Teljesen tudatában vagyok az idő
fontosságának.
Azt mondták 2-3 évem van hátra.
Olyan élet elé néztem, amelyben nem leszek
képes rendesen kommunikálni.
Szerencsére az elmém ép maradt.
Míg a körülöttem lévő emberek elmélyedtek
a beszélgetésben,
addig én gyakran távol voltam,
elveszve a gondolataimban,
és próbáltam kifürkészni az univerzum
rejtelmeit.
Talán ez az emberi természet, hogy
alkalmazkodunk
és túlélünk.
Egy életünk van értékelni a világegyetem
nagyszerűségét.
Még sok dologra kell rájönnünk.
Mindannyian időutazók vagyunk,
akik a jövőbe utaznak.
Dolgozzunk össze, hogy a jövőt olyan
hellyé tegyük, ahová szívesen mennénk.
Meggyőződésem szerint, az embereknek
el kell hagyniuk a Földet,
és új otthont kell létrehozni egy másik
bolygón.
Az elkövetkezendő 100 évben elindulunk
a valaha volt legnagyobb kalandunkra.
Végzetünk a csillagokban van.
Ne feledjétek! Inkább a csillagokra
nézzetek, minthogy a lábatok elé.
Próbáljátok megérteni, amit láttok, és
tűnődjetek azon,
hogyan keletkezett az univerzum.
Legyetek kíváncsiak.
Fordította: Magasi Bence,
lektorálta: Horváth Krisztián