Muhammad Ali évekig edzett, hogy a világ legnagyobb bokszolója váljon belőle, de néhány pillanat alatt megalkotta a világ legrövidebb versét. Ali elragadta a Harvard 1975-ös végzős évfolyamát az egységről és barátságról szóló üzenetével. Amikor a beszéde végére ért, a közönség ráadást követelt. Egy verset akartak hallani. Ali ekkor elszavalta a világ legrövidebb versét. "Én, mi." Vagy talán "én, miiii"? Senki sem tudja biztosan. Akárhogy is, ha ez a két szó versnek számít, mégis mitől vers a vers? Költők maguk is birkóztak e kérdéssel, s gyakran metaforákat használtak, hogy a meghatározás közelébe jussanak. Apró gépezet a vers? Tűzijáték? Visszhang? Álom? A versnek általában vannak bizonyos felismerhető jellemzői. Ezek egyike, hogy a versek a nyelv zenei jellegét hangsúlyozzák. Ezt rímek, ritmus és időmérték segítségével érik el Shakespeare szonettjei éppúgy, mint Konfuciusz ódái, vagy a szanszkrit Védák. A másik jellemző, hogy a vers – tömörített nyelv: a költészet olyan irodalom, amelyből minden felesleget kifacsartak. A harmadik jellemző, hogy a versek gyakran erős érzelmeket mutatnak be, Rumi misztikus költeményeitől kezdve Pablo Neruda "A hagymához" című ódájáig. A költészet, mint maga a művészet, ellenáll az egyszerű meghatározásoknak. Bár a legősibb versek ritmusképlete segített megjegyezni a történeteket az írásbeliség megszületése előtt, egy versnek nem muszáj lírainak lennie. Reinhard Döhl "Apfel" című verse és Eugen Gomringer "silenció"-ja a képzőművészet és a költészet határán egyensúlyoznak. Ezzel párhuzamosan E. E. Cummings olyan verseket írt, melyeknek formája éppoly fontos volt, mint a szavak, jelen esetben felerősítve a mélybe hulló levél szomorú magányát. Ha a költészet vizuális jellege háttérbe szorulna, talán csak a zene maradna; s e kérdésről szenvedélyes viták folynak. Versek-e a dalok? Sokan úgy tartják: a dalszövegírók irodalmi értelemben nem költők, ám az olyan művészek dalszövegei, mint Paul Simon, Bob Dylan és Tupac Shakur gyakran saját lábukon is megállnak. A rapben a rím, a ritmus és a költői képek elválaszthatatlanok a formától. Vegyük pl. ezt a dalszöveget a Notorious B.I.G.-től: "Hallom izzadságod lecsorogni arcodon Szívverésed hangja mint a Nagylábú dobogása Mennydörgő, földet rengető." Az összes eddigi példa sorokra volt tördelve. El tudjuk képzelni, ahogy Ali verse felépül és felhangzik – Én, Mi. A versforma többnyire felismerhető. A sorokra tördeltség segít követni a vers ritmusát. De mi van, ha a vers nincs sorokra tördelve? Elvész ezzel a lényege? Talán nem. Itt jön be a képbe a prózavers. A prózaversek élénk képeket és szójátékokat alkalmaznak, ám sorok helyett bekezdésekre vannak tördelve. Ha a költészetre nem mint formára, hanem mint fogalomra tekintünk, mindenütt megfigyelhetjük a költőit magunk körül: spirituális himnuszokban, az olyan szónokok beszédeiben, mint Martin Luther King, John F. Kennedy és Winston Churchill, és még olyan meglepő helyeken is, mint a közösségi média. 2010-ben az újságíró Joanna Smith a haiti földrengésről twittelt híreket. "A hálóban öltöztem éppen, mikor a nevem hallottam. Remegés. Futás kifele a tolóajtón át. Most minden csendes. Biztonságos. Kakaskukorékolás." Smith nyelvhasználata erőteljes, közvetlen, és élénk képekkel teli. Hasonlítsuk össze nyelvhasználatát a haikuval, az ősi japán versformával, amely rövid, kirobbanó intenzitást hangsúlyoz mindössze három, 5, 7 és 5 szótagot számláló sorban. A költészet folyója széles és mélyről ered. A költészet fejlődött az idők során, és ma, talán jobban, mint bármikor, egyre inkább elmosódik a határ költészet, próza, dal és képzőművészet között. Egyvalami azonban nem változott. A költészet szó igei gyökerű, amely az ógörög poiesis – teremteni jelentésű – szóból ered. A költők, akár a mesteremberek, most is a világ nyersanyagával dolgoznak, hogy új értelmet kovácsoljanak és hogy megvilágítsák az emberi állapotot, ahogy arra csak az ember képes. Dartmouth-i kutatók tesztelték is ezt: robotokat programoztak versírásra. Bírálók sora olvasta végig szonettek halmait, hogy megvizsgálják, látható-e különbség ember és gép műve között. Örömmel tölthet el minket a tudat, hogy bár tudósok sikeresen alkalmaznak mesterséges intelligenciát a gyártásban, a gyógyászatban és még az újságírásban is, a költészet egészen más. A robotok művei mindig lelepleződtek.