Az előző videó végén ott tartottunk, hogy Toussaint L'Ouverture-t elárulták a legközelebbi emberei, mert átálltak Leclerc oldalára. Azaz feladták a Leclerc elleni lázadást, mert úgy gondolták, hogy Leclerc nem is annyira rossz, nem akarja visszaállítani a rabszolgaságot vagy elvenni az afrikai származású szabadok jogait. Ez Leclerc másik képe. Ez Leclerc. Toussaint-nek így le kellett tennie a fegyvert. Tárgyalni ment Leclerc-kel, de Leclerc bebörtönözte, hajóra rakta és Franciaországba küldte, ahol a következő évben, 1803-ban meghalt. Tehát elárulták. Számos tekintetben Toussaint az egyik legfontosabb vezető volt nemcsak Hait történetében, hanem általánosságban is. Ahogy korábban említettem, amikor hatalomra jutott, nem állt bosszút a fehér lakosságon. Elősegítette, hogy Saint-Domingue gazdasága helyreálljon és működjön. Segített megvédeni a mai Haitit, az akkori Saint-Domingue-et a Brit Királyi Haditengerészettel szemben. Ezt elfelejtettem mondani. Megvédte a brit flottával szemben, amely abban az időben a világ leghatalmasabbja volt. Valójában emiatt tartják nagy tábornoknak amellett, hogy nagy vezető is volt, mert nem állt bosszút, nem rombolt mindent földig, nem pusztította el ellenségeit. Tehát elárulták. Világos, hogy Leclerc megérdemli az ördögszarvakat, bár hamarosan találkozunk valakivel, aki még sokkal nagyobb szarvakat érdemel. Lehet, hogy Leclerc a megbízottja volt valakinek, aki megérdemli az ördögszarvakat. 1802-ben Napóleon aláír egy törvényt, amely visszaállítja a rabszolgaságot ott, ahol nem szűnt meg. Kicsit kétértelmű volt a dolog. Voltak olyan területek, ahol a rabszolgaság még nem szűnt meg. Ilyen francia gyarmatok voltak Martinique, Saint Lucia, Tobago. Haitin, illetve akkor Saint-Domingue-en a dolgok nem voltak egyértelműek. Valóban megszűnt a rabszolgaság vagy még nem szűnt meg? A rabszolgák látszólag szabadok voltak Saint-Domingue-en. Nem volt világos, hogy a törvény mit jelent Saint-Domingue számára, ugyanakkor az ottani lakosoknak fogalmuk sem volt, hogy ez történt. 1802 májusában járunk. Hogy tisztázza a dolgokat, Napóleon egy titkos feljegyzést küldött Leclerc-nek, hogy megfelelő időben állítsa vissza a rabszolgaságot. Ezek a fickók nem tréfáltak. Ismerték a helyzetet. Tudták, hogy szükségük lesz támogatásra Toussaint L'Ouverture néhány korábbi tábornokától, legközelebbi emberétől ahhoz, hogy Saint-Domingue-t uralhassák. De mindvégig az volt a szándékuk, hogy amint felülkerekednek, lecsapjanak, visszaállítsák a rabszolgaságot és elvegyék a színes bőrű szabadok polgárjogait. De ellenfeleik sem voltak ostobák. Már említettem Dessalines-t. Itt egy kép róla. Ő is rabszolga volt korábban, Toussaint L'Ouverture egyik jobbkeze, nagyon eredményes tábornok. A Leclerc elleni harc vége felé feladta a küzdelmet, és bizonyos mértékig azt is mondhatjuk, hogy szembe fordult Toussaint L'Ouverture-rel. De aztán Toussaint L'Ouverture más követőivel együtt rájött, hogy mi következik. Arra sem volt szükség, hogy elfogják Napóleon titkos feljegyzését. Martinique-ről, Tobago-ról és Saint Luciáról kapták a hírt? hogy a rabszolgaságot visszaállítják. Abban az időben a franciák nem olyan emberek voltak, akikben a rabszolgaság kérdésében tárgyalni vagy bízni lehetett volna. Így Dessalines és társai ismét fegyverkezni kezdtek. Dessalines jelleme nagyon eltért Toussaint L'Ouverture jellemétől. Az egyetlen hasonlóság köztük az volt, hogy mindketten sikeres katonák voltak. Kettejük közt az volt a döntő különbség, hogy Dessalines nem fogta vissza magát. Nem félt alkalmazni a szemet szemért elvet. Dessalines állt tehát ekkor a lázadó rabszolgasereg élén. Szemben vele állt Dessalines a Napóleon által küldött 40 ezer katonával. Dessalines szerencséjére azonban jött a sárgaláz. Persze ez nem szerencse, mindkét oldalon haltak bele az emberek. De mégiscsak ez fordította meg a háború kimenetelét a sziget afrikai származású lakóinak javára. A szigeten kitört a sárgaláz, megölte Leclerc-et és több mint 20 ezer – én 24 ezres számot olvastam – frania katonát. További nyolcezer kórházba került. A sereg 32 ezer fővevl csökkent, összesen nyolcezer katona maradt. A helyzet hirtelen megváltozott. Megváltozott, hogy milyen erők ellen kell a lázadó hadseregnek harcolnia. De nem fordult minden jóra, mert Leclerc-et, akinek kis ördögszarvakat rajzoltam, felváltotta valaki, aki nagyon nagy ördögszarvakra szolgált rá. A neve Rochambeau volt. Ne keverjük össze az ugyanígy hívott apjával, aki az amerikai függetlenségi háború hőse volt. Az amerikaiak oldalán Franciaországért harcolt. Amennyire én tudom, rendes ember volt. A fia azonban igazi gonosz volt. A történelemben nagyon kevés emberről mondhatjuk el, hogy egyértelműen gonosz volt. Ő volt az egyik. Amikor már reménytelen volt a helyzete, csapatait a sárgaláz pusztította, és erőszakos ellenséggel küzdött, olyasmit tett .... Ezeket felírom, mert gonosztettek voltak. Elásott afrikaiakat, vagy inkább azt mondom, afroamerikaiakat. Korábbi rabszolgákat, afrikai származású embereket temetett el élve rovarokkal teli gödrökbe. Embereket főzött meg forró melaszban. Olvastam egy beszámolót, amely szerint egyszer rendezett egy bált, ahova meghívta a legfontosabb félvéreket, és amikor az óra éjfélt ütött, bejelentette, hogy az összes férfit meg kell ölni. A kegyetlenségének egyetlen korlátja volt: azok, akiket üldözött, elsősorban az afrikai származásúak. Kegyetlenségének egyetlen pozitív következménye az volt, hogy első ízben egyesítette a sziget afrikai származású lakóit. Egyesítette a rabszolgákat, a korábbi rabszolgákat és a félvéreket. Ekkor 1803-at írtunk. Ahogy már említettem, még mindig folyt a háború Nagy-Britanniával. Azt is mondtam már, hogy Nagy-Britanniának volt a világon a legerősebb haditengerészete. Rochambeau-nak minden gonoszsága és kegyetlensége ellenére szüksége volt erősítésre Napóleontól, ha szembe akart szállni Dessalines-nel. Nagyon egyértelműen akarok fogalmazni. Dessalines, ahogy már mondtam, nem riadt vissza attól, hogy szemet szemért módszert alkalmazzon. Egy alkalommal Rochambeau élve temetett el 500 lázadó foglyot, Dessalines ezért 500 francia foglyot akasztatott fel. Nem olyan valaki volt, aki megijed a vérontástól. Nagyon különbözött Toussaint L'Ouverture-től. Tanulságos. Ha egy ellenséggel harcolsz, és megszabadulsz az ellenség megfontoltabb vezéreitől, a végén kapsz egy magadhoz hasonló, hozzád hasonlóan kegyetlen vezetőt, ha elárultad a megfontoltabbakat. De elég a megjegyzéseimből. A helyzet adott. Háború Nagy-Britanniával. A tengerek, különösen a Karib-tenger Nagy-Britanniáé. Rochambeau-nak erősítésre van szüksége, hogy szembe szállhasson a lázadó volt rabszolgák erős vezérével. Napóleon viszont arról volt ismert, hogy igyekezett csökkenteni a veszteségeit. Ezt tette a csapataival Egyiptomban. Nem olyan valaki volt, akit érdekelt volna az egyének sorsa. Sokkal inkább a saját fontossága és hatalma érdekelte. Így Napóleon magukra hagyta őket. Napóleon előre látta az eseményeket. Nem tudott volna áttörni a brit flottán. Ugyanakkor rengeteg háborút folytatott Európában. A francia forradalom azért robbant ki, mert Franciaország államcsődbe jutott. Ezért Napóleon nem csak magára hagyta Rochambeau-t, aki persze megérdemelte a sorsát, hanem feladta az összes gyarmatot és minden komolyabb francia jelenlétet a nyugati féltekén. Hogy pénzhez jusson, Napóleon Louisianát is eladta az amerikaiaknak. Amikor Louisianát említem, nem csak a mai Lousiana államról van szó, amely nagyjából ekkora. Egyébként én ott születtem. A mai Egyesült Államok egyharmadáról beszélek. Mindezt eladta. Nyilvánvalóan kétségbe volt esve. 15 millió dollárért adta el, ami 60 millió franknak felelt meg. Mai pénzben ez nagyjából 10 milliárd dollár lenne. Ha valaki azt mondaná nekem, hogy 10 milliárd dollárért megkaphatom az Egyesült Államok egyharmadát, azt gondolnám, hogy ez elég jó üzlet. 10 milliárd dollár mai pénzben. 1803-ban 15 millió dollár, ami ma 10 milliárd, akkor sem volt sok pénz, de Napóleon reménytelen helyzetbe került. Felismerte, hogy nem tud megtartani valamit a világ másik felén akkor, amikor Nagy-Britannia uralta a tengereket, neki magának pedig megvolt a baja Európában. Az amerikaiak jó üzletet csináltak. Őszintén szólva, ha nem adta volna el, akár a britek, akár az amerikaiak valószínűleg úgyis megszerezték volna. Dessalines-nak így sikerült a Napóleon által magára hagyott Rochambeau-t legyőznie és kikiáltania Saint-Domingue függetlenségét. 1804. január 1-jén Dessalines kikiáltotta a függetlenséget. Az új országot Haitinak nevezte el, így hívták a szigetet az őslakói. Azt jelenti, hogy a hegyek országa.