Muhammad Ali évekig edzett,
hogy a világ legnagyobb
bokszolója váljon belőle,
de néhány pillanat alatt megalkotta
a világ legrövidebb versét.
Ali elragadta a Harvard
1975-ös végzős évfolyamát
az egységről és barátságról
szóló üzenetével.
Amikor a beszéde végére ért,
a közönség ráadást követelt.
Egy verset akartak hallani.
Ali ekkor elszavalta
a világ legrövidebb versét.
"Én, mi."
Vagy talán "én, miiii"?
Senki sem tudja biztosan.
Akárhogy is, ha ez a két szó
versnek számít, mégis mitől vers a vers?
Költők maguk is birkóztak e kérdéssel,
s gyakran metaforákat használtak,
hogy a meghatározás közelébe jussanak.
Apró gépezet a vers?
Tűzijáték?
Visszhang?
Álom?
A versnek általában vannak
bizonyos felismerhető jellemzői.
Ezek egyike, hogy a versek
a nyelv zenei jellegét hangsúlyozzák.
Ezt rímek, ritmus és időmérték
segítségével érik el
Shakespeare szonettjei éppúgy,
mint Konfuciusz ódái,
vagy a szanszkrit Védák.
A másik jellemző,
hogy a vers – tömörített nyelv:
a költészet olyan irodalom,
amelyből minden felesleget kifacsartak.
A harmadik jellemző, hogy a versek gyakran
erős érzelmeket mutatnak be,
Rumi misztikus költeményeitől kezdve
Pablo Neruda "A hagymához" című ódájáig.
A költészet, mint maga a művészet,
ellenáll az egyszerű meghatározásoknak.
Bár a legősibb versek ritmusképlete
segített megjegyezni a történeteket
az írásbeliség megszületése előtt,
egy versnek nem muszáj lírainak lennie.
Reinhard Döhl "Apfel" című verse
és Eugen Gomringer "silenció"-ja
a képzőművészet és a költészet
határán egyensúlyoznak.
Ezzel párhuzamosan E. E. Cummings
olyan verseket írt, melyeknek formája
éppoly fontos volt, mint a szavak,
jelen esetben felerősítve a mélybe hulló
levél szomorú magányát.
Ha a költészet vizuális jellege
háttérbe szorulna,
talán csak a zene maradna;
s e kérdésről szenvedélyes viták folynak.
Versek-e a dalok?
Sokan úgy tartják: a dalszövegírók
irodalmi értelemben nem költők,
ám az olyan művészek dalszövegei,
mint Paul Simon,
Bob Dylan
és Tupac Shakur
gyakran saját lábukon is megállnak.
A rapben a rím, a ritmus és a költői képek
elválaszthatatlanok a formától.
Vegyük pl. ezt a dalszöveget
a Notorious B.I.G.-től:
"Hallom izzadságod
lecsorogni arcodon
Szívverésed hangja
mint a Nagylábú dobogása
Mennydörgő, földet rengető."
Az összes eddigi példa
sorokra volt tördelve.
El tudjuk képzelni, ahogy Ali verse
felépül és felhangzik –
Én, Mi.
A versforma többnyire felismerhető.
A sorokra tördeltség
segít követni a vers ritmusát.
De mi van, ha a vers
nincs sorokra tördelve?
Elvész ezzel a lényege?
Talán nem.
Itt jön be a képbe a prózavers.
A prózaversek élénk képeket
és szójátékokat alkalmaznak,
ám sorok helyett
bekezdésekre vannak tördelve.
Ha a költészetre nem mint formára,
hanem mint fogalomra tekintünk,
mindenütt megfigyelhetjük
a költőit magunk körül:
spirituális himnuszokban,
az olyan szónokok beszédeiben,
mint Martin Luther King,
John F. Kennedy
és Winston Churchill,
és még olyan meglepő helyeken is,
mint a közösségi média.
2010-ben az újságíró Joanna Smith
a haiti földrengésről twittelt híreket.
"A hálóban öltöztem éppen,
mikor a nevem hallottam.
Remegés. Futás kifele a tolóajtón át.
Most minden csendes. Biztonságos.
Kakaskukorékolás."
Smith nyelvhasználata erőteljes,
közvetlen,
és élénk képekkel teli.
Hasonlítsuk össze
nyelvhasználatát a haikuval,
az ősi japán versformával, amely rövid,
kirobbanó intenzitást hangsúlyoz
mindössze három, 5, 7 és 5 szótagot
számláló sorban.
A költészet folyója széles
és mélyről ered.
A költészet fejlődött az idők során,
és ma, talán jobban, mint bármikor,
egyre inkább elmosódik a határ költészet,
próza, dal és képzőművészet között.
Egyvalami azonban nem változott.
A költészet szó igei gyökerű,
amely az ógörög poiesis
– teremteni jelentésű – szóból ered.
A költők, akár a mesteremberek,
most is a világ nyersanyagával dolgoznak,
hogy új értelmet kovácsoljanak
és hogy megvilágítsák az emberi állapotot,
ahogy arra csak az ember képes.
Dartmouth-i kutatók tesztelték is ezt:
robotokat programoztak versírásra.
Bírálók sora olvasta végig
szonettek halmait,
hogy megvizsgálják, látható-e
különbség ember és gép műve között.
Örömmel tölthet el minket a tudat,
hogy bár tudósok sikeresen alkalmaznak
mesterséges intelligenciát a gyártásban,
a gyógyászatban
és még az újságírásban is,
a költészet egészen más.
A robotok művei mindig lelepleződtek.