Ez a bop.
A bop egyféle társastánc.
A tánc egy nyelv,
és a társastánc egy közösségből
előtörő kifejezési mód.
A társastáncot nem koreografálja senki.
Nem tudni, mikor keletkezett.
Minden tánc olyan lépésekből áll,
melyeket senki sem kifogásol,
de jellemzi az egyént
és az alkotó személyiségét.
Ezért a társastáncok
hirtelen bukkannak fel,
változnak,
és futótűzként terjednek.
Léteznek, mióta világ a világ.
Az afroamerikai társastáncokban
több mint 200 év tanúsítja,
hogyan befolyásolták történelmünket
az afroamerikai és afrikai hagyományok.
A jelen mindig tartalmazza a múltat.
A múlt alakítja, hogy kik vagyunk,
és azt, hogy kivé válunk.
(Taps)
A juba tánc az ültetvényeken
raboskodó afrikaiak
tapasztalataiból született.
Átkerültek Amerikába,
megfosztották őket közös nyelvüktől,
ez a tánc emlékeztette a raboskodó
afrikaiakat, honnan származnak.
Talán így nézhetett ki.
Combütögetés,
lábdobogás,
és tapsolás:
így sikerült kijátszaniuk
a rabszolgatartóik dobolási tilalmát,
komplex ütemeket rögtönözve,
mint ahogyan őseik doboltak Haitin,
vagy a nyugat-afrikai
joruba közösségekben.
Célja volt a kulturális hagyományok
életben tartása,
valamint a lelki szabadság megőrzése
a rabság idején.
Eme elnyomás eredménye az ún. kalácstánc,
a cakewalk,
mely parodizálta a déli
felső tízezer modorosságát.
Mód arra, hogy gúnyt űzzenek gazdáikból.
Az a vicc az egészben,
hogy a kalácstáncot gazdáik előtt járták,
akik egy pillanatig sem sejtették,
hogy gúnyt űznek belőlük.
Ez talán ismerős lehet:
húszas évek,
a charleston.
A charleston lényege
a rögtönzés és a zeneiség,
majd átalakult lindy hoppá,
szvinggé,
sőt Kid 'n Play-jé is,
melyet eredetileg
funky charlestonnak hívtak.
Egy Charleston közeli összetartó
színes bőrű közösségtől származik.
A charleston behálózta a tánctermeket,
ahol a fiatal nőknek hirtelen
szabad volt lerúgni lábbelijüket,
és rophatták.
A társastánc lényege
a közösség és a kapcsolat:
ha ismerjük a lépéseket,
akkor a csoporthoz tartozunk.
Mi lesz, ha a tánc világőrületté válik?
Íme a tviszt.
Nem meglepő, hogy a tviszt gyökerei
a 19. századra vezethetők vissza,
Kongóból került Amerikába
a rabszolgaság idején.
De az 50-es évek végén,
rögtön a polgárjogi mozgalom előtt
a tvisztet Chubby Checker,
és Dick Clark népszerűsítette.
Hirtelen mindenki tvisztelt:
fehér tinik,
latin-amerikai gyerekek;
belopta magát dalokba és filmekbe.
A társastánc által
a csoportok közötti határok elmosódnak.
A történet a 80-90-es években folytatódik.
A hiphop felbukkanásával
az afroamerikai társastánc
egyre népszerűbbé vált,
átörökítette hosszú múltját,
kultúrát formált, és a kultúra alakította.
Ezek a táncok még mindig fejlődnek,
növekednek és terjednek napjainkban is.
Miért táncolunk?
Hogy mozogjunk,
ellazuljunk,
kifejezzük magunkat.
Miért táncolunk közösen?
Hogy gyógyuljunk,
hogy emlékezzünk,
hogy elmondhassuk:
"Közös nyelvet beszélünk,
létezünk és szabadok vagyunk."