"Csak kétszer élsz. Egyszer születésedkor,
és egyszer, amikor a halál szemébe nézel."
Rozzant viskójukban az erdő szélén
férj és feleség kételyek közt őrlődtek.
Az asszony nemrég adott életet
tizenharmadik gyermeküknek,
és a gyarapodó család élelme
és pénze rohamosan fogyott.
Az apa az erdőbe indult,
hogy a megoldáson gondolkodjon.
Órákkal később a fák között bandukolva
két sötét sziluettet látott.
Az első alakban istenét ismerte fel,
míg a második az ördöghöz volt hasonlatos.
Mindketten enyhíteni
kívántak a férfi terhein,
és legfiatalabb gyermeke
keresztapjának ajánlkoztak.
De a férfi visszautasította ajánlatukat –
nem akarta fiát olyanokra bízni,
akik ítélkeznek az emberi élet felett.
Mélyebbre hatolt,
egészen az erdő sűrűjébe.
Itt, az erdő legsötétebb részén
az apa egy harmadik alakot vett észre.
Mélyen ülő szemek világítottak a csontos
arcból, melyen ferde mosoly jelent meg.
A Halál maga volt az,
és ő is keresztapának ajánlkozott.
Megígérte, hogy visszatér,
ha a gyermek elég idős lesz,
hogy boldogságot és jólétet hozzon neki.
Az apa – tudván, hogy a Halál szemében
mindenki egyenlő –
elfogadta az ajánlatot.
Évekkel később, mikor a gyermek
ambiciózus fiatalemberré érett,
csontvázszerű keresztapja
ígéretéhez híven eljött látogatóba.
Bütykös kezében egy üvegcsét tartott,
amely a gyógyírt tartalmazta
az összes emberi betegségre.
A Halál ezt az üvegcsét
hozta a keresztfiának,
és megígérte, hogy sikeres orvossá teszi.
De a rendkívüli hatalmú italhoz
egy nagyon szigorú szabály is tartozott.
Ha keresztfiát egy beteg
emberrel hozta össze a sors,
és a Halál az ágy fejénél lebegett,
a betegnek elég volt egyet szippantania
a gyógyuláshoz a szérum aromájából.
De ha a Halál az ágy lábánál várakozott,
a beteget már a sajátjának tekintette,
és az orvos nem tehetett érte semmit.
Idővel az orvost csodaszere
és titokzatos ösztönei
az egész országban ismertté tették.
Gazdag és híres emberré vált,
lerázva magáról ifjú korának nehézségeit.
Amikor a király megbetegedett, magához
hívatta a gyógyítót, hogy kúrálja ki.
Az orvos a palotába sietett,
hogy bizonyságát adja szakértelmének.
De mikor belépett a király szobájába,
elcsüggedve látta, hogy a Halál
az ágy lábához telepedett.
Ám az orvos kétségbeesetten vágyott
a király megmentésének dicsőségére –
még ha ez keresztapjának
becsapásával járt is.
Ezért gyorsan megfordította az ágyat,
megváltoztatva ezzel a Halál helyét,
így szabadon beadhatta az orvosságot.
A Halál őrjöngött.
Figyelmeztette vakmerő keresztfiát,
hogy ha még egyszer kijátssza a Halált,
saját életével fizet érte.
A Halál és az orvos folytatták útjaikat.
Később a király futárt küldött
az orvosért, és ismét magához hívatta.
A hercegnő súlyos beteg volt,
és a király mesés vagyont ígért annak,
aki meggyógyítja a lányát.
Ahogy a hercegnő szobája felé tartott,
az orvos már magáénak érezte az aranyat.
De amint egy pillantást vetett az alvó
hercegnőre, kapzsisága menten elszállt.
Annyira elbűvölte a szépsége,
hogy az orvos nem vette észre
az ágy lábánál ólálkodó halált.
Sebesen meggyógyította a hercegnőt,
ám mielőtt az köszönetet mondhatott volna,
a Halál elragadta szerelmes keresztfiát.
A palota egy pillanat alatt eltűnt.
Az orvos egy hatalmas
barlangban találta magát,
melyet rengeteg gyertya világított meg;
mindegyik egy élet hosszát jelképezte.
Büntetésként, amiért keresztfia megpróbált
uralkodni a halandóságon,
a Halál meggyengítette gyertyája lángját.
Látva saját pislákoló lángját,
az orvos olyan félelmet érzett, melyet
már gyakran látott betegei tekintetében.
Kétségbeesetten könyörgött a Halálnak,
helyezze át gyenge lángját új gyertyára.
Keresztapja megfontolta a kérést,
de az orvos árulása túlontúl nagy volt.
Lazított csontos fogásán,
és keresztfia gyertyája a földre hullt.
A Halál mozdulatlanul állt,
kifürkészhetetlen arcát
a sercegő lángra szegezte –
míg az orvosból már nem maradt más,
csak egy elillanó füstcsík.