[Az előadásban
közönséges szavak hangzanak el]
[Kérjük, vegyék ezt figyelembe]
"Ashley Judd egy hülye kurva."
"Senki nem perelhet be,
amiért picsának neveztem."
"Ha nem bírod az internetet,
kopj le innen, te szajha!
"Szörnyű halált kívánok Ashley Juddnak,
ő a legborzalmasabb nő a világon."
"Az ilyenek miatt nem kéne a nőknek
szavazniuk, amilyen te vagy."
" A Függőség annyira rossz film,
meg se erőszakolnám."
"Bármi van, meg ne mondd Ashley Juddnak,
egyedül fog meghalni száraz puncival."
"Ha muszáj, az idősebb nők közül,
te jó isten,
Ashley Juddot basznám szét,
annyira dögös az a kurva,
hogy beteg dolgokat is művelnék vele."
Az online nőgyűlölet a globális
tragédia gender-jogokat illetően,
és mindenképp le kell állítani.
(Taps)
A lányok és a nők hangját,
illetve a mellettünk kiállók hangját
elnyomják,
így személyes, gazdasági,
politikai szinten
és a foglalkoztatás terén
is sérüléseket szenvedünk.
Amikor visszaszorítjuk a zaklatást,
akkor kiterjesztjük a szabadságot.
A kentuckyi kosárcsapat szurkolója vagyok.
Tavaly márciusban
éppen azt tettem, amiben a legjobb vagyok:
üvöltöttem a Wildcats győzelméért.
Virágoztak a nárciszok,
de a bírók nem akkor fújtak,
amikor én akartam.
(Nevetés)
Vicces, hogy a feldobás előtt
milyen barátságosak,
aztán nem is figyelnek rám a meccs alatt.
(Nevetés)
Három játékosom már vérzett,
így a következő remek dolgot tettem...
kiírtam Twitterre.
[@ArkRazorback Csókoljátok meg
a csapatom seggét,
@KySportsRadio @marchmadness @espn
eddig 3 játékos vérzik.]
Megszoktam már, hogy úgy
kezelnek, ahogy azt az elején megmutattam.
Ez minden egyes nap így megy
a közösségi médiában,
pl. a Twitteren és a Facebookon.
Amióta regisztráltam a Twitterre 2011-ben,
a nőgyűlölet és a nőgyűlölők
sokszorosan bemutatták,
hogy minden lépésembe belekötnek.
A lelki életem, a hitem,
a vidéki mivoltom...
"Én mondhatom, te nem.",
nekik minden megengedett.
Különböző stratégiákat
alkalmazva válaszoltam.
Próbáltam bevonni őket.
Egy fazon szexuális tartalmú
undorító dolgokat küldött,
és egy lány volt az avatarképén.
Visszaírtam és megkérdeztem:
"Ez a lányod?
Rémes, hogy így gondolkodsz,
és nőkről ilyeneket mondasz."
Meglepő módon ezt válaszolta:
"Tudod mit?
Igazad van, bocsánatot kérek."
Sokan vágynak arra,
hogy felelősségre vonják őket.
Egy másik férfi azon tűnődött,
csak úgy a vakvilágba,
hogy én vagyok a "picsa" szó definíciója.
Egy skót felesége voltam 14 évig,
tehát így feleltem: "A picsa sok mindent
jelenthet, országa válogatja...
(Nevetés)
...de biztos vagyok benne,
hogy ön a «fasz» globális alapegysége."
(Nevetés)
(Taps)
Próbáltam fölülemelkedni rajtuk,
próbáltam lemenni a szintjükre,
de leginkább csak futólag néztem
ezekre az oldalakra,
nehogy túl sokat lássak,
de az ételből a sót nem lehet kivenni.
Amit látunk, az beépül.
A trauma is beépül.
Titkon reméltem, tudat alatt,
hogy amit mondanak nekem és rólam, az...
nem igaz.
Mert még én is,
a felkent, önjelölt feminista,
aki Glória oltára előtt imádkozik,...
(Nevetés)
magamra vettem ezt a patriarchátust.
Ez nagyon fontos.
A patriarchátus nem csak
a fiúkat és férfiakat jelenti.
Hanem egy rendszer,
amiben mind részt veszünk,
engem is beleértve.
Azon a bizonyos napon, valamiért
az a bizonyos tweet a kosármeccs után
beindított egy "netes osztagot".
A maró, förtelmes gyűlöletbeszéd
kiáradását:
halállal, megerőszakolással fenyegetést.
És mit ad isten,
amikor hálóingemben,
egyedül üldögéltem otthon,
telefont kaptam szeretett volt férjemtől,
aki rámondta a rögzítőmre:
"Szívem,...
ami veled történik, az nincs rendjén."
Valahogy azáltal, hogy ő kiállt értem,
segített abban,
hogy magam is kiálljak magamért.
És elkezdtem írni.
Elkezdtem írni, megosztottam a történetem,
hogy túléltem mindenféle
szexuális zaklatást,
háromszori megerőszakolást.
Íme a gyűlöletbeszéd,
amit erre válaszként kaptam...
ez csak pár megjegyzés,
néhány híroldalról.
Szórakoztató,
hogy "spiclinek" bélyegeztek.
[Jay: Minden másodpercét élvezte!!!!]
Közönség: "Ó, Jézusom!"
AJ: Köszönöm, Jézus!
Áradjon szereteted és kegyelmed!
Tehát írtam egy feminista
publicisztikát, a címe
"Hagyjátok a csapatomat,
a lányok és nők elleni
online nemi erőszakotok
csókolja meg az én méltóságteljes seggem."
(Nevetés)
(Taps)
Egyedül tettem, egyedül adtam ki,
mert főtanácsadóm azt mondta,
"Kérlek, ne tedd,
elkerülhetetlen a válaszcsapás,
féltelek a sok szeméttől."
De bízom a lányokban és a nőkben,
és bízom a szövetségeseinkben.
Publikáltam és elterjedt,
ez bizonyítja, hogy minden egyes nap
az online nőgyűlölet egy jelenség,
amelyet mindannyian,
világszerte elszenvedünk,
és ha mással vegyül,
akkor még rosszabb.
Szexuális orientáció, nemi identitás,
faj, etnikum, vallás stb.,
ez mind ráerősít
a lányok és nők által
elszenvedett erőszakra,
de a fiatalabb lányoknak még rosszabb.
Egyértelműen káros.
Az elmeállapotunkat
és az érzelmi világunkat
súlyosan érinti,
mivel az erőszak lehetőségét
neurobiológiai szinten
erőszakként éljük meg.
A kortizolszint emelkedik,
a határkérgi rendszer felizzik,
lecsökken a munkabírásunk.
Beszéljünk a munkáról.
Munkalehetőségeink korlátozottak.
Online keresések meztelen fotókat
dobnak ki egy-egy álláskereső nőről,
valótlanul állítva, hogy nemi betegek,
címüket, arra utalva, hogy szexre éhesek.
Valóban megtörtént,
hogy páran elmentek a címre,
az ígért szex reményében.
Tanulmányi lehetőségeink korlátozottak.
A fiatalokról publikált
szexuális jellegű képek 96%-a
lányokról készült.
A mi lányainkról.
A fiaink háromszor
vagy négyszer nagyobb eséllyel
osztanak meg ilyen képeket
beleegyezés nélkül.
Mondanék pár szót a bosszúpornóról is.
A tweetem következményeként
a szabad és biztonságos internetért
küzdő szervezetekkel
és aktivistákkal léptem kapcsolatba.
Indítottunk egy "Beszédprojektet",
ami megfékezi a zaklatást,
kiterjeszti a szabadságot.
A weboldal vitafórumként is szolgál,
mivel nincs globális jogi szabályozás,
amire építhetnénk a rendszert.
Feltettünk egy definíciólistát,
mivel nehéz hatékonyan eljárni
az így viselkedőkkel szemben,
ha nem ismerjük a viselkedés definícióját.
Innen tudom, hogy a "bosszúpornót"
néha rosszul értelmezik.
Ez olyan képek beleegyezés
nélküli közzététele,
amit taktikailag nő lejáratására
és megalázására használnak,
és pornót próbálnak belőle gyártani.
A természetes szexualitásunk
– nem tudom, az önöké milyen –
magasztos és gyönyörű.
Ha kifejezem a szexualitásom,
az még nem pornótermék.
(Taps)
Nekem megvannak az eszközeim,
de tisztában vagyok vele,
hogy sokaknak nincsenek meg.
A "Beszédprojektet"
kollégáimmal indítottam,
és gyakran felfigyel rá
egy-egy közösségimédia-cég.
Nemsokára a Facebook központjába megyek.
Persze a tartalomszűrő rendszer
hatástalan maradt.
Fizetek valakinek
a hírfolyamom megtisztításáért,
megkímélve az agyamat
a gyűlöletbeszéd napi borzalmaitól.
Tudják, mi történt?
Ezért gyűlöletbeszéd jár.
"Burokban kellemes az élet, mi?"
Tudják, mi még?
Mikor tátott szájú képet posztolnak rólam,
és azt írják rá: "élvezz el az arcomra."
megvan a jogom, hogy határokat húzzak.
(Taps)
A virtuális és a való élet közötti
különbség csak látszólagos,
mivel... ez tényleg
megtörtént velem gyerekkoromban egyszer:
ez a tweet egy valós traumát idézett fel,
és meg kellett vele küzdenem.
Tudják, mit teszünk?
Vesszük az összes gyűlöletbeszédet,
részeire szedjük,
lekódoljuk,
adattá alakítjuk,
megértjük a köztük lévő összefüggéseket:
mire kapok pornót,
mikor politikára vagy koromra
utaló megjegyzést,
vagy épp mindezt egyben.
Megnyerjük ezt a harcot.
Elég sokféle megoldás létezik...
az égnek hála.
Párat felajánlanék most,
és persze önöket arra kérem,
hogy segítsenek, és találjanak ki újakat.
Első: Jártasság a digitális média
használatában. Ezzel kell kezdeni.
És persze a gender-szempont is lényeges.
Gyerekeknek, iskoláknak,
nevelőknek, szülőknek,
mindenkinek alapvető.
A második...
Beszélhetünk a műszaki cégekről?
Méltósággal és tisztelettel mondom:
a munkahelyi szexizmusnak
véget kell vetni.
(Taps)
(Ujjongás)
Az EDGE,
a nemek közti egyenlőség
globális sztenderdje.
Ez a minimum.
A Szilíciumvölgynek üzenem:
ha a L'Oréalnál Indiában,
a Fülöp-szigeteken, Brazíliában,
és Oroszországban is képesek elérni,
akkor ti is.
Nincs több kifogás.
Csak akkor változik meg a közbeszéd,
ha a cégeken belül
a nők minden osztályon
kritikus tömegben lesznek,
beleértve a teljesen
új felületek fejlesztését.
Még egy megjegyzés a műszaki cégeknek:
A videojáték-iparban is
le kell állítani a nőgyűlöletet.
Annyira elegem van a koktélpartikon
hallható megjegyzésekből,
mint ahogy az Aspenben történt
pár hete,
hogy mennyire borzasztó volt
a GamerGate-ügy,
miközben nők csonkításából
s alázásából sportot űző játékokból
kerestek milliárdokat.
Basta! – ahogy az olaszok mondanák.
Elég volt!
(Taps)
A bűnüldözés területén is van még teendő,
mert láttuk,
hogy az online erőszak
a valós erőszak kiterjesztése.
Országunkban
több nőt és lányt ölt meg partnerük,
mint ahány embert a 9/11 terrortámadás,
vagy az afganisztáni
és iraki háború együttvéve.
Nem menő ezt kimondani,
de igaz.
Nagyon figyelünk arra, hogy mit művelnek
a férfiak a világ másik csücskében
az ottani nőkkel...,
De hogy nálunk? 2015-ben
72 828 nő kért segítséget
partnere erőszakos viselkedése miatt.
Ebbe nem számítanak bele azok a lányok,
nők és fiúk, akik még nem kértek.
A törvény őreit ki kell képezni
a modern internetes
eszközök alkalmazására,
hogy értsék
e felületek működését.
A rendőrség akart segíteni
Amanda Hessnek, amikor hívta őket
a Twitteren kapott
halálos fenyegetés miatt,
de nem tudhattak,
ha egyszer azt kérdezték:
"Mi az a Twitter?"
Törvényhozóinknak a helyzethez igazodó
törvényt kell írniuk és elfogadniuk,
amely kezeli a mai technológiákat
és megkülönbözteti a szólásszabadságot
a gyűlöletbeszédtől.
New Yorkban nem tudtak alkalmazni
egy törvényt egy ismeretlen tettesre,
noha a bűncselekmény
kétségtelenül megtörtént,
de nem telefonon vagy levélben
vagy távirattal követte el.
(Nevetés)
A törvény technológiailag
legyen semleges.
Szóval, úgy tűnik,
ha már így belejöttem,
beszéljünk barátainkról,
a fehér férfiakról.
Fontos szerepük van,
döntést kell hozniuk.
Tehetnek valamit,
vagy nem tesznek semmit.
Most még jók vagyunk,
de mikor kimennek, mindenki azt mondja:
"Ez a nő egy fordított rasszista."
Egy fehér férfi mondta ezt,
Robert Moritz,
a Pricewaterhouse Coopers elnöke.
Megkért, hogy idézzem előadásomban.
Új szövetségeseket és segítő
csoportokat kell kinevelnünk,
hogy az áldozatok segíthessék egymást,
amikor életük
és anyagi helyzetük megroggyan.
Egyénként is be kell avatkoznunk,
ha nemek közti erőszak történik.
A 29 évesnél fiatalabbak 92%-a
nap mint nap tanúja,
közülünk, 72% volt már tanúja erőszaknak.
Bátornak és gyorsnak kell lennünk,
hogy megállítsuk, ha kialakulófélben van.
És végül:
higgyenek a nőnek!
Higgyenek a lánynak!
(Taps)
A probléma az emberi
együttműködésben rejlik.
Ez az együttműködés
a gyógyulás kulcsa is egyben,
a fel nem dolgozott trauma
másokra is átterjed.
Eddie Wharton szavaival:
"A vég már ott rejlik a kezdetben."
Úgyhogy a gyűlöletbeszédet itt a végén
lecseréljük szeretetbeszédre.
Ugyan néha magányos vagyok,
de tudom, hogy szövetségesek vagyunk.
Nemrég megtudtam, hogyan képes
a hála és a megerősítés
a negatív interakciót visszaszorítani.
Öt pozitív interakció kell,
hogy egy negatívat kiegyenlítsen,
és a hála tulajdonképpen
ingyen, globálisan, bármikor,
bárhol hozzáférhető,
bárkinek, bármilyen nyelvet beszél is,
aktivizálja a kéregtest körüli területet,
ami fontos agyterület,
mert jó hatású vegyületekkel
árasztja el az agyat.
Szóval, baromi jó dolgokat
fogok mondani magamról.
Azt szeretném, ha önök
megerősítenék ezeket.
Így fog hangzani körülbelül...
(Nevetés)
Én erős nő vagyok, és önök
pedig azt mondják: "Igen, az."
Közönség: Igen, az.
AJ: Anyám szeret engem.
K: Igen, szereti.
AJ: Nagyon jó volt az előadásom.
K: Igen, jó volt.
AJ: Jogom van itt lenni.
K: Igen, joga van.
AJ: Aranyos vagyok.
(Nevetés)
K: Aranyos.
AJ: Isten jó munkát végez.
K: Igen, így van.
AJ: És szeretem önöket.
Köszönöm, hogy hasznukra lehettem.
Isten áldja önöket!
(Taps)