Az esélytelenebb csapat
győzelme a favorit felett.
Az utolsó percben rúgott büntető,
ami megnyeri a bajnokságot.
A magas intenzitású edzések montázsai.
Sokan szeretik a pályán szerzett
győzelmet dicsőíteni,
a kedvenc csapatuknak szurkolni
és sportolni.
De kérdés, vajon ennyire a sport
megszállottjainak kell lennünk?
A sportolás tényleg olyan jót
tesz nekünk, mint ahogy állítjuk,
vagy csak egy szórakoztató időtöltés?
A tudomány mit mond erre?
Először is, általánosan elfogadott: az
edzés jót tesz testünknek és lelkünknek,
és ez kétségtelenül igaz.
Az edzésnek, főleg fiatal korban
többféle előnye van:
erősíti a csontokat,
megtisztítja az artériákat
a rossz koleszterintől,
és csökkenti az agyvérzés, magas
vérnyomás és cukorbetegség veszélyét.
Az agyunk számos kémiai
anyagot bocsát ki edzés közben,
mint például endorfint.
Ezek a természetes hormonok,
melyek szabályozzák a fájdalom és az öröm
reakciókat a központi idegrendszerben,
az eufória érzéséhez vezethetnek, amit
gyakran a futók gyönyörének hívnak.
A megnövekedett endorfin szint
és a rendszeres fizikai aktivitás
élesítheti a fókuszt és javíthatja
a hangulatot és a memóriát.
Ez azt jelenti, hogy annyi előnye van,
ha heti ötször edzőterembe járunk,
mintha csatlakoznánk egy
csapathoz és versenyeznénk?
Itt kezd ez érdekes lenni,
mert ha találunk egy sportot
és egy csapatot, amit kedvelünk,
a kutatások azt mutatják,
hogy ennek sokféle előnye van,
ami meghaladja az edzés csupán
fizikai és mentális előnyeit.
A legjelentősebbek egyike
a pszichológiai előnyök,
rövid és hosszú távon egyaránt.
Néhány a csapattagként átélt
közösségi élményekből származik,
például megtanulni megbízni
az emberekben és számítani rájuk,
elfogadni a segítséget,
segíteni,
és együtt dolgozni egy közös célért.
Továbbá egy csapathoz elkötelezni
magunkat és szórakozni
segíthet abban, hogy a rendszeres
edzés szokásunkká váljon.
Az iskolai sportban való
részvétel bizonyítottan
akár négy évig is csökkenti
a depresszió esélyét.
Mindeközben megerősítheti
az önbecsülésünk és önbizalmunk.
Ennek több oka van.
Az első: az edzés.
Már a munkával és bizonyos
képességek fejlesztésével,
különösen egy jó edzővel,
megerősítjük magunkban
a pozitív gondolkodásmódot.
Amikor azt mondjuk: ''Még ha ma
nem is tudok megcsinálni valamit,
gyakorlással fejleszthetem magam
és végül elérhetem.''
Ez a gondolkodásmód hasznos
az élet minden területén.
Aztán ott van a kudarc általi tanulás,
a sport egyik leghatásosabb
és hosszú távú előnye.
A veszteség elfogadásának megtapasztalása
segít a rugalmasság
és az önismeret fejlesztésében,
ami szükséges a tanulmányi,
társadalmi
és fizikai nehézségek leküzdéséhez.
Még ha a csapatunk nem is nyer
mindig, vagy szinte soha,
a tapasztalatnak még mindig
valódi előnye van.
Nem mindenki élvez minden sportot.
Egy csapat lehet túl versengő
vagy nem elég versengő.
Időbe telhet, míg megtaláljuk saját
az erősségeinek megfelelő sportot
Ez teljesen rendben van.
De ha egy kis időt kereséssel töltünk,
megtalálhatjuk azt a sportot,
ami megfelel egyéni igényeinknek,
és ha ez sikerül, ennek számos előnye van.
Egy támogató közösséghez
fogunk tartozni,
építjük az önbizalmunkat,
eddzük a testünket,
és gondozzuk az elménket,
nem is említve, hogy jól szórakozunk.