[Az előadásban közönséges szavak hangzanak el] [Kérjük, vegyék ezt figyelembe] "Ashley Judd egy hülye kurva." "Senki nem perelhet be, amiért picsának neveztem." "Ha nem bírod az internetet, kopj le innen, te szajha! "Szörnyű halált kívánok Ashley Juddnak, ő a legborzalmasabb nő a világon." "Az ilyenek miatt nem kéne a nőknek szavazniuk, amilyen te vagy." " A Függőség annyira rossz film, meg se erőszakolnám." "Bármi van, meg ne mondd Ashley Juddnak, egyedül fog meghalni száraz puncival." "Ha muszáj, az idősebb nők közül, te jó isten, Ashley Juddot basznám szét, annyira dögös az a kurva, hogy beteg dolgokat is művelnék vele." Az online nőgyűlölet a globális tragédia gender-jogokat illetően, és mindenképp le kell állítani. (Taps) A lányok és a nők hangját, illetve a mellettünk kiállók hangját elnyomják, így személyes, gazdasági, politikai szinten és a foglalkoztatás terén is sérüléseket szenvedünk. Amikor visszaszorítjuk a zaklatást, akkor kiterjesztjük a szabadságot. A kentuckyi kosárcsapat szurkolója vagyok. Tavaly márciusban éppen azt tettem, amiben a legjobb vagyok: üvöltöttem a Wildcats győzelméért. Virágoztak a nárciszok, de a bírók nem akkor fújtak, amikor én akartam. (Nevetés) Vicces, hogy a feldobás előtt milyen barátságosak, aztán nem is figyelnek rám a meccs alatt. (Nevetés) Három játékosom már vérzett, így a következő remek dolgot tettem... kiírtam Twitterre. [@ArkRazorback Csókoljátok meg a csapatom seggét, @KySportsRadio @marchmadness @espn eddig 3 játékos vérzik.] Megszoktam már, hogy úgy kezelnek, ahogy azt az elején megmutattam. Ez minden egyes nap így megy a közösségi médiában, pl. a Twitteren és a Facebookon. Amióta regisztráltam a Twitterre 2011-ben, a nőgyűlölet és a nőgyűlölők sokszorosan bemutatták, hogy minden lépésembe belekötnek. A lelki életem, a hitem, a vidéki mivoltom... "Én mondhatom, te nem.", nekik minden megengedett. Különböző stratégiákat alkalmazva válaszoltam. Próbáltam bevonni őket. Egy fazon szexuális tartalmú undorító dolgokat küldött, és egy lány volt az avatarképén. Visszaírtam és megkérdeztem: "Ez a lányod? Rémes, hogy így gondolkodsz, és nőkről ilyeneket mondasz." Meglepő módon ezt válaszolta: "Tudod mit? Igazad van, bocsánatot kérek." Sokan vágynak arra, hogy felelősségre vonják őket. Egy másik férfi azon tűnődött, csak úgy a vakvilágba, hogy én vagyok a "picsa" szó definíciója. Egy skót felesége voltam 14 évig, tehát így feleltem: "A picsa sok mindent jelenthet, országa válogatja... (Nevetés) ...de biztos vagyok benne, hogy ön a «fasz» globális alapegysége." (Nevetés) (Taps) Próbáltam fölülemelkedni rajtuk, próbáltam lemenni a szintjükre, de leginkább csak futólag néztem ezekre az oldalakra, nehogy túl sokat lássak, de az ételből a sót nem lehet kivenni. Amit látunk, az beépül. A trauma is beépül. Titkon reméltem, tudat alatt, hogy amit mondanak nekem és rólam, az... nem igaz. Mert még én is, a felkent, önjelölt feminista, aki Glória oltára előtt imádkozik,... (Nevetés) magamra vettem ezt a patriarchátust. Ez nagyon fontos. A patriarchátus nem csak a fiúkat és férfiakat jelenti. Hanem egy rendszer, amiben mind részt veszünk, engem is beleértve. Azon a bizonyos napon, valamiért az a bizonyos tweet a kosármeccs után beindított egy "netes osztagot". A maró, förtelmes gyűlöletbeszéd kiáradását: halállal, megerőszakolással fenyegetést. És mit ad isten, amikor hálóingemben, egyedül üldögéltem otthon, telefont kaptam szeretett volt férjemtől, aki rámondta a rögzítőmre: "Szívem,... ami veled történik, az nincs rendjén." Valahogy azáltal, hogy ő kiállt értem, segített abban, hogy magam is kiálljak magamért. És elkezdtem írni. Elkezdtem írni, megosztottam a történetem, hogy túléltem mindenféle szexuális zaklatást, háromszori megerőszakolást. Íme a gyűlöletbeszéd, amit erre válaszként kaptam... ez csak pár megjegyzés, néhány híroldalról. Szórakoztató, hogy "spiclinek" bélyegeztek. [Jay: Minden másodpercét élvezte!!!!] Közönség: "Ó, Jézusom!" AJ: Köszönöm, Jézus! Áradjon szereteted és kegyelmed! Tehát írtam egy feminista publicisztikát, a címe "Hagyjátok a csapatomat, a lányok és nők elleni online nemi erőszakotok csókolja meg az én méltóságteljes seggem." (Nevetés) (Taps) Egyedül tettem, egyedül adtam ki, mert főtanácsadóm azt mondta, "Kérlek, ne tedd, elkerülhetetlen a válaszcsapás, féltelek a sok szeméttől." De bízom a lányokban és a nőkben, és bízom a szövetségeseinkben. Publikáltam és elterjedt, ez bizonyítja, hogy minden egyes nap az online nőgyűlölet egy jelenség, amelyet mindannyian, világszerte elszenvedünk, és ha mással vegyül, akkor még rosszabb. Szexuális orientáció, nemi identitás, faj, etnikum, vallás stb., ez mind ráerősít a lányok és nők által elszenvedett erőszakra, de a fiatalabb lányoknak még rosszabb. Egyértelműen káros. Az elmeállapotunkat és az érzelmi világunkat súlyosan érinti, mivel az erőszak lehetőségét neurobiológiai szinten erőszakként éljük meg. A kortizolszint emelkedik, a határkérgi rendszer felizzik, lecsökken a munkabírásunk. Beszéljünk a munkáról. Munkalehetőségeink korlátozottak. Online keresések meztelen fotókat dobnak ki egy-egy álláskereső nőről, valótlanul állítva, hogy nemi betegek, címüket, arra utalva, hogy szexre éhesek. Valóban megtörtént, hogy páran elmentek a címre, az ígért szex reményében. Tanulmányi lehetőségeink korlátozottak. A fiatalokról publikált szexuális jellegű képek 96%-a lányokról készült. A mi lányainkról. A fiaink háromszor vagy négyszer nagyobb eséllyel osztanak meg ilyen képeket beleegyezés nélkül. Mondanék pár szót a bosszúpornóról is. A tweetem következményeként a szabad és biztonságos internetért küzdő szervezetekkel és aktivistákkal léptem kapcsolatba. Indítottunk egy "Beszédprojektet", ami megfékezi a zaklatást, kiterjeszti a szabadságot. A weboldal vitafórumként is szolgál, mivel nincs globális jogi szabályozás, amire építhetnénk a rendszert. Feltettünk egy definíciólistát, mivel nehéz hatékonyan eljárni az így viselkedőkkel szemben, ha nem ismerjük a viselkedés definícióját. Innen tudom, hogy a "bosszúpornót" néha rosszul értelmezik. Ez olyan képek beleegyezés nélküli közzététele, amit taktikailag nő lejáratására és megalázására használnak, és pornót próbálnak belőle gyártani. A természetes szexualitásunk – nem tudom, az önöké milyen – magasztos és gyönyörű. Ha kifejezem a szexualitásom, az még nem pornótermék. (Taps) Nekem megvannak az eszközeim, de tisztában vagyok vele, hogy sokaknak nincsenek meg. A "Beszédprojektet" kollégáimmal indítottam, és gyakran felfigyel rá egy-egy közösségimédia-cég. Nemsokára a Facebook központjába megyek. Persze a tartalomszűrő rendszer hatástalan maradt. Fizetek valakinek a hírfolyamom megtisztításáért, megkímélve az agyamat a gyűlöletbeszéd napi borzalmaitól. Tudják, mi történt? Ezért gyűlöletbeszéd jár. "Burokban kellemes az élet, mi?" Tudják, mi még? Mikor tátott szájú képet posztolnak rólam, és azt írják rá: "élvezz el az arcomra." megvan a jogom, hogy határokat húzzak. (Taps) A virtuális és a való élet közötti különbség csak látszólagos, mivel... ez tényleg megtörtént velem gyerekkoromban egyszer: ez a tweet egy valós traumát idézett fel, és meg kellett vele küzdenem. Tudják, mit teszünk? Vesszük az összes gyűlöletbeszédet, részeire szedjük, lekódoljuk, adattá alakítjuk, megértjük a köztük lévő összefüggéseket: mire kapok pornót, mikor politikára vagy koromra utaló megjegyzést, vagy épp mindezt egyben. Megnyerjük ezt a harcot. Elég sokféle megoldás létezik... az égnek hála. Párat felajánlanék most, és persze önöket arra kérem, hogy segítsenek, és találjanak ki újakat. Első: Jártasság a digitális média használatában. Ezzel kell kezdeni. És persze a gender-szempont is lényeges. Gyerekeknek, iskoláknak, nevelőknek, szülőknek, mindenkinek alapvető. A második... Beszélhetünk a műszaki cégekről? Méltósággal és tisztelettel mondom: a munkahelyi szexizmusnak véget kell vetni. (Taps) (Ujjongás) Az EDGE, a nemek közti egyenlőség globális sztenderdje. Ez a minimum. A Szilíciumvölgynek üzenem: ha a L'Oréalnál Indiában, a Fülöp-szigeteken, Brazíliában, és Oroszországban is képesek elérni, akkor ti is. Nincs több kifogás. Csak akkor változik meg a közbeszéd, ha a cégeken belül a nők minden osztályon kritikus tömegben lesznek, beleértve a teljesen új felületek fejlesztését. Még egy megjegyzés a műszaki cégeknek: A videojáték-iparban is le kell állítani a nőgyűlöletet. Annyira elegem van a koktélpartikon hallható megjegyzésekből, mint ahogy az Aspenben történt pár hete, hogy mennyire borzasztó volt a GamerGate-ügy, miközben nők csonkításából s alázásából sportot űző játékokból kerestek milliárdokat. Basta! – ahogy az olaszok mondanák. Elég volt! (Taps) A bűnüldözés területén is van még teendő, mert láttuk, hogy az online erőszak a valós erőszak kiterjesztése. Országunkban több nőt és lányt ölt meg partnerük, mint ahány embert a 9/11 terrortámadás, vagy az afganisztáni és iraki háború együttvéve. Nem menő ezt kimondani, de igaz. Nagyon figyelünk arra, hogy mit művelnek a férfiak a világ másik csücskében az ottani nőkkel..., De hogy nálunk? 2015-ben 72 828 nő kért segítséget partnere erőszakos viselkedése miatt. Ebbe nem számítanak bele azok a lányok, nők és fiúk, akik még nem kértek. A törvény őreit ki kell képezni a modern internetes eszközök alkalmazására, hogy értsék e felületek működését. A rendőrség akart segíteni Amanda Hessnek, amikor hívta őket a Twitteren kapott halálos fenyegetés miatt, de nem tudhattak, ha egyszer azt kérdezték: "Mi az a Twitter?" Törvényhozóinknak a helyzethez igazodó törvényt kell írniuk és elfogadniuk, amely kezeli a mai technológiákat és megkülönbözteti a szólásszabadságot a gyűlöletbeszédtől. New Yorkban nem tudtak alkalmazni egy törvényt egy ismeretlen tettesre, noha a bűncselekmény kétségtelenül megtörtént, de nem telefonon vagy levélben vagy távirattal követte el. (Nevetés) A törvény technológiailag legyen semleges. Szóval, úgy tűnik, ha már így belejöttem, beszéljünk barátainkról, a fehér férfiakról. Fontos szerepük van, döntést kell hozniuk. Tehetnek valamit, vagy nem tesznek semmit. Most még jók vagyunk, de mikor kimennek, mindenki azt mondja: "Ez a nő egy fordított rasszista." Egy fehér férfi mondta ezt, Robert Moritz, a Pricewaterhouse Coopers elnöke. Megkért, hogy idézzem előadásomban. Új szövetségeseket és segítő csoportokat kell kinevelnünk, hogy az áldozatok segíthessék egymást, amikor életük és anyagi helyzetük megroggyan. Egyénként is be kell avatkoznunk, ha nemek közti erőszak történik. A 29 évesnél fiatalabbak 92%-a nap mint nap tanúja, közülünk, 72% volt már tanúja erőszaknak. Bátornak és gyorsnak kell lennünk, hogy megállítsuk, ha kialakulófélben van. És végül: higgyenek a nőnek! Higgyenek a lánynak! (Taps) A probléma az emberi együttműködésben rejlik. Ez az együttműködés a gyógyulás kulcsa is egyben, a fel nem dolgozott trauma másokra is átterjed. Eddie Wharton szavaival: "A vég már ott rejlik a kezdetben." Úgyhogy a gyűlöletbeszédet itt a végén lecseréljük szeretetbeszédre. Ugyan néha magányos vagyok, de tudom, hogy szövetségesek vagyunk. Nemrég megtudtam, hogyan képes a hála és a megerősítés a negatív interakciót visszaszorítani. Öt pozitív interakció kell, hogy egy negatívat kiegyenlítsen, és a hála tulajdonképpen ingyen, globálisan, bármikor, bárhol hozzáférhető, bárkinek, bármilyen nyelvet beszél is, aktivizálja a kéregtest körüli területet, ami fontos agyterület, mert jó hatású vegyületekkel árasztja el az agyat. Szóval, baromi jó dolgokat fogok mondani magamról. Azt szeretném, ha önök megerősítenék ezeket. Így fog hangzani körülbelül... (Nevetés) Én erős nő vagyok, és önök pedig azt mondják: "Igen, az." Közönség: Igen, az. AJ: Anyám szeret engem. K: Igen, szereti. AJ: Nagyon jó volt az előadásom. K: Igen, jó volt. AJ: Jogom van itt lenni. K: Igen, joga van. AJ: Aranyos vagyok. (Nevetés) K: Aranyos. AJ: Isten jó munkát végez. K: Igen, így van. AJ: És szeretem önöket. Köszönöm, hogy hasznukra lehettem. Isten áldja önöket! (Taps)