Sziasztok, én Joy vagyok, a kód poétája, és küldetésem egy láthatatlan, egyre hatalmasabb erő, a "kódolt csőlátás" megfékezése. Így nevezem én az algoritmikus torzítást. Ez, akárcsak az emberi előítélet, igazságtalanságokhoz vezet. Az algoritmusok azonban képesek e torzításokat járványszerűen, óriási területen és hihetetlen sebességgel terjeszteni. Az algoritmikus torzítás emellett kizárásos tapasztalatokhoz, és diszkriminációs gyakorlathoz is vezethet. Bemutatom, mire gondolok. (Videó) Szia, kamera. Van egy arcom. Látod az arcom? A szemüveg nélküli arcom? Az ő arcát látod. Mi a helyzet az én arcommal? Van egy maszkom. Látod a maszkom? Szóval, hogy hogy is történt ez? Miért ülök egy számítógéppel szemben egy fehér maszkban, próbálva egy olcsó webkamerával felismertetni magam? Mikor épp nem a kódolt csőlátás ellen harcolo kódpoétaként, akkor vagyok végzős hallgató az MIT Media Lab-en, ahol lehetőségem van mindenféle furcsa projekten dolgozni. Ezek egyike az Aspire Mirror, melyben digitális maszkokat tudok a tükörképemre vetíteni. Reggel, ha erősnek akarom érezni magam, felveszek egy oroszlánt. Ha lelkesítésre van szükségem, akkor talán egy idézetet. E rendszer megépítéséhez egy általános arcfelismerő programot használtam, de fehér maszk nélkül nehéz volt tesztelni. Sajnos korábban már beleütköztem ebbe a problémába. Amikor a Georgia Tech-en számítástudományt tanultam. társas robotokon dolgoztam, és az egyik feladat az volt, hogy bújócskázzak egyikükkel, ami egy egyszerű oda-vissza játék. A partnerek eltakarták az arcukat, aztán felfedték: "Aki bújt, aki nem..." A probléma, hogy nehéz bújócskázni, ha nem látjuk egymást. A robotom pedig nem látott engem. Ezért kölcsönvettem a szobatársam arcát a projekt idejére, aztán beadtam a feladatot. Majd rájöttem, hogy valaki más fogja megoldani ezt a problémát. Nem sokkal később, Hong Kongban voltam egy vállalkozói versenyen. A szervezők látogatásra vitték a résztvevőket helybeli startup vállalkozásokhoz. Az egyiknek volt egy társas robotja, amivel készítettek egy bemutatót. Ez mindenkin működött, kivéve engem, és valószínűleg kitalálják: az én arcomat nem érzékelte. Kérdeztem a fejlesztőket, mi történik. Kiderült, hogy ugyanazt az arcfelismerő programot használtuk. A világ másik felén jöttem rá, hogy az algoritmikus torzítás terjedése olyan gyors, mint pár fájl letöltése az internetről. De mi is történik itt? Miért nem érzékeli az arcom? Nézzük meg, hogy tanítjuk meg látni a gépeket. A gépi látás gépi tanulási technikákat használnak az arcfelismeréshez. Ez úgy működik, hogy különböző arcokból betanító adathalmazokat készítünk. Ez egy arc. Ez egy arc. Ez nem egy arc. A gép idővel megtanul más arcokat is felismerni. Ha azonban a betanító sorozat nem elég változatos, az átlagtól jelentősen eltérő arcokat nehezen fogja felismerni. Ez történt az esetemben is. De semmi gond, vannak azért jó hírek is. A betanító adathalmazok nem a semmiből lesznek. Mi tudunk ilyeneket készíteni. Tudunk teljes spektrumú betanító készleteket gyártani, melyek jobban tükrözik az emberi arcok sokféleségét. Láthatták a példáimon, hogyan vettem észre a társas robotoknál ezeket az algoritmikus torzításokat. Az algoritmikus torzítás azonban diszkriminációhoz vezethet. A rendőrség Amerika-szerte elkezdett arcfelismerő programokat használni a bűnözés elleni harcban. A Georgtown-i törvényszék jelentése szerint minden második amerikai felnőtt - azaz 117 millió ember - arca szerepel arcfelismerő hálózatokban. A rendőrség szabályozatlanul fér hozzá e hálózatokhoz, olyan algoritmusokkal, melyek pontosságát senki nem ellenőrizte. Tudjuk, hogy az arcfelismerés nem elég megbízható, és az arcok következetes felismerése továbbra is gondot okoz. Láthatták a Facebookon. A barátaim és én mindig nevetünk mások félrejelölt képein a fotóinkon. De tévesen felismerni egy bűnözőt, nem vicces, mint ahogy a személyes szabadság megsértése sem az. A gépi tanulást arcfelismerésre használják, de már a a számítógépes látás területén kívül is használják. "Weapons of Math Destruction" [Matematikai fegyverek] című könyvében Cathy O'Neil adattudós a WMO-k - egyre szaporodó, rejtélyes és pusztító algoritmusok - térnyeréséről ír, melyeket fontos döntések során használnak, és melyek életünk több területére kihatnak. Kit veszünk fel és kit rúgunk ki? Ki kap hitelt? Ki köthet biztosítást? Felvesznek a fősulira, ahova be akarunk kerülni? Az egy adott helyez vásárolt azonos termékekért vajon ugyanazt az árat fizetjük? A törvénykezés elkezdte a gépi tanulást a bűnmegelőzésben is használni. Egyes bírók gép által generált kockázati értékek alapján döntik el, mennyi időt üljön valaki börtönben. Nagyon el kell gondolkoznunk ezeken a döntéseken. Igazságosak vajon? Láthattuk, hogy az algoritmikus torzítás nem mindig vezet igazságos végkimenetelhez. Mit tudunk hát tenni? Ki kell találnunk, hogyan készítsünk tökéletesebb kódokat, jobb kódolási gyakorlatok alkalmazásával. És ez az emberekkel kezdődik. A kódolókkal, programozókkal. Vajon a fejlesztői teamek összetétele elég változatos ahhoz, hogy a tagok képesek legyenek egymás gyenge pontjait kiküszöbölni? Technikai oldalról nézve az számít, hogy hogyan kódolunk. Beépítjük az igazságosságot a rendszerek fejlesztése során? És végül: miért is kódolunk? A számítástechnika eszközei hatalmas gazdagságra nyitottak kaput. Most lehetőségünk van nagyobb egyenlőség elérésére, ha rendszereinket kezdettől fogva a társadalmi változásokat szem előtt tartva fejlesztjük. Ez a "belekódolás" mozgalom három alapeleme: Ki kódol? Hogyan kódol? Miért kódol? A "belekódolás" irányába való elmozduláshoz szükségünk lesz olyan megoldásokra, amelyek képesek az enyémhez hasonló emberi tapasztalatok gyűjtésével, és létező rendszerek ellenőrzésével felismerni az algoritmikus torzítást. Közben elkezdhetünk jobb betanító készleteket összeállítani. Képzeljünk el egy "Közreműködő selfie-k" kampányt, mellyel segíthetjük a fejlesztőket átfogóbb betanítási készletek létrehozásában és tesztelésében. És elkezdhetünk lelkiismeretesebben gondolkozni az általunk fejlesztett technológia társadalmi hatásairól. A "belekódolási" mozgalom elindításához Megalapítottam az Algoritmikus Igazság Ligáját, melyhez bárki csatlakozhat, és segíthet a kódolt csőlátás elleni harcban. A codedgaze.com oldalon bejelenthetnek részrehajlást, kérhetnek felülvizsgálatot, jelentkezhetnek tesztelőnek, és csatlakozhatnak beszélgetésekhez. #codedgaze. Kérem hát önöket, csatlakozzanak egy világhoz, ahol a technika mindnyájunkért van, nem csak néhányunkért. Egy világhoz, ahol a részvétel és a társadalmi változás van a központban! Köszönöm. ( Taps) Végül van még egy kérdésem: Csatlakoznak hozzám e harcban? (Nevetés) (Taps)