Néhány korábbi videóban

már foglalkoztunk enzimekkel.

Most egy kicsit jobban elmélyedünk a témában,

hogy megismerjük az enzimek segítőtársait.

Mire is jók az enzimek?

A kémiai reakciókat segítik elő

az aktiválási energia csökkentésével,

hogy a reakciók könnyebben, illetve gyorsabban menjenek végbe.

Néhány enzimmel már találkoztunk.

Először tisztázzunk néhány dolgot.

A tankönyvek néha így ábrázolják az enzimeket,

ilyesféle rajzokkal találkozhatunk.

Ez volna itt az enzim,

x

itt pedig...

itt köt meg valamilyen szubsztrátot,

X

amit majd valahogy átalakít.

Az elvont, tankönyvízű magyarázat szerint

a szubsztrát pontosan így illeszkedik az enzimhez,

ám ez valójában nem egészen így működik

a biológiai rendszerekben.

Ne feledjük, hogy az enzimekről beszélve

fehérjékről beszélünk.

Vannak persze RNS-enzimek (ribozimek) is,

de az enzimek nagy többsége

mégiscsak fehérje.

Arról is sokat beszéltünk,

hogy ezek a polipeptid szerkezetek,

és a sokféle oldalláncot hordozó aminosavak

hogyan hajtogatódnak össze változatos szerkezetekké.

Egy pontosabb rajz így ábrázolná

a tekervényes szerkezetű fehérjét.

x

Itt egy pár alfa hélix, ott néhány béta-redő,

egy halom gubanc egymás hegyén-hátán.

A szubsztrát pedig valamiféle molekula,

amely beleágyazódik a fehérje szerkezetébe.

Itt van néhány példa.

Ez a hexokináz modellje.

Ez a kis pötty az ATP,

ez a kis valami pedig a glükóz,

amely éppen foszforilálódik.

A reakciót ez a nagy fehérjemolekula segíti,,

a hexokináz.

Ennek a videónak az a lényege,

hogy bár az enzimfehérjék kapcsán

valamilyen aminosav-láncra gondolunk,

az enzimeknek gyakran vannak olyan részei,

amelyek valójában nem fehérjék.

Ezt a hexokinázok kapcsán is láttuk,

amikor a glükóz foszforilációját tárgyaltuk.

Említettük, hogy az aktiválási energia csökkentésében

kulcsszerepet játszanak ezek a pozitív magnéziumionok.

x

Ezek kissé lefoglalják

a foszfátcsoportok elektronjait,

félrehúzzák őket, hogy ez a hidroxilcsoport

hozzákötődhessen a foszfátcsoporthoz

és ne zavarják az elektronok.

Ezek a magnéziumionok

hivatalosan nem részei a fehérjének.

Ez az, amit kofaktornak nevezünk.

Lehet például itt egy kofaktor,

amely hozzákapcsolódik a fő fehérjéhez

így az enzim részévé válik,

sőt nélküle nem is megy végbe a reakció.

A tankönyvekben ezt így jelölnék:

c

a reakció végbemeneteléhez

szükséges a szubsztrát, de emellett a kofaktor is.

c

A furcsa név tehát annyit jelent,

hogy ez az enzimnek egy
nemfehérje természetű része.

Egy másik molekula, ion, vagy atom,

amely az enzim működéséhez szükséges,

amely nem aminosav,

nem oldallánc, nem a fehérje része.

hanem valami másféle dolog,

aminek ott kell lenni a reakció katalíziséhez.

A hexokináz kapcsán láttunk erre példát,

a szerkezetben voltak magnéziumionok.

Ezért hangsúlyozzuk annyit

az ásványi anyagok és a vitaminok fontosságát,

hiszen ezek közül sokan
enzimek kofaktoraiként működnek.

Ezen a rajzon is látható,

amennyire én tudom,

ezek a zöldek itt magnéziumionok,

és ezek kofaktorok.

Kofaktorok, tehát az enzim
nemfehérje jellegű részei.

A kofaktorok további csoportokra oszthatók.

Vannak szerves kofaktorok

és szervetlen kofaktorok.

Tehát a kofaktorok közül
megismertünk egy szervetlen kofaktort.

Sokféle ion, magnézium-, nátrium- és kalciumionok

x

ezek közül sok lehet kofaktor.

Sokszor az elektronokat tolják odébb,

vagy... hogy....

Vannak szerves kofaktorok is,

szerves molekulák.

Emlékezz rá, hogy a szerves molekulák

szénvegyületek, szénláncokat tartalmaznak.

x

A szerves kofakorokat koenzimeknek nevezzük.

x

Tehát koenzimek.

Rengeteg példát említhetünk a koenzimekre.

Ez itt például

a laktát-dehidrogenáz enzim.

Ehhez tartozik egy koenzim,

amelyikkel sokszor találkoznak a biológiások.

Ez a NAD.

Mint látható, ez nem csak egy ion,
hanem egy egész molekula.