Meteorológus végzettségem van.

Fizikai meteorológiából végeztem
mesterfokon, és ebből írtam doktorit.

Tehát papírom van róla, hogy az vagyok.

Ezzel pedig mindig együtt jár négy kérdés.

Az egyetlen előrejelzésem,
ami mindig beválik.

(Nevetés)

Tehát ezek a kérdések:

"Marshall, melyik csatornán vagy?"

(Nevetés)

"Dr. Shepherd, milyen idő lesz holnap?"

(Nevetés)

Ez meg az egyik kedvencem:

"A lányomnak jövő szeptemberben
lesz szabadtéri esküvője.

Lesz eső?"

(Nevetés)

Nem vicc, tényleg kapok ilyeneket,
és nem tudok felelni rájuk,

elhagy a tudományom.

Mostanában viszont
ezt kérdezik legtöbbször:

"Dr. Shepherd, hisz a klímaváltozásban?"

"Hisz ön a globális felmelegedésben?"

Mindig uralkodnom kell magamon,
amikor ezt kérdezik tőlem.

Már eleve rossz a kérdésfeltevés.

A tudomány ugyanis nem hit kérdése.

A fiam tízéves, hisz a fogtündérben.

Jó is lenne már túl lenni rajta,
mert gyorsan fogynak a dollárjaim.

(Nevetés)

Ő hisz a fogtündérben.

De gondolkozzunk kicsit.

Ott van Atlantában
a Bank of America épülete.

Ugye, soha senki nem tesz fel
ilyen kérdést:

"Hisz ön abban, hogy ha felmegy
annak az épületnek a tetejére,

és ledob egy labdát, az le fog esni?"

Azért nem kérdez ilyet senki,
mert a gravitáció magától értetődik.

Miért nem hallunk ilyen kérdést:

"Hisz ön a gravitációban?"

De olyat persze feltesznek:

"Hisz ön a globális felmelegedésben?"

Gondoljuk át ezeket a tényeket.

Az Amerikai Tudományfejlesztési
Szövetség, az AAAS,

az egyik legkiemelkedőbb
tudományos szervezet

tudósokat és a nyilvánosságot
kérdezett különböző tudományos témákról.

Mondok néhányat közülük:

génmódosított élelmiszer,
állatkísérletek, emberi evolúció.

Nézzék, mit mondanak a tudósok,

a terület szakembereit pirossal jelöltem,

szemben a szürke jelzéssel,
ami a közvéleményt jelzi.

Hogyan jutottunk ide?

Hogyan jutottunk ide?

A tudósok és a közvélemény között
óriási szakadék tátong ezekben a témákban.

Kicsit közelítek a saját szakterületemhez,

a klímaváltozáshoz.

A tudósok 87 százaléka szerint

hozzájárulnak az emberek
a klímaváltozáshoz.

A nyilvánosságnak pedig
csak 50 százaléka gondolja így.

Hogyan jutottunk ide?

Felmerül hát a kérdés,

mi alakítja a tudományos értelmezést?

Érdekes kérdés,

már régóta foglalkoztat.

Szerintem hiedelmek és téveszmék formálják

a tudományról alkotott közfelfogást.

Hiedelmek és téveszmék.

Gondolkozzanak velem, kérem.

Ugyanis ezek három eleméről
szeretnék beszélni:

a megerősítési torzításról,
a Dunning-Kruger-hatásról

és a kognitív disszonanciáról.

Ezek úgy hangzanak, mint nagy, ékes
tudományos szakkifejezések, és azok is.

De ha elmondom a jelentésüket,
önök azt fogják mondani:

" Ó! Hiszen ezt ismerem, és tudok
is rájuk élő példát mondani!"

Megerősítési torzítás:

Olyan bizonyítékot keresünk,
ami alátámasztja hitünket.

Időnként valószínűleg valamennyien
beleesünk ebbe a hibába.

Vegyünk egy példát.

Twitterezek.

Amikor havazik,

szinte mindig megkapom ezt a tweetet.

(Nevetés)

"Hé, Dr. Shepherd, fél méter magas
globális felmelegedés van az udvaromon,

mit hadoválnak klímaváltozásról?"

Sokszor megkapom ezt a tweetet.

Aranyos, mindig megmosolyogtat.

De tudományosan alapvetően hibás.

Ugyanis azt támasztja alá,

hogy aki ilyet ír, annak fogalma sincs

az időjárás és a klíma közti különbségről.

Szoktam mondogatni:
az időjárás a hangulatunk,

a klíma a személyiségünk.

Gondoljanak bele.

Az időjárás a hangulatunk,
a klíma a személyiségünk.

A pillanatnyi hangulatunk nem feltétlenül
árulkodik személyiségünkről,

ahogy egy hideg nap sem árul el semmit
a klímaváltozásról,

éppenséggel egy kánikulai nap sem.

Dunning-Kruger:

Két cornelli kutató mutatta ki
a Dunning-Kruger-hatás jelenségét.

Ha utánaolvasnak a legfrissebb
tudományos szakirodalomban,

mindenféle cifra kifejezéssel
találkoznak majd:

illuzórikus felsőbbrendűségi komplexus
azt hinni, hogy tudunk valamit.

Másképp szólva: az emberek azt hiszik,
többet tudnak, mint amennyit valójában.

Vagyis alábecsülik azt, amit nem tudnak.

Aztán a kognitív disszonancia.

Az egy érdekes dolog.

Nemrég ünnepeltük a Mormotanapot, ugye?

A legjobb példa a kognitív
disszonancia leírására,

amikor tanult emberek azt kérdezik tőlem:
pontos-e a rágcsálók előrejelzése.

(Nevetés)

De mindig megkapom a kérdést.

(Nevetés)

Azt is hallom, a Farmers' Almanacból
jósolnak időjárást.

Mi is ezen a kalendáriumon
nőttünk fel, mindenki ismeri.

Az a gond vele, hogy csak
körülbelül 37 százalékig pontos

a Penn Állami Egyetem kutatásai szerint.

Ma pedig olyan korban élünk,

melyben tudományosan 
előre jelezhetjük az időjárást.

Na jó, tudom, néhányan önök közül
most azt gondolják: "Aha, persze,"

legalább 90 százalék pontossággal
tudunk előre jelezni.

Csak hát önök hajlamosak
a ritka tévedéseinkre emlékezni.

(Nevetés)

Tehát megerősítési torzítás,
Dunning-Kruger és kognitív disszonancia.

Szerintem ezek formálják a tudományról
alkotott téveszméket és értelmezéseket.

De rajtuk kívül az írott sajtó
és a félretájékoztatás is

korlátoz minket.

A 2017-es hurrikánszezonban

külön riportereket kellett
megbízni sajtóorgánumokban

azzal a feladattal, hogy vessék el
a hamis időjárási híreket.

Ilyen korban élünk.

Nem győzöm kezelni a közösségi oldalakon.

Valaki kitesz a twitterre
egy időjárás-előrejelzést

az Irma nevű hurrikánról,
csak egy a gond vele:

nem a Hurrikán Központból ered.

De mindenki kiteszi, aztán
tovább osztják, vírusként terjed.

Egyáltalán nem a Nemzeti
Hurrikán Központból származik.

Tizenkét évet dolgoztam a NASA-nál,

mielőtt a Georgiai Egyetemre jöttem,

a Földtudományi Tanácsadó Bizottság
elnöke vagyok,

épp múlt héten voltam náluk
Washingtonban.

Láttam néhány érdekességet.

Itt egy NASA-modell
és tudományos műholdas adatok,

a 2017-es hurrikánszezont mutatják.

Látják rajta a Harvey hurrikánt?

Nézzék az Afrika felől áramló porfelhőt.

Nézzék az erdőtüzeket Amerikában
és Kanada nyugati részén.

Ott jön az Irma hurrikán.

Ez engem elbűvöl.

De tudják, én totál rákattantam
az időjárásra.

Még fontosabb, hogy ez is mutatja:
olyan technológiánk van,

mellyel nemcsak megfigyelhetjük
az időjárást és az éghajlati rendszert,

de előre is jelezhetjük.

Tudományos ismereteink vannak,

tehát semmi szükség olyan
értelmezésekre és téveszmékre,

melyekről beszéltünk.

Megvan a tudásunk.

De gondoljanak bele...

Ez itt a texasi Houston,
a Harvey hurrikán után.

Rendszeresen publikálok
a Forbes magazinban,

az egyik cikkemben ezt írtam
egy héttel a Harvey pusztítása előtt:

"100-130 milliméter körüli
csapadékra számíthatunk."

Egy héttel előtte megírtam.

Mégis, amikor a houstoniakkal
beszélgetünk, azt mondják:

"Sejtelmünk sem volt arról,
hogy ez ilyen szörnyű lesz."

(Nevetés)

Én csak...

(Sóhajt)

(Nevetés)

Egy héttel előtte.

De –

Tudom, furcsa, de az az igazság,

hogy mindenki nehezen fogja fel azt,
amit még nem élt át.

Houston lakói időtlen idők óta
ismerik az esőt,

sokszor mosta el őket árvíz.

De ilyet még sosem éltek át.

Houston éves csapadékmennyisége
nagyjából 86 milliméter.

Most három nap alatt
130 milliméternyi zúdult rájuk.

Szokatlan esemény, egészen rendkívüli.

Hiedelmek, téveszmék,
írott sajtó és félreinformálás.

Hogyan változtassunk szokásainkon,
melyek gúzsba kötik értelmezéseinket?

Nem kell ahhoz Houstonba mennünk,
elég a saját portánk előtt söprögetni.

(Nevetés)

Emlékeznek a "Hópokalipszisre?"

(Nevetés)

És a Hómageddonra?

A Hózillára?

Nevezhetik bárminek.

Öt centis hó volt.

(Nevetés)

Az ötcentis hó elzárta Atlantát.

(Nevetés)

De benne voltunk a téli 
viharfigyelési rendszerben,

úgyhogy tanácsot kértünk 
az előrejelzőktől.

Sokan úgy fogták ezt föl 
mint a riasztási fok enyhítését.

„Ó, nem is lesz ez olyan vészes!”

Mikor csakugyan úgy vélték, 
hogy nem is lesz olyan vészes,

ám a riasztási fokot valójában növelték.

Ahogy az adatok érkeztek, 
a helyzet egyre romlott.

A példa azt igazolja, mennyire 
érzékeink rabjai vagyunk.

Felvetődik tehát a kérdés,

hogyan tágíthatjuk látókörünket?

A kör területe: 
pi szorozva sugár a négyzeten.

Ha növeljük a sugarat, nő a kör területe.

Hogyan növeljük tudományos
ismereteink sugarát?

Elmondom, mit gondolok erről.

Mindenkinek megvan a maga
téveszme-rendszere.

Mindenkit arra buzdítok,
ismerje fel a sajátjait.

Mindenki legyen tisztában
saját téveszméivel.

Honnan erednek?

Belénk nevelték, politikai nézőpont,
vallásos hit –

mik alakítják az önök téveszméit?

Aztán értékeljék hírforrásaikat –

honnan szerezik be
a tudományos információikat?

Mit olvasnak, mit hallgatnak,

hogy gyarapítják tudományos ismereteinket?

Aztán fontos, hogy ezt
nyíltan ki is mondják.

Beszéljenek arról, hogyan értékelik
téveszméiket és hírforrásaikat.

Szeretném, ha meghallgatnák
ezt a 40 másodperces kis videót,

az egyik legnépszerűbb amerikai
tévés meteorológus, Greg Fishel

Raleigh-ban, Durham területén,

köztiszteletben áll azon a környéken.

Klímaszkeptikus volt.

De figyeljék, mit mond
a véleménynyilvánításról.

Greg Fishel: Elkövettem azt a hibát,

és csak nemrég vettem észre,

hogy csak olyan információt kerestem,

ami alátámasztja előfeltevéseimet,

és nem voltam kíváncsi
semmilyen ellenvéleményre.

Majd egy nap arra ébredtem,

hogy felvetődött bennem egy kérdés:

"Greg, csak nem a megerősítési
torzítás csapdájába estél?

Csak olyan információt keresel,
ami alátámasztja, amit gondolsz?"

És ha őszinte akarok lenni magammal,
márpedig arra törekszem,

akkor el kell ismernem: így történt.

Ezért több tudóssal is beszélgettem,

a legfrissebb tudományos
szakirodalmat olvastam,

és igyekeztem úgy viselkedni,
ahogy azt Penn államban tanították

egyetemista koromban,

nagyon nehezen tudtam
elfogadni azt az érvet,

hogy ne lenne legalább egy kis hatásunk.

Ennek mértéke talán kétséges volt,

de azt mondani, hogy "semennyi",
elfogadhatatlannak tűnt számomra

tudósként is, magánemberként is.

JMS: Greg Fishel épp arról beszélt,
hogy hogyan növeli

tudományos megértésének sugarát.

És amikor saját látókörünket tágítjuk,

az nem egy jobb jövőről szól,

hanem arról, hogy úgy őrizzük meg
az életet, ahogy ismerjük.

Ezért fontos a georgiai Athénnak,
Atlantának,

és az egész Georgia államnak
valamint az egész világnak,

hogy mit gondolunk tudományos
megértésünk látókörének tágításáról.

Úgyhogy terjesszék ki látókörük sugarát.

Köszönöm.

(Taps)