(Zene) Néha, amikor egy hosszú repülőúton vagyok, kinézek az ablakon a hegyekre és sivatagokra, és megpróbálom felfogni, hogy milyen hatalmas a Földünk. És aztán eszembe jut, hogy van egy tárgy, amit minden nap látunk, amibe szó szerint beleférne egymillió Föld. A Nap hihetetlenül nagynak tűnik, de a világmindenségben csupán egy tűhegyni, egy a kb. 400 milliárd csillag közül a Tejútrendszerben, amit láthatsz egy felhőtlen éjszakán egy halvány, fehér ködként átívelni az égen. És van tovább is. Kb. 100 milliárd galaxist észlelhetünk teleszkópokkal, szóval ha mindegyik csillag homokszem nagyságú lenne, csak a Tejútrendszerben van elég csillag, hogy megtöltsön egy tízszer tíz méteres, egy méter mély partszakaszt homokkal. És az egész Földön nincs elég tengerpart, hogy képviselje az összes galaxis minden csillagát. Egy ilyen tengerpartnak több százmillió kilométer hosszúnak kellene lennie. Szent Stephen Hawking, ez nagyon sok csillag! De ő, és más fizikusok úgy gondolják, hogy a valóság ennél elképzelhetetlenül nagyobb. Először is a 100 milliárd galaxis, amiket a teleszkópokon keresztül látunk valószínűleg csak egy apró töredéke a teljes univerzumnak. Az űr maga tágul, egyre gyorsuló sebességgel. A galaxisok nagy része olyan sebességgel távolodik tőlünk, hogy a fényük talán soha nem ér el minket. Mégis, a fizikai valóság itt a Földön szorosan kapcsolódik azokhoz a távoli, láthatatlan galaxisokhoz. Úgy gondolhatunk rájuk, mint az univerzumunk részére. Együtt alkotnak egy hatalmas építményt, ami ugyanazoknak a fizikai törvényeknek engedelmeskedik, ugyanolyan atomokból, elektronokból, protonokból, kvarkokból áll, mint te meg én. De új elméletek a fizikában, ideértve a húrelméletet, azt állítják, hogy számtalan másik univerzum is létezhet, amelyek másfajta elemekből állnak, más tulajdonságokkal, és más fizikai törvényeknek engedelmeskedve. A legtöbb ilyen univerzum soha nem tudná támogatni az életet, és lehet, hogy csak egy-egy nanoszekundumig létezik, de ettől függetlenül, együttvéve ezek alkotják a lehetséges univerzumok hatalmas multiverzumát, egészen 11 dimenzióig, olyan csodákkal, amiket el sem tudunk képzelni. A húrelmélet vezető változata azt feltételezi, hogy a multiverzum 10 az 500-dikon univerzumból áll. Ez egy egyes és 500 nulla, ez egy olyan hatalmas szám, hogyha minden atomnak a megfigyelhető univerzumban saját univerzuma lenne, és mindegyik atomnak mindegyik univerzumban saját univerzuma lenne, és ezt még kétszer megismételnénk, még akkor is csak az egész egy apró töredékénél tartanánk -- pontosan egymilliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárd-milliárdnyi részénél. De még ez a szám is pici egy másik számhoz képest: végtelen. Egyes fizikusok úgy gondolják, hogy a tér-idő kontinuum szó szerint végtelen, és hogy végtelen számú, úgynevezett zsebuniverzumot tartalmaz különböző tulajdonságokkal. Hogy van a fejed? De a kvantumelmélet hozzáad még egy nehézséget. Az elméletet minden kétséget kizáróan bebizonyították, de zavarbaejtő értelmezni. És egyes fizikusok úgy gondolják, csak úgy lehet kibogozni, ha elképzeljük, hogy rengeteg párhuzamos univerzum születik minden pillanatban, és ezek közül sok nagyon hasonlít a világra, amiben élünk, és több változat is létezik belőled. Egy ilyen univerzumban jelesre vizsgázol és összeházasodsz életed szerelmével. Egy másikban... nem egészen. Vannak tudósok, akik szerint ez badarság. Az egyetlen értelmes válasz a kérdésre, hogy hány univerzum van, az egy, csak egy univerzum létezik. És néhány filozófus és misztikus azt mondja, hogy a saját univerzumunk is csak egy illúzió. Ahogy látod, pillanatnyilag nincs megegyezés a kérdésben, még közel sem járunk hozzá. Csak azt tudjuk, hogy a válasz valahol a nulla és a végtelen között van. És talán még egy dolgot tudunk: most nagyon izgalmas dolog fizikát tanulni! Lehet, hogy a legnagyobb paradigmaváltáson megyünk át az emberi tudás történetében.