Néhány korábbi videóban

már foglalkoztunk enzimekkel.

Most egy kicsit jobban elmélyedünk a témában,

hogy megismerjük az enzimek segítőtársait.

Gyorsan idézzük fel:

az enzimek elősegítik a kémiai reakciókat.

Csökkentik a reakciók aktiválási energiáját,

hogy a reakciók könnyebben, illetve gyorsabban menjenek végbe.

Néhány enzimmel már találkoztunk.

Csak a tisztánlátás kedvéért jegyezzük meg,

a tankönyvek valahogy így ábrázolják az enzimeket,

ilyesféle rajzokkal találkozunk.

Ez volna itt az enzim,

x

itt pedig...

itt kötődik meg valamilyen szubsztrát,

X

amivel majd csinál valamit.

Egy tankönyvben elmegy egy ilyen elvont ábra,

hogy a szubsztrát pont belepasszol az enzim szerkezetébe,

de a valóságban nem egészen így működik.

egy biológiai rendszerben.

Ne feledjük, hogy amikor enzimekről van szó,

akkor fehérjékről beszélünk.

Persze vannak RNS-enzimek (ribozimek),

de az enzimeken a legtöbb esetben

mégiscsak fehérjéket értünk.

Arról is sokat beszéltünk,

hogy ezek a polipeptid szerkezetek,

és az őket alkotó aminosavak oldalláncai

hogyan hajtogatódnak össze változatos szerkezetekké.

Ha szebben tudnék rajzolni,

valahogy így rajzolnám le a fehérjét.

Mindenféle tekervényes szerkezetbe tekeredve,

itt egy pár alfa hélix, ott egy pár béta-redő.

mindenféle tekervényes szerkezet.

A szubsztrát pedig, valamiféle molekula,

beleágyazódik a fehérje szerkezetébe.

Itt látható néhány példa.

Ez itt egy hexokináz modellje,

ez a pötty az ATP,

egy kissé nehezen látható a glükóz,

amely éppen foszforilálódik.

Ez pedig a reakciót elősegító nagy fehérje,

a hexokináz.

Ennek a videónak az a fő témája,

hogy az enzimfehérjékről beszélve

aminosav-láncokra gondolunk,

ám az enzimekben gyakran vannak olyan részek,

amelyek valójában nem fehérjék.

A hexokinázokról szólva is láttuk ezt,

amikor a glükóz foszforilációjáról beszéltünk.

Említettük, hogy az aktiválási energia csökkentésében

ezek a pozitív magnéziumionok játszanak szerepet.

x

Ezek kissé lefoglalják

a foszfátcsoportok elektronjait,

félrehúzzák őket, hogy ez a hidroxilcsoport

hozzákötődhessen a foszfátcsoporthoz

és ne zavarják az elektronok.

Ezek a magnéziumionok

hivatalosan nem részei a fehérjének.

Ez az, amit kofaktornak nevezünk.

Lehet például itt egy kofaktor,

amely hozzákapcsolódik a fő fehérjéhez

így az enzim részévé válik,

sőt nélküle nem is megy végbe a reakció.

A tankönyvekben ezt így jelölnék:

c

a reakció végbemeneteléhez

szükséges a szubsztrát, de emellett a kofaktor is.

c

A furcsa név tehát annyit jelent,

hogy ez az enzimnek egy
nemfehérje természetű része.

Egy másik molekula, ion, vagy atom,

amely az enzim működéséhez szükséges,

amely nem aminosav,

nem oldallánc, nem a fehérje része.

hanem valami másféle dolog,

aminek ott kell lenni a reakció katalíziséhez.

A hexokináz kapcsán láttunk erre példát,

a szerkezetben voltak magnéziumionok.

Ezért hangsúlyozzuk annyit

az ásványi anyagok és a vitaminok fontosságát,

hiszen ezek közül sokan
enzimek kofaktoraiként működnek.

Ezen a rajzon is látható,

amennyire én tudom,

ezek a zöldek itt magnéziumionok,

és ezek kofaktorok.

Kofaktorok, tehát az enzim
nemfehérje jellegű részei.

A kofaktorok további csoportokra oszthatók.

Vannak szerves kofaktorok

és szervetlen kofaktorok.

Tehát a kofaktorok közül
megismertünk egy szervetlen kofaktort.

Sokféle ion, magnézium-, nátrium- és kalciumionok

x

ezek közül sok lehet kofaktor.

Sokszor az elektronokat tolják odébb,

vagy... hogy....

Vannak szerves kofaktorok is,

szerves molekulák.

Emlékezz rá, hogy a szerves molekulák

szénvegyületek, szénláncokat tartalmaznak.

x

A szerves kofakorokat koenzimeknek nevezzük.

x

Tehát koenzimek.

Rengeteg példát említhetünk a koenzimekre.

Ez itt például

a laktát-dehidrogenáz enzim.

Ehhez tartozik egy koenzim,

amelyikkel sokszor találkoznak a biológiások.

Ez a NAD.

Mint látható, ez nem csak egy ion,
hanem egy egész molekula.