Néhány korábbi videóban
már foglalkoztunk enzimekkel.
Most egy kicsit jobban elmélyedünk a témában,
hogy megismerjük az enzimek segítőtársait.
Mire is jók az enzimek?
A kémiai reakciókat segítik elő
az aktiválási energia csökkentésével,
hogy a reakciók könnyebben, illetve gyorsabban menjenek végbe.
Néhány enzimmel már találkoztunk.
Csak a tisztánlátás kedvéért jegyezzük meg,
a tankönyvek valahogy így ábrázolják az enzimeket,
ilyesféle rajzokkal találkozunk.
Ez volna itt az enzim,
x
itt pedig...
itt kötődik meg valamilyen szubsztrát,
X
amivel majd csinál valamit.
Egy tankönyvben elmegy egy ilyen elvont ábra,
hogy a szubsztrát pont belepasszol az enzim szerkezetébe,
de a valóságban nem egészen így működik.
egy biológiai rendszerben.
Ne feledjük, hogy amikor enzimekről van szó,
akkor fehérjékről beszélünk.
Persze vannak RNS-enzimek (ribozimek),
de az enzimeken a legtöbb esetben
mégiscsak fehérjéket értünk.
Arról is sokat beszéltünk,
hogy ezek a polipeptid szerkezetek,
és az őket alkotó aminosavak oldalláncai
hogyan hajtogatódnak össze változatos szerkezetekké.
Ha szebben tudnék rajzolni,
valahogy így rajzolnám le a fehérjét.
Mindenféle tekervényes szerkezetbe tekeredve,
itt egy pár alfa hélix, ott egy pár béta-redő.
mindenféle tekervényes szerkezet.
A szubsztrát pedig, valamiféle molekula,
beleágyazódik a fehérje szerkezetébe.
Itt látható néhány példa.
Ez itt egy hexokináz modellje,
ez a pötty az ATP,
egy kissé nehezen látható a glükóz,
amely éppen foszforilálódik.
Ez pedig a reakciót elősegító nagy fehérje,
a hexokináz.
Ennek a videónak az a fő témája,
hogy az enzimfehérjékről beszélve
aminosav-láncokra gondolunk,
ám az enzimekben gyakran vannak olyan részek,
amelyek valójában nem fehérjék.
A hexokinázokról szólva is láttuk ezt,
amikor a glükóz foszforilációjáról beszéltünk.
Említettük, hogy az aktiválási energia csökkentésében
ezek a pozitív magnéziumionok játszanak szerepet.
x
Ezek kissé lefoglalják
a foszfátcsoportok elektronjait,
félrehúzzák őket, hogy ez a hidroxilcsoport
hozzákötődhessen a foszfátcsoporthoz
és ne zavarják az elektronok.
Ezek a magnéziumionok
hivatalosan nem részei a fehérjének.
Ez az, amit kofaktornak nevezünk.
Lehet például itt egy kofaktor,
amely hozzákapcsolódik a fő fehérjéhez
így az enzim részévé válik,
sőt nélküle nem is megy végbe a reakció.
A tankönyvekben ezt így jelölnék:
c
a reakció végbemeneteléhez
szükséges a szubsztrát, de emellett a kofaktor is.
c
A furcsa név tehát annyit jelent,
hogy ez az enzimnek egy
nemfehérje természetű része.
Egy másik molekula, ion, vagy atom,
amely az enzim működéséhez szükséges,
amely nem aminosav,
nem oldallánc, nem a fehérje része.
hanem valami másféle dolog,
aminek ott kell lenni a reakció katalíziséhez.
A hexokináz kapcsán láttunk erre példát,
a szerkezetben voltak magnéziumionok.
Ezért hangsúlyozzuk annyit
az ásványi anyagok és a vitaminok fontosságát,
hiszen ezek közül sokan
enzimek kofaktoraiként működnek.
Ezen a rajzon is látható,
amennyire én tudom,
ezek a zöldek itt magnéziumionok,
és ezek kofaktorok.
Kofaktorok, tehát az enzim
nemfehérje jellegű részei.
A kofaktorok további csoportokra oszthatók.
Vannak szerves kofaktorok
és szervetlen kofaktorok.
Tehát a kofaktorok közül
megismertünk egy szervetlen kofaktort.
Sokféle ion, magnézium-, nátrium- és kalciumionok
x
ezek közül sok lehet kofaktor.
Sokszor az elektronokat tolják odébb,
vagy... hogy....
Vannak szerves kofaktorok is,
szerves molekulák.
Emlékezz rá, hogy a szerves molekulák
szénvegyületek, szénláncokat tartalmaznak.
x
A szerves kofakorokat koenzimeknek nevezzük.
x
Tehát koenzimek.
Rengeteg példát említhetünk a koenzimekre.
Ez itt például
a laktát-dehidrogenáz enzim.
Ehhez tartozik egy koenzim,
amelyikkel sokszor találkoznak a biológiások.
Ez a NAD.
Mint látható, ez nem csak egy ion,
hanem egy egész molekula.