Nézzük meg a következő,
sajnos, ismerős helyzetet.

Pár hónappal ezelőtt egy igen fertőző,
néhány esetben halálos légúti vírus

először fertőzött meg embereket.

Gyorsabban terjedt,

mint ahogy a közegészségügyi
intézkedések megállíthatták volna.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO),
világjárványt hirdetett,

vagyis a vírus az egész világon terjed.

A halálesetek száma nő,
és mindenki ugyanazt kérdezi:

mikor ér véget a világjárvány?

A WHO valószínűleg
akkor jelenti be a világjárvány végét,

ha a fertőzést már
nagyrészt megállították,

és a terjedése jelentősen
csökken szerte a világon.

Hogy ez pontosan mikor lesz, attól függ,
hogy a világ kormányai mit tesznek.

Három fő lehetőségük van:

gyorsan átesnek rajta, lassítják
és oltanak, vagy összefognak és legyőzik.

Sokan az egyiket tartják a legjobbnak,
de talán nem azt, amire gondolnának.

Az elsőnél a kormányok és a közösségek
nem tesznek semmit a terjedés ellen,

inkább hagyják, hogy az emberek minél
hamarabb találkozzanak a vírussal.

Ha nincs idő a vírust tanulmányozni,

az orvosok keveset tudnak arról,
hogyan mentsék meg a betegeket,

és a kórházak szinte azonnal telítődnek.

Több millió vagy több százmillió
ember hal meg

vagy a vírus miatt, vagy mert
az egészségügyi rendszer összeomlik.

Az emberek többsége
hamarosan megfertőződik,

és belehal, vagy kialakult
immunválaszainak köszönhetően túléli.

Ekkortájt lép működésbe a nyájimmunitás,

amikor a vírus már nem talál új gazdát.

Tehát a világjárvány eltűnik
nem sokkal azután, hogy elkezdődött.

De nyájimmunitás másképp is kialakulhat,

ilyen nagy számú halálozás nélkül is.

Most pörgessük vissza az időt oda,
amikor a WHO világjárványt hirdetett.

Ezúttal a világ kormányai és közösségei
lassítják a vírus terjedését,

hogy időt adjanak a kutatóintézményeknek

a védőoltás kifejlesztésére.

Olyan lépésekkel nyerik ezt a fontos időt,

amelynek része a széles körű tesztelés
a hordozók azonosítására,

a fertőzöttek és velük kapcsolatba került
emberek karanténba helyezése,

és a fizikai távolságtartás.

Még az ilyen intézkedések alkalmazása
mellett is terjed lassan a vírus,

és százezrek halálát okozza.

Néhány város uralja a járványhelyzetet,
és visszatér a normál kerékvágásba,

majd a fertőzés újraindul,

és visszatérnek a távolságtartáshoz,
amikor újabb esetekre derül fény.

A következő néhány évben
egy vagy akár több oltás is

elérhetővé válik széles körben
és remélhetőleg ingyen,

a világszintű összefogásnak köszönhetően.

Amint a lakosság 40-90%-a megkapta –

a pontos szám
a vírustól függően változik –,

életbe lép a nyájimmunitás,
és a világjárvány elmúlik.

Menjünk vissza ismét az időben,
és nézzük meg az utolsó stratégiát,

ami az ellenőrzés alatt tartás
és a legyőzés.

Ez esetben az a cél,
hogy a vírus sehol se tudjon terjedni,

ezért karantént, távolságtartást
és utazáskorlátozást alkalmazunk.

Döntő fontosságú,
hogy a reakció összehangolt legyen.

Egy tipikus világjárvány esetén,
amikor az az egyik országban tetőzik,

egy másikban talán még
csak az első esetek jelentkeznek.

Ahelyett, hogy a vezetők arra reagálnának,
ami a saját területükön történik,

a világot mindenkinek összefüggő
rendszerként kell kezelnie, hiszen az.

Megfelelő összefogással a világjárvány
pár hónap alatt véget érhet

kevesebb ember halálával.

De ha a vírust nem számoljuk fel
teljesen – ami valószínű –,

fennáll a veszélye,
hogy újra világjárvány méretűvé válik.

És pár tényező – például a vírust
hordozó és terjesztő állatok –

erőfeszítéseinket teljesen
hiába valóvá tehetik.

Vajon melyik stratégia a legjobb
e halálos, fertőző légúti vírus ellen?

Átesni rajta gyors megoldás,
de globális katasztrófa lenne,

és lehet, hogy nem is működne,
ha újra megfertőződhetünk.

A vírus elpusztítása csupán összefogással
szintén kecsegtetően gyors megoldás,

de csak valós és szinte lehetetlen
világméretű együttműködéssel.

Ezért a lehető legnagyobb globális
összefogás mellett készülő oltást tartják

legtöbbször a befutónak:

lassú, de biztos
és bevált lehetőség a harcban.

Ha a világjárvány hivatalosan
véget is érne az oltás elkészülése előtt,

a vírus szezonálisan visszatérhet,
így az oltás továbbra is megvéd minket.

És bár évekbe telhet a kifejlesztése,

a megszakítás az emberek életében
nem feltétlenül tart végig.

Az áttörések a kezelésekben
és a tünetek megelőzésében

segíthetnek a vírusokat
kevésbé veszélyessé tenni,

így azok kevésbé szélsőséges
visszaszorító intézkedéseket igényelnek.

Bátorság! A világjárvány véget ér.

Hatása hosszú távú lesz,
de nem csak rossz;

az áttörések, a kiépített rendszerek
és a szociális szolgáltatások

mindenki javára válhatnak.

És ha ihletet merítünk a győzelmekből,

és tanulunk a hibákból,

a következő világjárványt
olyannyira megfékezhetjük,

hogy unokáink még a nevét
sem fogják ismerni.