[BARRY MCGEE: RETROSPEKTÍV]

Ez afféle visszatekintés, szóval nyilvánvalóan
megtiszteltetés,

hogy engem hívtak meg az összeállítására.

De... Eléggé kényelmetlenül érzem magamat
ebben a helyzetben.

Egy embernek nincsen szüksége 
ennyi betonra és térre.

Tudatában voltam annak, hogy néhány olyan régi munkámat is megtalálják, amivel nem voltam elégedett.

Voltak bizonyos területek az életemben, amerre nem szeretnék többet járni.

Szóval... tudtam, hogy itt a helye,

csak hagytam, hogy mások akasszák fel,
és jól nézett ki.

Sok vitrin a barátaimé...

...olyan művészet, amit szeretek.

Ha valaha is kurátora lehetnék egy shownak, mindig benne lenne az összes barátom

és az összes kedvenc művészem is.

Ó. Igen, ezek mind a kedvenceimmel vannak tele.

Ez a srác bolinasi, Chadnek hívták.

Meghalt. A kedvenc dolgait festette meg fára.

És a Budweiser volt a kedvence.

Azt festette meg, amit szeretett, [nevet]

és Chadként szignózta.

Ezt a feleségem, Clare csinálta.

Ő csinálta ezt a három pici vásznat.

Nagyon büszke volt, amikor felhozta ide a tanítványait

és azt mondta nekik: " Srácok, nekem is vannak itt festményeim, oké?"

"Festményeim vannak itt."

Szerintem így ideális kiállítani a műveket

itt van egy általam komolyabb művészi próbálkozásnak nevezett dolog

és rögtön mellette valami, amit egy ismerős csinált egy fénymásológéppel...

Ez nekem ugyanolyan komoly.

Ezek deszkák.

Ezek bolhapiacról vannak.

Nem tudom micsodák, de folyton beléjük botlom.

Ezeket én csináltam.

Ezek is golyóstollal készültek.

Csak apámat utánoztam*****

Három évvel ezelőtt halt meg.

De mindig szalvétákra rajzolt.

Igen, több ezer ilyen van

zsírpapírral kivasalta őket

és persze mindig úgy írta alá őket, hogy "John C. McGee"

Annyi figyelmet érdemlő embert igyekeztem ide hozni,

amennyit csak tudtam.

Úgy érzem, még annyi, de annyi érdekes dolog történik.

Nekem jobban tetszene egy masszív csoportos show

mondjuk 300 különböző emberrel

Ezt néhány san franciscói kölyök csinálta.

Úgy a huszas éveik elején járhatnak.