Teljesen tudatában vagyok az idő 
fontosságának.

Azt mondták 2-3 évem van hátra.

Olyan élet elé néztem, amelyben nem leszek
képes rendesen kommunikálni.

Szerencsére az elmém ép maradt.

Míg a körülöttem lévő emberek elmélyedtek 
a beszélgetésben,

addig én gyakran távol voltam,

elveszve a gondolataimban,

és próbáltam kifürkészni az univerzum 
rejtelmeit.

Talán ez az emberi természet, hogy 
alkalmazkodunk

és túlélünk.

Egy életünk van értékelni a világegyetem
nagyszerűségét.

Még sok dologra kell rájönnünk.

Mindannyian időutazók vagyunk,
akik a jövőbe utaznak.

Dolgozzunk össze, hogy a jövőt olyan
hellyé tegyük, ahová szívesen mennénk.

Meggyőződésem szerint, az embereknek
el kell hagyniuk a Földet,

és új otthont kell létrehozni egy másik
bolygón.

Az elkövetkezendő 100 évben elindulunk
a valaha volt legnagyobb kalandunkra.

Végzetünk a csillagokban van.

Ne feledjétek! Inkább a csillagokra
nézzetek, minthogy a lábatok elé.

Próbáljátok megérteni, amit láttok, és
tűnődjetek azon,

hogyan keletkezett az univerzum.

Legyetek kíváncsiak.

Fordította: Magasi Bence, 
lektorálta: Horváth Krisztián