1970-ben
a marihuána egyes besorolást
kapott az Egyesült Államokban,
mely a lehető legszigorúbb megjelölés:
teljesen illegális volt,
és nem használhatták gyógyászati célra.
Ez a nézet évtizedeken át tartotta magát,
és hátráltatta a szer működésére
és hatásaira irányuló kutatásokat.
Manapság a marihuána terápiás előnyeit
széles körben elismerik,
és néhány országban
már használják gyógyászati célból,
vagy hamarosan engedélyezik.
De a marihuána gyógyászati értékének
egyre növekvő elismerése
nem válaszolja meg a kérdést:
Árt-e az agynak
az élvezeti célból fogyasztott marihuána?
A marihuána a test
kannabinoid rendszerére hat,
melynek mindenhol vannak receptorai
az agyban és a testben.
A testben természetesen előforduló
ún. endokannabinoid molekulák is
ezekre a receptorokra hatnak.
Nem értjük teljesen
a kannabinoid rendszer működését,
de egyik tulajdonsága
segíthet felfedni a szerepét.
A legtöbb neurotranszmitter
egyik neuronról a másikra közlekedik
egy szinapszison keresztül,
hogy üzenetet továbbítson.
Az endokannabinoidok viszont
az ellenkező irányba haladnak.
Amikor egy neuron
átad egy üzenetet a másiknak,
a befogadó idegsejt
endokannabinoidokat szabadít fel.
Ezek az endokannabinoidok
visszafelé utaznak,
hogy hatást gyakoroljanak
a küldő idegsejtre –
lényegében visszajelzést adnak
a befogadó idegsejttől.
Ezért a tudósok azt gondolják,
hogy az endokannabinoid rendszer
elsősorban másfajta jelek
szabályozására szolgál –
egyeseket erősít, míg másokat gyengít.
Az endokannabinoidok visszajelzése
lelassítja az idegi ingerület sebességét.
Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt,
hogy lassítja a működést
vagy az érzékelést.
Pl. ha lelassít egy szaglást gátló jelet,
attól valójában
intenzívebbé válhatnak az illatok.
A marihuána két fő hatóanyagot tartalmaz:
a tetrahidrokannabinolt vagy THC-t
és a kannabidiolt vagy CBD-t.
Úgy gondolják, elsősorban a THC felel
a marihuána viselkedésre, érzékelésre
és észlelésre gyakorolt
pszichoaktív hatásaiért,
a CBD pedig
a nem pszichoaktív hatásokért felelős.
Az endokannabinoidokhoz hasonlóan
a THC lassítja az ingerületátvitelt azzal,
hogy kannabinoid-receptorokhoz kötődik.
De a THC ebben a kiterjedt,
szerteágazó rendszerben
mindenhol receptorokhoz kapcsolódik,
míg az endokannabinoidok
egy adott helyen szabadulnak fel,
és egy adott ingerre reagálnak.
Ez a széles körű tevékenység,
és az, hogy a kannabinoid rendszer
közvetve sok más rendszerre hat,
azt jelenti, hogy minden ember
agyi kémiája, genetikája
és korábbi élettapasztalata
nagy mértékben meghatározza,
milyen hatással van rá a szer.
Ez sokkal inkább igaz a marihuánára,
mint más szerekre,
melyek meghatározott módon
vagy módokon fejtik ki hatásukat.
Tehát az esetleges káros hatások
egyénenként jelentősen eltérnek.
És bár nem tudjuk pontosan,
hogyan fejti ki a marihuána
káros hatásait,
vannak egyértelmű kockázati tényezők,
melyek növelhetik annak valószínűségét,
hogy valaki megtapasztalja őket.
A legegyértelműbb
kockázati tényező az életkor.
A 25 év alattiaknál
több kannabinoid receptor van
a fehérállományban,
mint a 25 év felettieknél.
A fehérállomány
szerepet játszik a kommunikációban,
a tanulásban, az emlékezésben
és érzelmi állapotunkban.
A gyakori marihuánafogyasztás
megzavarhatja a fehérállomány fejlődését,
és hatással lehet az új kötődések
kialakulására az agyban.
Ez károsíthatja a hosszú távú tanulási
és problémamegoldási képességet.
Egyelőre nem világos,
mennyire lehet súlyos ez a károsodás,
vagy hogy visszafordítható-e.
És még a fiatalok körében is,
minél fiatalabb valaki,
annál nagyobb a kockázat –
sokkal nagyobb egy 15 évesnél,
mint például egy 22 évesnél.
A marihuána hallucinációkat
és paranoid téveszméket is okozhat.
A marihuána okozta
pszichózis néven ismert tünetek
a marihuána használatának megszűnésével
általában alábbhagynak.
Néhány ritka esetben azonban
a pszichózis nem múlik el,
hanem tartós pszichotikus zavarrá válik.
A családban előforduló
pszichotikus zavarok, pl. a skizofrénia,
egyértelmű, de nem kizárólagos
kockázati tényezők e hatás szempontjából.
A marihuána okozta pszichózis
a fiatal felnőttek körében gyakoribb,
bár érdemes megjegyezni,
hogy a pszichotikus zavarok általában
ebben az életkorban jelentkeznek.
Ezekben az esetekben nem világos,
marihuána használata nélkül is
megjelent volna-e
a pszichotikus rendellenesség.
Vajon a marihuánahasználat
váltja ki korán,
mint egy katalizátor a fordulóponthoz,
melyet egyébként nem érnének el,
vagy a marihuána által kiváltott reakció
csupán a lappangó rendellenesség tünete.
A marihuána szerepe
nagy valószínűséggel egyénenként változik.
Bármely életkorban,
sok más gyógyszerhez hasonlóan,
az agy és a test
rendszeres használat után
kevésbé lesz érzékeny a marihuánára,
vagyis több kell
ugyanazon hatás eléréséhez.
Szerencsére sok más kábítószertől eltérően
a marihuánánál nem áll fenn
a halálos túladagolás veszélye,
és még az erős használat sem vezet bénító
vagy életveszélyes megvonási tünetekhez,
ha a használat abbamarad.
Vannak azonban enyhébb tünetei
a marihuána elvonásának,
például az alvászavar, az ingerlékenység
és a depressziós hangulat,
amelyek a használat befejezése után
pár héten belül elmúlnak.
Akkor árt-e a marihuána
az agyunknak vagy sem?
Embere válogatja.
De míg néhány kockázati tényező
könnyen azonosítható,
többet nem igazán értünk még –
ami azt jelenti, hogy tapasztalhatunk
negatív hatásokat akkor is,
ha az ismert kockázati tényezők
egyik csoportjába sem tartozunk.