Néhány korábbi videóban

már foglalkoztunk enzimekkel.

Ebben a videóban egy kicsit mélyebbre tekintünk,

hogy lássuk, kik segítik az enzimeket.

Emlékeztetőül:

az enzimek elősegítik a kémiai reakciókat,

csökkentik az aktiválási energiájukat,

hogy a reakciók könnyebben, illetve gyorsabban menjenek végbe.

Néhány enzimmel már találkoztunk.

Csak a tisztánlátás kedvéért jegyezzük meg,

a tankönyvek valahogy így ábrázolják az enzimeket,

ilyesféle rajzokkal találkozunk.

Ez volna itt az enzim,

x

itt pedig...

itt kötődik meg valamilyen szubsztrát,

X

amivel majd csinál valamit.

Egy tankönyvben elmegy egy ilyen elvont ábra,

hogy a szubsztrát pont belepasszol az enzim szerkezetébe,

de a valóságban nem egészen így működik.

egy biológiai rendszerben.

Ne feledjük, hogy amikor enzimekről van szó,

akkor fehérjékről beszélünk.

Persze vannak RNS-enzimek (ribozimek),

de az enzimeken a legtöbb esetben

mégiscsak fehérjéket értünk.

Arról is sokat beszéltünk,

hogy ezek a polipeptid szerkezetek,

és az őket alkotó aminosavak oldalláncai

hogyan hajtogatódnak össze változatos szerkezetekké.

Ha szebben tudnék rajzolni,

valahogy így rajzolnám le a fehérjét.

Mindenféle tekervényes szerkezetbe tekeredve,

itt egy pár alfa hélix, ott egy pár béta-redő.

mindenféle tekervényes szerkezet.

A szubsztrát pedig, valamiféle molekula,

beleágyazódik a fehérje szerkezetébe.

Itt látható néhány példa.

Ez itt egy hexokináz modellje,

ez a pötty az ATP,

egy kissé nehezen látható a glükóz,

amely éppen foszforilálódik.

Ez pedig a reakciót elősegító nagy fehérje,

a hexokináz.

Ennek a videónak az a fő témája,

hogy az enzimfehérjékről beszélve

aminosav-láncokra gondolunk,

ám az enzimekben gyakran vannak olyan részek,

amelyek valójában nem fehérjék.

A hexokinázokról szólva is láttuk ezt,

amikor a glükóz foszforilációjáról beszéltünk.

Említettük, hogy az aktiválási energia csökkentésében

ezek a pozitív magnéziumionok játszanak szerepet.

x

Ezek kissé megbuherálják

a foszfátcsoportok elektronjait,

félrehúzzák őket, hogy ez a hidroxilcsoport

hozzákötődhessen a foszfátcsoporthoz

és ne zavarják az elektronok.

Ezek a magnéziumionok

hivatalosan nem részei a fehérjének.

Ez az, amit kofaktornak nevezünk.