, vajon ennyire a sport megszállottjainak kell lennünk? A sportolás tényleg olyan jót tesz nekünk, mint ahogy állítjuk, vagy csak egy szórakoztató időtöltés? A tudomány mit mond erre? Először is, általánosan elfogadott: az edzés jót tesz testünknek és lelkünknek, és ez kétségtelenül igaz. Az edzésnek, főleg fiatal korban többféle előnye van: erősíti a csontokat, megtisztítja az artériákat a rossz koleszterintől, és csökkenti az agyvérzés, magas vérnyomás és cukorbetegség veszélyét. Az agyunk számos kémiai anyagot bocsát ki edzés közben, mint például endorfint. Ezek a természetes hormonok, melyek szabályozzák a fájdalom és az öröm reakciókat a központi idegrendszerben, az eufória érzéséhez vezethetnek, amit gyakran a futók gyönyörének hívnak. A megnövekedett endorfin szint és a rendszeres fizikai aktivitás élesítheti a fókuszt és javíthatja a hangulatot és a memóriát. Ez azt jelenti, hogy annyi előnye van, ha heti ötször edzőterembe járunk, mintha csatlakoznánk egy csapathoz és versenyeznénk? Itt kezd ez érdekes lenni, mert ha találunk egy sportot és egy csapatot, amit kedvelünk, a kutatások azt mutatják, hogy ennek sokféle előnye van, ami meghaladja az edzés csupán fizikai és mentális előnyeit. A legjelentősebbek egyike a pszichológiai előnyök, rövid és hosszú távon egyaránt. Néhány a csapattagként átélt közösségi élményekből származik, például megtanulni megbízni az emberekben és számítani rájuk, elfogadni a segítséget, segíteni, és együtt dolgozni egy közös célért. Továbbá egy csapathoz elkötelezni magunkat és szórakozni segíthet abban, hogy a rendszeres edzés szokásunkká váljon. Az iskolai sportban való részvétel bizonyítottan akár négy évig is csökkenti a depresszió esélyét. Mindeközben megerősítheti az önbecsülésünk és önbizalmunk. Ennek több oka van. Az első: az edzés. Már a munkával és bizonyos képességek fejlesztésével, különösen egy jó edzővel, megerősítjük magunkban a pozitív gondolkodásmódot. Amikor azt mondjuk: ''Még ha ma nem is tudok megcsinálni valamit, gyakorlással fejleszthetem magam és végül elérhetem.'' Ez a gondolkodásmód hasznos az élet minden területén. Aztán ott van a kudarc általi tanulás, a sport egyik leghatásosabb és hosszú távú előnye. A veszteség elfogadásának megtapasztalása segít a rugalmasság és az önismeret fejlesztésében, ami szükséges a tanulmányi, társadalmi és fizikai nehézségek leküzdéséhez. Még ha a csapatunk nem is nyer mindig, vagy szinte soha, a tapasztalatnak még mindig valódi előnye van. Nem mindenki élvez minden sportot. Egy csapat lehet túl versengő vagy nem elég versengő. Időbe telhet, míg megtaláljuk saját az erősségeinek megfelelő sportot Ez teljesen rendben van. De ha egy kis időt kereséssel töltünk, megtalálhatjuk azt a sportot, ami megfelel egyéni igényeinknek, és ha ez sikerül, ennek számos előnye van. Egy támogató közösséghez fogunk tartozni, építjük az önbizalmunkat, eddzük a testünket, és gondozzuk az elménket, nem is említve, hogy jól szórakozunk.