Emily Dickinson majd kétszáz éves szavai:

"Nincs Fregatt Könyvhöz fogható
A Távolba ragad..."

még mindig igazak.

Amikor könyvet veszünk a kezünkbe,
bekapcsoljuk a tévét, filmet nézünk,

a történet árja magával ragad
bennünket a képzelet birodalmába.

És amikor új és ismerős
helyen érünk partot,

valami különleges történik.

A partra lépve megváltozunk.

Nem ismételjük meg a szerző lépteit

vagy a szereplőkét, akiket követtünk.

Nem, helyette megéljük élményeiket,
egy mérföldet sétálunk a cipőjükben.

A pszichológia, idegtudomány,
gyermekfejlődés és biológia kutatóinak

végre számszerűsíthető, tudományos
bizonyítékai vannak arról,

amit írók és olvasók mindig is tudtak:

történeteknek egyedi képességük van
megváltoztatni valaki nézőpontját.

Tudósok bizonyítják, 
hogy a történetek alakítják a kultúrát,

és sok minden, amit az életről
hiszünk, nem tényekből fakad,

hanem az irodalomból;

nézeteink a társadalmi osztályokról,
házasságról, nemről elég újak,

az évszázadokig szilárdan álló eszményeket

átdolgozták a 18. században,

és újrafogalmazták őket korai regényekben.

Képzeljünk el egy világot,

ahol az osztály, és nem a kemény munka,
dönti el egy ember értékét;

ahol a nők csak a férfiak vad utánzatai;

ahol a szerelmi házasság
újfajta elképzelés.

Ez a világ Samuel Richardson
Pamela című regényében

jelent meg először.

Richardson szerelmi történetének
főszereplője egy szegény szolgálólány,

aki különb is és okosabb is
a felső osztályból való udvarlójánál.

A könyv hagyományok
egész sorát döntötte meg,

és nagy felháborodást keltett.

Pamelának nagyobb sajtójelenléte volt,
mint a Parlamentnek.

A könyv heves vitákat 
és több ellenregényt szült.

Noha sokan nem fogadták el Pamelát,

akadtak mások, akik lelkesedtek
ezért az új világért.

Ez a bestseller és irodalmi
leszármazottai –

Büszkeség és balítélet, Jane Eyre,
még az Alkonyat is –

hasonló tanulsággal és mesével szolgálnak,

melyek már megszokottak és köznapiak.

A regények segítettek formálni
az értelmiségi vezetők szellemét

a történelem során.

Egyes tudósok szerint
Darwin evolúciós elmélete

sokat köszönhet szeretett regényeinek.

Elmélete előnyben részesíti a gyorsaságot,
intelligenciát és alkalmazkodóképességet,

amelyek mind egy hős alaptulajdonságai.

Függetlenül, hogy Harry Pottert
vagy a Szép reményeket olvassuk,

Darwint megihlető művet olvasunk.

Mégis, új kutatások szerint 
Darwin elmélete hiányos.

Vágyunk, hogy hősök legyünk –

férfi, nő vagy akár faj a világ ellen –

téves lehet.

Ahelyett, hogy versengők lennénk,

a saját történetünk magányos hősei,

talán inkább osztozunk egy közös célon.

Inkább Hobbit, mint Harry.

Néha azonban a cipőt, amiben sétálunk,

egyszerűen agyonhordjuk.

Végül is nem csak egy mérföldet sétáltunk

Jane Austen vagy Mark Twain cipőjében,

hanem 100 billiót.

Ez nem azt jelenti, hogy nem
élvezhetjük a klasszikusokat;

utazzunk csak Dickensszel,

tanuljuk meg Piptől, 
milyen reményeink vannak,

beszélgessünk Austennal és Elizabethszel
a büszkeségeinkről és balítéleteinkről.

Sodródjunk le a Mississippin Twainnel,

és lessük el Jimtől, 
hogy mit jelent jónak lenni.

De utazásunk során, emlékezzünk,

hogy a terep megváltozott.

Olyan csizma után nézzünk,

amely új korszakba való
menetelésre készült.

Vegyük például Katniss Everdeen
harcát a Kapitólium ellen.

Vajon Az éhezők viadala hatására
máshogy vélekedünk-e a kapitalizmusról?

Vajon megtanuljuk-e,

hogy az egyén miért ne helyezze
magát a csoport érdekei elé?

Vajon tükrözik-e a Csúfok 
a tökéletes test hajszolásának veszélyét,

és hogy a média döntse el, mi a szépség?

Vajon a Seekers cammog 
a globális felmelegedés után?

Vajon Toklo, Kallik, Lusa és a többi
medve élet-halál küzdelméből

megértjük-e az állatokat, és fölfogjuk-e, 
hol a helyünk a világban?

Csak a jövő fogja megmondani,
mely történetek kötik le a képzeletünk,

mely kitalált mesék
találják ki a holnapot.

De a jó hír, hogy nap nap után

újabbnál újabb történetek
merészkednek elő,

új történetek a befolyás, alkotás
és a változás szikrájának ígéretével –

történetek, amelyeket tán
majd magunk írunk.

A végső kérdés tehát a következő:

Mely történetet próbálod ki először?