A KÖVETKEZŐ FILM, A 2007 OKTÓBERÉBEN
TÖTÉNT ESEMÉNYEKET MUTATJA BE
HIVATALOS RENDŐRSÉGI
BIZONYÍTÉKOKAT IS TARTALMAZ
NÉHÁNY SZEMÉLY, AKIK OTT
VOLTAK EZEKNÉL AZ ESEMÉNYEKNÉL...
MEGTAGADTÁK, HOGY RIPORTOT
KÉSZÍTSENEK VELÜK.
Üdvözlöm. A rendőrséget,
a tűzoltóságot vagy a mentőket kéri?
- Halló?
- Igen, halló?
A rendőrséget, a tűzoltóságot
vagy a mentőket kéri?
Halló! Segítségre van szükségünk!
Rendben, hölgyem. Küldjük a
segítséget. Mi történt?
Az egyes peronon vagyunk, az állomáson...
Kérem, küldjön... [nem érthető rész]
...A barátom haldoklik.
Elvérzik.
Kérem nyugodjon meg, hölgyem.
El kell mondania, hogy hol van, és
hogy pontosan mi is történik ott.
Nem tudom, itt vagyunk az állomáson,
és valami... [nem érthető rész]
...elragadta a barátunkat.
Rendben, kérem, nyugodjon meg.
Azt mondta, hogy egy
állomáson vannak, melyiken?
[nem érthető rész] Valaki segítsen már!
Mit művelnek?
Hölgyem?
Ott van még?
Melyik állomáson vannak?
Halló?
Halló, hölgyem?
Halló, ott van még?
Hölgyem?
Az Új Dél-Walesi kormány
napvilágra hozta a radikális
megoldását a víz krízisre.
Mi szerint egy elhagyatott, földalatti
víztározót fognak megcsapolni.
95 millió dollárt költöttek el
az új Sydneyben lévő
víz újrahasznosító üzemre.
Natasha Warner vagyok.
és több mint 10 éven keresztül
dolgoztam a híradóban és az Aktívban.
Tudtam, hogy híreket akarok mesélni.
Tudtam, hogy kommunikálni
akarok az emberekkel.
És úgy tűnt, hogy az lesz
a legmegfelelőbb hely a számomra.
A víz- és környezetvédelmi
ÚDW-i miniszter...
már 12 hónapja áll
a nyilvánosság kereszttűzében.
Sydneynek még sohasem volt
ilyen alacsony víztartaléka.
Mi egy fejlődő kormány vagyunk,
és így a klíma változás hajnalán...
meg kell vizsgálnunk a lehetőségeinket,
hogy hogyan hasznosíthatjuk újra a vizet...
mert a jövőben mindenképpen
erre lesz szükségünk.
Először olyan történettel
akartam jönni, hogy a kormány...
bejelentette, hogy létrehoz
pár víz újrahasznosító üzemet...
és az elhagyatott földalatti
alagutakat akarják használni...
ami a az egyik legnagyobb
sínhálózatunk is.
Több ezer ember fordul meg itt
minden egyes nap...
és nem is tudnak arról, hogy a kormány
megoldása a víz krízisre...
pontosan a lábuk alatt van.
Az a terv, hogy építenek
egy újrahasznosító üzemet...
ami kiszivattyúzná a több millió liter vizet
ezekből a nem használt alagutakból.
Fel se fogtam, hogy
mekkora dologról van szó.
Szószerint van egy másik város
a mi városunk alatt.
Érdekvédelmi csoportok azt állítják,
hogy azok az alagutak Sydney
hajléktalanjainak nyújtanak menedéket.
És egy földalatti víz újrahasznosító
üzem építése után...
nem lenne hova menniük.
A hajléktalanok védelmi szövetsége
útlezárásokat akar felállítani...
így tiltakozva a kormány
megoldására a víz krízisre.
Ugyanez történt Amerikában is,
hogy több ezer hajléktalan...
volt kénytelen elhagyni
az ilyen földalatti alagutakat.
Az embereknek ez maga lett a rémálom.
Gyorsan rá fognak jönni, hogy
miért okoz olyan nagy gondot a kormánynak...
hajléktalanok kitelepítése.
Nagyon nehéz eligazodni...
ezekben a sötét alagutakban.
Megtalálni az itt rejtőzködő embereket...
szinte lehetetlen.
Az Víz- és Környezetvédelmi
miniszter szerint...
nincs rá bizonyíték, hogy bárki is
élne azokban az alagutakban.
Hozzátette, ha Labor
megnyeri a választásokat,
akkor folytatni fogják a munkálatokat.
A kezdeti fellángolás után
az egész sztori kihunyt...
Mintha mi se történt volna.
Ekkor szólat meg a vészcsengő a fejemben.
A dolgok csak úgy nem tűnnek el.
Ha valamiről nem akarnak beszélni,
akkor nekem meg kell
kérdeznem, hogy miért nem.
Újságíróként ez a munkám.
Egészségedre, John.
Boldog születésnapot.
Születésnapomkor...
Mit üzensz a szülinaposnak?
Na mit mondasz neki?
John...
Én tudnék mesélni Johnról.
Ezt biztos nem ismeritek,
1991-ben történt.
Steve Miller vagyok,
operatőr.
A '80-as évek közepe óta dolgozok
a híradónak és az aktívnak.
Pete-etel akkor kezdtünk,
és elküldtek minket az első Öböl-háborúba.
És ide kellett telefonálnunk
az irodába Johnnak,
ő volt akkor a hírszerkesztő,
és mondtuk neki,
"Küldjél még pénzt. "
"Vennünk kell gázmaszkot meg más
vegyvédelmis dolgokat. "
Küldtek nekünk kábé 10 rongyot.
Megkaptuk a lóvét aztán,
"Szarjunk rá, basszuk el az egészet!"
Mikor megszólaltak a légvédelmi szirénák,
és mindenki húzta fel a gázmaszkját,
mi csak, "Ó, bassza meg. "
Olyan mintha feleségül vennéd ezt a melót,
és az emberek akikkel dolgozol...
így a családtagjaid lesznek.
Nagyon jóképű fiatalember,
de a munkához nem nagyon ért.
- Gyere ide, Hínárhaj.
- Te meg miről beszélsz itt?
Arról beszélek,
amikor kiküldetésen voltunk...
És neked meg két hétig
nem működött a fülhallgatód.
Emlékszel?
- És senki sem vette észre.
- Senki az égvilágon!
- Ez egy zseni.
- Ilyen jó vagyok.
Nem is kell, hogy halljam,
érzem a bütykömben.
Amikor összeszeded a csapatot az útra,
amikor szólsz Steve-nek és
Hínárhajnak,
Ők olyanok...
Profik, de gyerekek is egyben.
A nap végére már csak
nevetni marad erejük.
Emlékszem, hogy Natasha
egy másik csatornánál dolgozott,
aztán pár évvel később
átjött hozzánk dolgozni.
Az első benyomásom róla?
Itt van egy újabb fiatal csaj,
akinek túl sokat fizetnek,
amikor még nem is bizonyított igazán.
De tudják,
ő lesz a következő nagy dobás.
Hékás, Pete! Pete!
Üzleti megbeszélés lehet?
Gyártási megbeszélés.
Gyártási megbeszélés.
Biztos valami halász gyártásáról beszélnek.
Hát, ja... gyárta...
Milyen volt? Azt jobb lesz
hamarosan kikapcsolni.
Pete!
Pete!
Hékás?
Hát ez elúszott!
- Dehogy úszott el.
- Nem csináltuk meg ezt már?
Gyere ide, haver.
Petenek és nekem nagyon érdekes
munkakapcsolatunk volt.
Nagyon határozottan végezete
a maga módján a munkáját,
ahogy én is nagyon eltökélt voltam
az enyémmel.
Néha nagyon jól együtt
tudtunk dolgozni,
néha pedig előfordultak
kisebb súrlódások.
Amint a képbe került az ő neve,
máris gyorsan megváltozott a dolog.
Ahogy most így visszagondolok rá,
"Ó, igen, tényleg
volt ott valami. "
Felkutattam a Youtubeon a videókat,
amiken fiatalok...
vandálkodtak az alagutak környékein.
Sef, ezt te csináltad?
Most csak viccelsz, baszd meg!
Most jól móresre tanítod őket, mi?
Úgy ám.
Ezt a véleményem a szarodról, MK.
Abban a videóban volt valami...
valami ismeretlen dolog.
Tisztán ki lehetett venni,
hogy van valami az alagútban.
Mi a geci volt ez?
- Mi volt ez?
- Kuss!
A kurva életbe, mi a geci volt ez?
Még itt vannak.
Hé!
- Add a lámpát...
- Sef, húzzunk el innen.
Adj már egy lámpát, ribi!
- Nem! Menjünk!
- Semmi gáz!
Azt hiszitek, hogy megtagelhetitek
a munkámat, mi?
Baszd meg, Sef, húzzunk innen.
Kurvára le...
Baszd meg.
- Sef!
- Sef?
Sef? Mi a faszt csinálsz, Sef?
Gyere már!
Várj.
Sef, válaszolj!
- Sef!
- Szarok rá. Én léptem.
Dez, várj már. Nem menj sehova.
- J, gyere már!
- Dez, állj meg!
Dez, ne húzd el a beled!
Mi a faszt csinálsz? Segíts inkább!
Sef? Sef, válaszolj, kérlek!
Amint végignéztem ezt a videót,
"Erre a sztorira rá kell harapnunk Johnnal. "
"Végre valami kemény dolog. "
Egy rendes újságíró mióta használja
a Youtubeot kutatásnak?
Jó kis videó volt, de arra gondoltam,
"Ennek elment az esze. "
Amikor megemlítettem Johnnak ezt a sztorit,
egyből ráállította Petet.
Ami azt jelentette...
Petenek egy Kínai meló
volt éppen kilátásban...
amiért bármit megtett volna.
Én szállítottam neki a híreket,
amin ő meg elindulhatott.
Először akkor hallottunk erről
az alagutas dologról...
amikor arra készültünk, hogy
Pete-etel Kínába utazzunk.
Hé... haver, valahol ott kell
lennie egy fókuszálló diagramnak.
- Felmutatnád egy picit?
- Persze, nem gond.
Nagyszerű.
Már régóta ezen dolgozott,
és már nagyon rajta volt,
hogy utazzunk el és legyünk túl rajta.
Szerintem nagyon jó nyomom járhatott,
és ezzel berobbanhatott volna-
tök jó volt.
- Milyen a kép, haver?
- Nagyszerű, haver.
Megérte a javítási költséget.
Köszi, Hínárhaj.
Szép volt.
Többet ne dobálj le kamerákat
a lépcsőkön.
Már mondtam, srácok,
hogy nem az én hibám volt, rendben?
Örülsz, hogy kézikamerát viszünk?
Így sokkal könnyebben tudunk majd mozogni.
Így van, haver.
Végülis Kínába készülünk.
Több hely marad az olcsó dvdknek,
és a kalóz programoknak...
Így van, haver.
John döntése volt,
hogy Pete-et rakja erre sztorira.
Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam,
hogy Pete-etel kell belekezdenem az egészbe.
Ahogy már mondtam,
nem mindig értettük meg egymást.
Nagyon ideges voltam,
hogy beszélnem kellett Pete-etel.
Nem akartam neki elmondani.
Nem olyan szokatlan,
hogy amikor már mindenféle reményt
táplálsz a nagy sztoriba...
akkor pofán vágnak
egy szaros palacsintával.
Akkor azt hittem,
hogy helyesen cselekszem.
Azt hittem, hogy meg fogja érni
Petenek elhalasztani a terveit...
a sztori végére.
Mondta, hogy elment Johnhoz.
Nem tudom, hogy mi történt
abban a szobában,
hogy pontosan mit
mondtak egymásnak,
de igen, beszéltek arról Johnnal,
és azt hiszem,
ez volt az a pont...
amikor világosság vált,
hogy nem fog Kínába menni.
John miért változtatott?
Na már, mind tudjuk, hogy
Nat John kedvence.
Amint Peter is elkezdett dolgozni a sztorin
a napi újságokra álltunk rá,
hogy kiderítsük, hogy mi
történt a víz újrahasznosító üzemekkel.
Pete teljesen kiakadt,
de profi volt.
Beletelt egy-két napba,
de aztán újra elővette a régi önmagát.
Elkezdte a saját kutatásait végezni...
voltak kapcsolatai a tanácsban,
akikkel beszélhetett.
Néhány pletyka jutott a fülünkbe,
hogy a hajléktalanok nem csak
azokban az alagutakban élnek,
hanem nagyon sok hajléktalan
el is tűnt ott.
Ekkor elkezdtünk gondolkodni,
hogy valami másról lehet szó itt.
Ezért elkezdtük...
üldözni az akkori vízügyi minisztert.
Egy dolog nyilvánvaló volt...
hogy erről a témáról nem akar beszélni.
Nem beszélt velünk...
Senki sem beszélt velünk.
Falakba ütköztünk.
Ha tényleg igaz volt, hogy
hajléktalanok tűntek el,
akkor ebből egy hatalmas
sztorit lett volna.
És nagyon fontos is.
- Hol van?
- Ott jön.
Miniszter úr!
Miniszter úr, látta az alagutakban élő
hajléktalanokról a jelentéseket?
Nem nyilatkozom.
Azért állították le a terveket,
mert emberek tűntek el az alagutakban?
Nem nyilatkozom.
Nem nyilatkozom.
Miniszter úr,
az embereknek aggódniuk kéne?
Van valami fenyegetés
a földalatti alagutakban?
Na?
- Rendben volt.
- A véleményed?
Tudtam, hogy nem fog semmit sem mondani.
Szerintem finoman fogalmazva is...
nagyon sok ember tudott a kormányból arról,
hogy mi folyik ott.
Tudták, hogy mi folyik odalent.
Minden szépen egymásután történt,
rejtegettek valamit.
Felkerestem néhány hajléktalanszállót
a városban,
és találkoztam egy hajléktalan férfival,
aki szerintem az alagutakban élt.
Ez...
Ez fantasztikus dolog volt.
Találtunk végre valakit,
akivel beszélhetünk.
Jól van, Trevor, egy pillanat.
Még meg kell igazítanom ezt a mikrofont.
Nem tudom, hogy hogyan találta meg Trevort,
de Natasha rátalált Trevorra.
Elmentünk az otthonába,
és leültünk vele egy interjúra.
Nagyszerű.
Jól van, öregem. Ez jó lesz.
Benne leszel a tévében.
Jól van, srácok.
Készen vagyunk.
Trevor, ha esetleg
bármi gondja lenne...
akkor azt azonnal jelezze.
És ha felteszek egy kérdést,
de maga nem biztos a válaszban,
az sem baj.
Majd később bepótoljuk,
szóval ez miatt se aggódjon.
- Rendben.
- Tényleg? Köszönöm.
Hát az interjú Trevorral
elégé trükkös volt,
de ez egy olyan dolog,
amihez már hozzászoktam.
Trevor, megértem,
hogy nagyon nehéz...
Szólítson Trevnek.
Trev? Rendben.
Trev, megértem, hogy nagyon nehéz
sora van mostanában.
Milyen körülmények miatt
kényszerült az alagutakba?
Télen melegen tartott
minket a barátaimmal.
Nagyszerűen kezdődött,
szépen elbeszélgettek.
Mesélt egy picit a körülményekről,
amik az alagutakba
kényszeríttették őt.
Lefestett nekünk egy képet arról,
hogy milyen lehet ott élni.
És a többi barátja,
Alfie, Johnny és Harry,
és még mások,
még most is odalent élnek?
Nem.
Trev?
Minden rendben?
Jól érzi magát?
Hmm. Igen.
Ekkor megkérdeztem Trevort,
hogy min ment keresztül
azokban az alagutakban.
Megkérdeztem tőle,
hogy mit látott
Világos volt,
hogy történt vele valami.
Trevor, ismert valakit,
aki eltűnt?
Trevor, történt odalent
valami magával?
Trevor...
...jól van?
Nem!
Francba.
- Vetted?
- Igen, megvan.
Istenem...
- Ennek elment az esze.
- Tudom.
Trevor interjúja után nyilvánvaló volt,
hogy beletenyereltünk valamibe.
A kirakós játék darabkái
egy komolyabb dologra mutattak,
csak azt nem tudtam, hogy mire.
Több mindenre volt szükségem.
Le kellett mennünk oda.
A hívása rögzítve lesz.
Kérem, értesítse az operátort,
ha nem szeretné, hogy felvegyük a hívását.
Halló, Pam vagyok.
Szia, Pam, Natasha Warner vagyok.
Hogy vagy?
- Megvagyok, Nat. És te?
- Remekül, köszi.
Figyelj, azon gondolkoztam,
hogy hátha te tudnál segíteni nekem.
Egy sztorin dolgozom és le kéne jutnom
a CBD alatti alagutakba.
Kivel kéne beszélnem ehhez?
Rendben.
Milyen sztoriról lenne szó?
Figyelj, csak másfél óra lenne az egész.
Tartsd egy kicsit...
Nat, sajnálom,
de most nem tudok segíteni.
Mi?
Senki sem mehet le oda,
és nem hinném, hogy te
részesülhetnél abban a kiváltságban.
Ne már, Pam, én vagyok az.
Pontosan. És páran megsérültek legutóbb.
Nem tehetem.
Nagyon nagy szükségem lenne rá.
Pam, tudnál segíteni nekem?
- Sajnálom, Nat. Szia.
- Figyelj, csak másfél...
Azt hiszem, most már könnyebb
végig néznem ezt...
és mondtam, hogy a sztori miatt
hatalmas nyomás nehezedett rám.
Akkor úgy éreztem,
hogy a munkámat végzem.
Csak a munkámra koncentráltam.
Elég sok pletyka terjedt arról,
hogy nagy bajban van, és hogy
elő kell rukkolnia valamivel...
vagy különben kihajítják.
Úgy gondolom, hogy nagyon sok
energiát beleöltem a karrierembe...
és az egész ettől az egy
sztoritól függött.
Nem volt más választásom.
Hé, Hínárhaj,
hogy van a fejed, haver?
Pete, olyan vagyok mint egy kibaszott cápa.
Amíg mozgok nincs semmi baj.
Ez az, pont így néztél ki,
miután Steve kivonszolt a budiból.
Ó, Steve, új játékszer.
- Vízálló bébi! Egy MT!
- Mindent tud, haver.
Jó költeni a csatorna pénzét.
- Nem csak nedvességálló,
hanem teljesen vízálló
Igen, vízálló, haver.
Felvennél nekem egy picit?
Be akarom lőni a hangot. Meg is van.
- Persze, haver.
- Király.
- Forog.
- Nagyszerű.
Pete, mondjál valami szart ebbe.
- Várj...
- Egy, kettő..
- Mondjál valami szart bele.
- "Valami szar. "
Már alig várom, hogy lemehessek
a bűzölgő csatornákba...
Helló. Hogy ment?
Nem sikerült megszereznem minden engedélyt,
de John majd fedezi a hátunkat, rendben?
Amikor Natasha mondta, hogy John
fog fedezni minket
és nincsenek meg az engedélyek...
Elég szarul hangzott,
ÜItünk ott, aztán már mehettünk is,
"Ó, nem lesz semmi gáz. "
- Biztos?
- Igen.
- Mikor megyünk?
- Ma este.
- Ma este? Oké. Készen vagyunk?
- Igen, haver.
Ma este. Elkészültél?
Ja, zsír. Teljesen, haver.
- Rendben.
- Minél előbb indulunk, annál jobb, nem?
De.
Csapattagként az volt a dolgunk,
hogy filmezzünk és leleplezzük a dolgokat.
Nem a mi dolgunk megkérdőjelezni
a döntéseket.
Hé, Pete, lassíts picit.
Felveszem ahogy Nat besétál.
Erre? Rendben.
Elnézést, emberek?
Emberek, álljanak meg, az lezárt terület.
Bocs, haver, lehet, hogy
nem szólt neked senki,
de úgy egy másfél órát fogunk itt filmezni.
De nem fogunk semmit galibát csinálni.
- Csak kamerázunk picit...
- Látom kell az engedélyeket.
- Engedélyt?
- Igen, öö...
- Van nálad engedély?
- Max a jogsim.
Pete, mennyi pénz van nálad?
Most csak viccelsz, igaz?
Nem a harmadik világban vagyunk,
ez itt nem fog bejönni.
Emberek? Kérem, távozzatok.
- Én mondtam.
- Bassza meg.
Menjünk, gyerünk.
Ott már nem fordulhattam vissza.
Eldöntöttük, hogy
keressünk egy másik utat,
hivatalos engedéllyel vagy anélkül.
A túloldalon találtunk egy bejáratot.
Olyan volt, mintha
egy karbantartó bejárat lett volna.
- Biztos, hogy John tud erről?
- Légy tökösebb, Pete.
Ekkor kezdtem el érezni,
hogy valami nagyon nincs rendben.
Ezért megpróbáltam vigyázni magamra,
Hínárhajra,
és mindannyiunkra.
Megpróbáltam felvenni
mindent ami történt.
Gondoltam, hogy valahogy majd...
meg kell védenünk magunkat,
ha valami balul üt ki.
Ha elkapnának vagy megbüntetnének,
esetleg lecsuknának.
Így legalább volt bizonyítékom,
hogy nem én...
erőltettem ezt az egészet,
és nem is Hínárhaj,
hanem Natasha.
Fogd meg ezt.
Meg is van.
Jól van, menjünk.
- Jól vagy? Nem akarod...
- Ezt fogd.
Igen.
Gyorsan.
Megpróbáltuk eltűntetni
a nyomainkat,
nem akartunk lebukni.
Visszagondolva...
...ez hiba volt.
- Minden rendben?
- Mi?
Nem kerülünk bajba?
Nat azt mondta.
Azt mondta, hogy John majd fedez minket.
Amikor nekiálltunk
felvenni egy sztorit...
amikor tényleg nekiálltunk,
"Oké, forogjon. "...
Pete és Natasha,
figyeltek a szerkesztői dolgokra,
és az én melóm volt az,
hogy figyeljek a képekre.
Oké, most fordulj meg és gyere vissza.
Én meg elkezdek feléd sétálni.
Ti maradjatok itt egy kicsit.
Hínárhajjal mi azonnal
belevetettük magunkat,
filmeztünk ahogy mindig is szoktunk.
Nem volt szükségünk irányításra,
csak filmeztünk.
Amikor kicsit beljebb mentünk,
voltak olyan alagutak...
amikben teljesen vaksötét volt.
Teljesen sötét volt odalent.
Nyugodtan lemehetsz oda,
kikapcsolhatod a lámpát,
párszor megfordulsz...
és utána azt sem tudod, hogy hol vagy.
Mert azok az elágazások
bárhová elvezethetnek.
Egész végig az járt az eszembe...
amikor felkapcsoltam a lámpát,
és csak álltam ott...
hogy itt bizony felkapcsolt lámpákkal
kell menni, és csak egy útvonalon...
mert különben könnyedén
elveszhetünk odalent.
- Hé, Hínárhaj?
- Igen?
Gyere ide, haver.
Valami gáz van a lámpámmal.
Megnéznéd?
Mi a gáz?
Bedugtad?
Ja, megnéznéd közelről?
Mintha valami beleragadt volna.
A kurva életbe!
Hogy nem tudtam ezt?
Kösz, Steve.
Kifolytak a szemeim.
- Nagyszerű.
- Menjünk..
Peter szerzet egy térképet
az alagutakról,
de minél beljebb mentünk,
annál pontatlanabb volt.
Nagyon sok alagút
rajta sem volt a térképen.
Világíts ide, Steve.
Oké, ez itt a bejárat,
itt jöttünk be...
Jó felé jöttünk, de nincs itt...
Nem tudom, hogy hogyan lehet ez.
Oké, itt át kell mennünk.
Ja, biztos arra kell menni.
Amint átjutottunk a karbantartó
alagutakon...
és beértünk az alagútrendszer
szívébe,
a látvány egyszerűen lenyűgözött.
Hatalmas volt az a hely.
Ez nagyon király.
Nagyon jó a hang.
Pete? Kérhetnék 10 percet,
hogy felvegyek pár képet?
Öt percet kapsz.
- Ötöt?
- Igen.
Nagyon közel voltunk az állomáshoz,
ezért Pete megpróbált
minél halkabbra fogni minket.
Elámultam a méretétől...
Olyan hatalmas volt, és hátborzongató.
Mindannyiunkat ledöbbentett.
Nem volt nagyon nehéz
jó képeket csinálni ott,
mert lámpáddal
mindent megfestesz ott
és bármerre is nézel...
az nagyon jól fog kinézni.
- Ez nagyon jól néz ki.
- Srácok, maradjatok csendben egy picit.
Jól van, jónak tűnik.
Ezeknek az alagutaknak a története,
főleg azé amelyikben jártunk
egyszerűen hihetetlen.
Még a második világháború előttre
vezethetjük vissza őket.
Földalatti vasúthálózatként
használták ezeket.
Aztán a második világháborúban
pedig óvóhelyként használták őket.
Ezt nézzétek meg.
A mostani NSW kormányzat nem az első...
aki más célra akarja
használni ezeket az alagutakat.
Az alagút egy olyan részében vagyok,
amit óvóhelyé alakítottak át
még a második világháború alatt.
Mindennel fel van szerelve,
ami ahhoz szükséges, hogy a katonák
hosszabb időt is eltölthessen idelent.
Többféle helység volt ott,
amiket az SAS kiképzésre használt.
Szóval időről-időre, azt hiszem,
más-más felhasználását találták
ki ezeknek az alagutaknak.
Mint például most
a víz újrahasznosító üzemek létrehozását.
Szerencsére rátaláltunk
egy helyre,
ahol bizonyíték volt arra,
hogy hajléktalanok,
vagyis emberek élnek ott.
Ez jó lesz.
Add azt ide.
- Mondhatom?
- Várj egy pillanatot.
Kezdheted amint kész vagy.
Kevesebb mint egy órája
bolyogunk ebben az alagútban,
és máris belebotlottunk
valakinek az otthonába.
Láthatják az összetákolt ágyakat,
pokrócokat...
és az üres konzerveket.
Felvenni ezeket a dolgokat...
nagyon fontos része volt a sztorinak.
Ez teljeséggel bizonyította,
hogy élnek odalent.
A lakóknak jelen pillanatban
nincs nyomuk,
de így is világos, hogy a miniszter
kijelentése...
az elhagyatott
alagutakról téves.
Ez olyan dolog volt,
amit a kormány tagadott.
És ezt már bizonyítani is tudtuk.
Hé, Nat, felveszlek ahogy lemászol.
Rendben.
Hé, a lámpám.
Köszi.
- Haver, mi van?
- Tessék? Ja, semmi.
Elég szűkös odalent a hely.
Jól meggondoltad ezt?
Nat! Jól vagy?
Nat, minden rendben?
Igen, jól vagyok.
- Kell segítség?
- Nem, megvagyok.
Nat? Figyelj, már felvettük
a hálóhelyüket és a többi cuccot is,
nem kell olyan mélyre mászni.
- Itt fent is felvehetünk mindent.
- Pete... Pete, nincs semmi bajom.
- Szerintem ez már egy kicsit...
- Jól vagyok!
Csak menjünk tovább.
Jól van, ezt fogd meg.
- Neki meg mi baja?
- Csak nagyon kell neki ez a sztori.
Azokután ami legutóbb történt
elég vékony jégen táncol.
Azt meghiszem.
Ezért rakott rá erre John engem,
mert nem akarta, hogy Nat megint elkúrja.
De ha nem megfelelő rá,
akkor miért nem mutatott be neki?
Haver, szerintem John
ennél többet akar neki adni.
Nekünk meg utánad kell mennünk?
Srácok, csak hogy tudjátok,
ezek az alagutak
nagyon jól vezetik a hangot.
És hatalmas seggfejek vagytok.
Menj már!
- Add ide a lámpát.
- Egy pillanat..
- Tessék, haver.
Mássz csak, seggfej.
Pete, felemelnéd azt a markolatot?
Kéne egy kis hang.
Hova? Csak...
- Király volt.
- Most told meg.
Ja, told csak meg.
Küld útjára.
- Mit csináljunk?
- Csak toljuk meg.
Te akartad.
Uno, dos, tres, cuatro.
Kösz, srácok.
Az a tó óriási volt.
Legalább egy kilométer hosszú.
Nagyobb mint gondoltam.
Hát azt mindjárt gondoltam.
Hínárhajjal hülyéskedtünk egy picit...
szerettük egymást ugratni.
Ha én nem teszem meg,
akkor ő tette volna meg.
Szóval megragadtam...
...a tó szélénél és belelöktem.
Tudod, hogy ilyenkor
hogy koncentrálnak az emberek...
így odamentem és meglöktem.
Miután belöktem a tóba
visszamentem a kamerához.
- Francba.
- Hínárhaj, jól vagy?
- Ja, csak megcsúsztam.
- Micsoda csobbanás, haver.
Steve, te pöcs.
Kurvára nem vicces,
kibaszott hideg a víz.
- Nem segítesz neki?
- Nem, szarom én le!
Ez nem volt...
Ne röhögj, rendben?
Meddig leszünk még itt lent?
Ahogy Hínárhaj vette a poént
meg a hülyéskedést...
olyan komolyan vette a melót is,
és akkor nem volt idő a hülyéskedésre.
A kreatív osztály készen áll.
Csak szólok.
Oké.
Nat, akkor kezdj bele.
Szóval amikor azt a benyomást keltette,
hogy probléma van,
akkor hittem neki.
Itt állok pontosan
Sydney legforgalmasabb állomása alatt.
Mögöttem látható
a vitákat kiváltó,
elfeledett víztároló.
Az év elején a kormány...
- Nat, elnézést. Pete, te zajongtál?
- Nem.
- Nem suttogtál?
- Nem.
Jól van. Elnézést, Nat.
Kezdhetjük az elejétől?
Mindenki maradjon csendben.
Köszönöm.
Jól van, akkor kezdjük az elejétől.
Gyerünk.
Amint kész vagy, Nat.
Itt állok pontosan
Sydney legforgalmasabb állomása alatt.
Mögöttem látható
a vitákat kiváltó,
Nat, bocsi.
Srácok, ti szarakodtok
velem? Mi a szar ez a hang?
Mit hallasz, haver?
Várjatok, ellenőrzöm az elemeket.
Király, nem tudom.
- Talán a kábelekkel van a hiba.
- A kábelek nem beszélnek, Steve.
Jól van. Bocsi, Nat.
Kezdjük újra, lássuk mit tudok kihozni.
Csak vegyük fel.
Ha Hínárhaj azt mondta,
hogy hallott valamit,
akkor én hittem neki, hogy
tényleg hallott valamit.
Nem tudom leírni,
hogy milyen csendes volt az a hely,
szóval akkor nem hittem el,
hogy tényleg hall valamit.
Nagyon fura volt.
Arra gondoltam, hogy csak valami
technikai probléma lehet,
lehetett bármi, rádió interferencia,
vagy bármi hasonló.
De Hínárhaj szikla szilárdan
meg volt arról győződve, hogy van valami,
és ha ő komolyan vett valamit,
akkor azt jobb volt elhinni neki.
Az év elején a kormány
bejelentette,
aztán gyorsan el is vette az ötletet,
hogy újrahasznosítja ennek a tónak a vízét.
A Vízügyi Miniszter az okot
még mindig nem árulta el.
- Nagyszerű. Pete, boldog vagy?
- Boldog. És te, Hínárhaj?
Ó, igen, nagyon király volt, igen.
Jól van, akkor menjünk tovább.
Jól van, induljunk.
Miután befejeztük a munkát a tónál,
elindultunk a harang szóbába.
Ott van, Nat.
A harangszobát a riadózás miatt
építették a háború alatt
Veszélyhelyzetben akarták használni,
hogy figyelmeztethessék az embereket.
Amikor megkongattuk a harangot,
az fülsiketítő volt.
Dobhártya szakító.
Ez a harang a második világháború
egyik emléke.
Itt maradt az óvóhelyen,
figyelmeztetésül,
hogy miért szólhatott meg.
Francba, ez azért kiakasztotta
a kütyüimet. Bocsi...
Nat, ráütnél még egyszer?
- Igen. Készen vagy?
- Ja.
Milyen volt?
Ha azt akarjátok, hogy felvegyem,
akkor legjobb lesz
ha azt máshonnan teszem.
- Rendben, menj csak.
- Oké, két másodperc.
Hínárhaj úgy döntött, hogy átmegy
a szomszédos helyiségbe...
és onnan veszi fel.
Mert egyébként a harang hangja
szószerint kinyírta a hangot.
Teljesen kiakasztott minden műszert.
Nem sokat tudok
hangmérnőkösködésről,
de emlékszem, hogy akkor
eszembe jutott, hogy ez picit fura.
Miért tenné ezt?
Miért nem halkítja le egy picit?
Ilyen egyszerű, nem igaz?
Steve, megtennél egy szívességet?
Felvennéd a fülest,
és figyelnéd a szinteket?
Miért nem Pete-et kérned meg erre?
Ért a kamerához is, és
valószínűleg hangokhoz is.
Nem, haver, én ma már eleget dolgoztam.
Jól van, Nat.
Megcsinálom, haver.
Bocs, srácok, csak itt
nagyon visszhangos az egész.
Megkért, hogy hallgassam neki
a hangot,
amivel nem volt gond.
Csak fel kellett vennem a fülhallgatót
és figyelni, hogy mit vesz fel.
- Hínárhaj, ezt vidd magaddal.
- Áá, köszi szépen.
Aztán Nat újra rá akart verni a harangra,
és... ööö...
Ekkor...
...ekkor hallottam.
Kész vagyok.
Kongasd a harangot.
Amint kész vagy, Nat.
Mi a szar?
- Hallottad?
- Igen.
Hé, Hínárhaj!
Hínárhaj!
- A kurva életbe.
- Hínárhaj!
Pete, el kéne egy kis fény.
Hínárhaj!
- Gyorsan valami lámpát.
- Francba. Steve, hol vagy?
Itt lent.
Egyenesen, egyenesen.
Add a kamerát haver.
Hínárhaj eltűnt.
- Hova tűnhetett?
- Hínárhaj!
- Mit hallottál a fülhallgatóban?
- Hínárhaj!
Mit hallottál a fülhallgatóban?
Hínárhaj!
Csak hülyéskedik velünk?
- Hínárhaj!
- Gyerünk, Hínárhaj, bújj elő!
Steve, erre.
- Hínárhaj!
- Hínárhaj!
- Hínárhaj!
- Majd én lemászok.
Jól van.
Tudtam, hogy valami baj van.
Tudtam, hogy nem hülyéskedik.
Csak az járt a fejemben,
hogy meg kell találnunk.
Ez rájuk vallott,
ezért először azt hittem,
hogy az egész csak egy vicc.
Nat azt hitte, hogy csak
hülyéskedünk?
Beszélt vele?
Azt hitte, hogy csak baszakodunk?
Natasha most hallgatja
meg először azt felvételt,
amit "Hínárhaj" mikrofonja
rögzített a harangszobánál.
Hínárhaj, kész vagy?
Ja, kezdhetjük.
Kongasd a harangot.
Hínárhaj!
- Talán erre ment...
- Nem, ez zsákutca.
Hínárhaj!
- Vigyázzatok hova léptek.
- Hínárhaj!
- Nagyszerű.
- Mi van?
- Az aksi.
- Megvagy?
Ja persze, bassza meg.
Kell fény?
Van tartalék aksid?
Ja itt van.
Elég gyorsan rájöttünk,
hogy fény nélkül senkit és semmit
nem fogunk tudni megtalálni odalent.
Megvan.
Meg fogjuk találni, haver.
Meg fogjuk találni, rendben?
Hínárhaj!
Aztán újra volt világítás
a kamerámon,
de tudtam, hogy legfeljebb
2-3 óráig fogja bírni.
- Steve, hol van a felszerelésed?
- Hínárhaj!
- Steve, hol van a felszerelésed?
- Mi van?
- Hol van a felszerelésed?
- A harangszobában.
Az összes lámpa ott maradt,
nem igaz?
Ez az egyetlen világításunk,
és ez is szarakodik.
Szükségünk lesz azokra a lámpákra, haver.
Vissza kell mennünk a harangszobába.
De Hínárhaj...
Minden rendben lesz, meg fogjuk találni.
Gyerünk.
Gyerünk.
Visszamentünk a harangszobába
és nem volt ott semmi.
Nem volt ott semmi.
Az összes felszerelésünk eltűnt.
Ez már csak...
Nem is tudom,
nem lehettünk el sokáig.
- A kurva életbe, eltűnt minden.
- Micsoda?
Mi a faszom folyik itt?
Ekkor kezdett el valami
furcsa érzés eluralkodni rajtam,
mert tudtam, hogy Hínárhaj
egyedül nem lett volna képes erre.
Bassza meg!
Csak az időnket vesztegetjük.
Menjünk!
- Várj.
- Gyerünk!
- Ezt fogd meg.
- Pete!
Világíts ide, Steve.
Oké.
Oké, Hínárhaj erre mehetett.
Ha ezt az utat követjük,
akkor az visszavezet ide,
így az egész környéket meg tudjuk nézni.
Akkor kettéválunk,
és itt találkozunk, igaz?
Nem, együtt maradunk.
Az az egy lámpánk van.
Hány aksid van még?
Még kettő, haver.
Menjünk.
- Steve... Steve!
- A kurva életbe!
Azzal nem segítünk Hínárhajon,
ha észnélkül elkezdünk itt rohangálni.
Együtt kell maradnunk, rendben?
Akkor tartsátok a lépést.
- Hínárhaj!
- Steve, várj!
- Gyere, Nat.
- Hínárhaj!
Igen, bepánikoltam.
Nem hősködni akartam vagy valami.
Okosabb lett volna másképpen tenni...
de egyszerűen az ösztön győzött.
Hínárhaj!
- Mit gondolsz?
- Miről?
Szerinted Hínárhaj hülyéskedik?
Nem, nem csinálná ilyen sokáig.
Akkor kivitte el a felszerelésünket?
Hogy kicsoda?
Gőzöm sincs.
Lehet, hogy a hajléktalanok,
drogosok...
- Hallottam, Pete.
- Micsodát?
- Akármi is volt az, haver.
- És mi volt az, haver?
- Steve?
- Menjünk tovább, rendben?
Steve? Steve?
Mi volt az?
- Francba.
- Vigyázz hova lépsz.
Mi van itt bent?
Bassza meg.
- Jól vagy?
- Igen.
Semmi, nincs térerő.
Pete, már kétszer jártunk itt.
Már csak a tónál nem néztük meg.
Talán visszament arra
ahonnan jöttünk.
Talán éppen minket vár.
Ja persze, haver.
Simán visszatalált a vaksötétben.
- Ja már Harrynél zabálja a pitéjét.
- Nem így értettem.
Talán csak nem talál minket.
Ezért várhat ránk valahol.
Nem, Stevenek van igaza, rendben?
Hínárhaj még mindig itt van valahol.
A tónál kell lennie, haver.
- Mennyi ideig bírja még a lámpa?
- Elég lesz arra.
Jól van, akkor...
Hallottátok?
- Nyomás!
- Gyerünk.
Hínárhaj!
Erre!
Hínárhaj!
Erről hallottam.
Hínárhaj!
Hínárhaj!
Jövök már, haver!
- Bassza meg!
- Ide be!
Segítsetek. Gyorsan.
Fogd meg az alját.
A kurva életbe! Gyere már le!
Nyílj már ki!
Tartsd meg. Tartsad.
Francba. Steve, segíts.
Jézusom.
Steve, fényt.
Fényt.
Jézus Krisztus.
- Steve...
- Igen?
Itt a lámpája.
Ez az ő lámpája, de az még
nem azt jelenti, hogy az ő vére, haver.
Nem igazán tudom leírni,
Mindent beborított a vér...
és a sarokban ott volt
Hínárhaj lámpája.
Úgy gondoltam magamra,
mintha én lennék a bátyja.
Ilyesfajta kapcsolat volt közöttünk.
És valahogy nekem kellett volna
rá vigyáznom.
Így éreztem.
- Menjünk.
- Ez lehet bárki.
Gyerünk, mennünk kell.
Igaza van. Lehet, hogy
a közelben van, haver.
És mi lesz Hínárhajjal?
Bármi is csinálta ezt,
itt lehet a közelben.
Gyerünk.
- Ez Hínárhaj.
- Gyerünk.
Menjünk.
- Várjatok.
- Mi van?
Várjatok, hol van a kamerám?
Ott van.
- Én nem oda raktam le.
- Mi van?
Nem oda raktam le.
Mielőtt bementünk volna
abba a helyiségbe Nat lerakta a kamerát,
az éjjellátósat, a földre.
Közvetlenül az ajtó elé.
Aztán bementünk abba a helyiségbe.
Nem lehetünk többet bent
mint 2-3 perc,
aztán kimentünk,
és Nat észrevette, hogy
a kamera máshol van.
Az ösztöneim azt súgták,
hogy nézzem meg, felvett-e valamit.
Játszd le.
Hínárhaj!
Hínárhaj!
Fogd meg az alját.
A kurva életbe! Gyere már le!
Nyílj már ki!
Tartsd meg. Tartsad.
Lejátszottuk a felvételt,
és láttuk, hogy valaki
felvette a kamerát.
Felvette a földről,
és csinált rólunk egy felvételt vele.
Ez az ő lámpája, de az még
nem azt jelenti, hogy az ő vére, haver.
Menjünk.
Gyerünk, mennünk kell..
Igaza van. Lehet, hogy
a közelben van, haver.
Bármi is csinálta ezt,
itt lehet a közelben.
Menjünk.
Aztán elindultunk kifelé,
a kamera képe elindult lefelé,
és aztán megláttuk azt a képet,
csak egyetlen képkocka volt.
A másodperc tört része volt.
Gőzöm sincs arról,
hogy mi volt az,
de gyors volt, és
rohadt rémisztő.
Bassza meg.
Ez kurvára nem jó.
El kell tűnnünk innen.
El kell tűnnünk innen.
Haver, én nem hagyom itt
Hínárhajat...
ezzel a valamivel.
- Steve, figyelj rám.
- Nem hagyom itt, baszd meg.
Jelen pillanatban az a legfőbb dolgom,
hogy téged és Natet kivigyelek innen.
Nem fogom hagyni, hogy az történjen veletek,
ami Hínárhajjal is történt, rendben?
Fel kell jutnunk.
Ti menjetek csak.
Én itt maradok.
- Steve, szükségünk van a lámpádra. Gyerünk.
- Nektek is van lámpátok, baszd meg.
Figyelj rám, Steve.
Figyelj ide!
- Baszd meg!
- Figyelj ide!
- Még nem fejeztem be!
- Ne érj hozzám, ember!
Figyelj, figyelj!
Figyelj rám.
Akármi is legyen ez a kibaszott valami,
kurvára nehéz dolga lesz
ha együtt maradunk.
- Baromság.
- Figyelj. Fel kell jutnunk.
Segítséget kell szereznünk.
Ha több emberrel jövünk le ide,
annál nagyobb esélyünk lesz
megtalálni Hínárhajat.
- Kibaszott Hínárhaj, haver.
- Tudom, haver.
Haver, én veled vagyok.
Veled vagyok.
Gyere.
Gyere.
Petenek igaza volt,
de akkor is úgy éreztem,
hogy szarban hagyom Hínárhajat.
Ez volt életem legnehezebb döntése.
- Rendben van?
- Csak kell neki pár perc.
Akkor mi a terv?
Az, hogy elhúzzunk innen a büdös francba.
Fel a felszínre.
Mi van?
Szerintem tovább kéne
keresnünk Hínárhajat.
Nem Hínárhaj miatt vagy itt.
Nem Hínárhaj miatt vagy itt.
Bassza meg!
Erre.
Bassza meg!
Vissza, vissza!
Kapcsold ki a lámpát.
Bassza meg!
Mi az, haver?
Van ott lent valaki?
Ez a biztonsági őr.
Ez a biztonsági őr.
- Ki van ott?
- Mi vagyunk azok,a forgatócsoport.
Megmondtam, hogy ide nem jöhettek le.
Igen, tudjuk, sajnáljuk.
Az egyik barátunk eltűnt.
Valaki... valami elkapta őt.
Jól van, gyertek velem.
- Gyerünk!
- Ember, mi folyik itt?
- Ember, mi folyik itt?!
- Nat, hagyjad, Nat.
- Eltűnnünk innen. Gyerünk!
- Segíteni fog nekünk?
Gyerünk! Gyerünk! Futás!
Tovább!
Mozgás.
Fuss tovább, Nat.
- Bassza meg!
- Nem erre.
Gyerünk, erre.
Kapcsold ki a lámpát!
Steve, kapcsol ki a lámpát!
Hol vagyunk?
Mi volt az?
Nem tudom.
Maradjunk csendben,
lehet hogy a közelben van.
- Láttad?
- Nem.
De bármi is volt az,
kibaszott hatalmas.
Nat... kapcsold ki.
Jól van mindenki?
Jól vagyok, haver.
Hogy van a karod?
Add ide a kamerát.
Hadd nézzem.
Bevertem valamibe
mikor futottunk. Semmi baja.
A francba, Steve, ez
nem néz ki valami jól.
Dehogyis.
Pete, látnom kell.
Mutasd csak!
Bassza meg, ez kurvára
nem fest jól, haver.
- Nem látom.
- Jó helyre rakod.
Oda, igen.
Bocsi, jól vagy?
- Megleszek.
- Jól vagy, haver?
Kösz. Kösz.
Indulhatunk hamarosan?
Nem maradhatunk itt.
Csak még egy percet kérek.
Mi lesz ha az a valami visszajön?
Nem tudom.
- Elbánhatunk vele?
- Azt kétlem.
Most csak azzal törődjünk,
hogy hogyan jussunk ki innen.
Srácok, szerintem elment.
Jól van, akkor induljunk.
- Steve?
- Igen?
- Jól vagy, haver?
- Igen, haver, jól vagyok.
- Induljunk.
- Maradjunk csendben.
Add ide a kamerát.
Próbáljunk meg csendben maradni, rendben?
Menjünk.
Ne maradjatok le.
Erre.
Rendben.
Várj, várj, várj.
Oké.
Ó, bassza meg.
- Pete...
- Bassza meg!
- Ez nem volt itt korábban.
- Pete.
- Mit művelsz?
- Ez nincs rajta a térképen.
Hogy érted, hogy nincs rajta?
Ez csak egy utat jelöl,
itt meg kettő van.
Pete, ki kell találnod,
hogy melyik az, rendben?
Nyugodj meg, baszki.
Ez kurvára nem olyan egyszerű.
Ki kell találnod.
Fogd be, hadd gondolkozzak.
Nat, nyugodj meg, Nat.
Erre. Erre visszamehetünk.
Erre lesz.
És mi lesz, ha
nem ez a jó út, haver?
Akkor megkeressük a legbiztonságosabb
helyiséget, és kivárunk.
Ez ám a terv.
John észre fogja venni,
hogy nem telefonáltunk,
és le fog küldeni ide
valakit, hogy megkeressen minket.
John tudja, hogy itt vagyunk, igaz?
Nat...
Mondd, hogy John tudja,
hogy itt vagyunk, baszd meg.
Most csak hülyéskedsz velem, baszd meg.
Most ez komoly, baszd meg?
- Szükségem volt rátok, srácok.
- Tudtam!
Szükségem volt rátok.
- Szükséged volt ránk?
- Igen.
Egy barátunk eltűnt.
És te még mindig azon
a kurva sztorin agyalsz?
- Nem.
- Mi?
Baszd meg.
- Baszd meg!
- Halkabban.
És még te hiszed azt magadról,
hogy egy kibaszott újságíró vagy!
Azért jöttünk le ide,
hogy találjunk egy sztorit, nem igaz?
Hát most kaptunk egy hatalmasat,
és te meg csak fejvesztve menekülnél!
Itt van a kibaszott sztorid.
Meg akarod örökíteni a kamerába?
Gyerünk, rajta.
Nem akarod megörökíteni?
Nem akarod elmesélni,
hogy milyen elveszteni egy barátot
a kibaszott hülyeséged miatt?
Gyerünk.
Várunk.
- Baszd meg.
- Rajta, Nat.
Rajta.
A legjobb újságírók bármiféle
nyomás alatt tudnak dolgozni,
mindenféle körülmények között.
Gyerünk.
Látod, szart se tudsz mondani, nem igaz?
És tudod miért nem?
Mert te nem vagy az, Nat.
Egyszerűen nem vagy az.
Kurvára szánalmas vagy.
- Erre.
- Igen.
Bassza meg.
Figyeljetek.
Mi a szar...?
Mi van?
Mi az?
Hallottátok?
Erre.
Kapcsold ki a lámpát!
Nyisd ki az ajtót, Nat.
Nyisd ki. Nyisd ki.
Srácok, itt van a tó.
Bassza meg!
Hadd nézzem, hadd nézzem.
Hínárhaj az, haver?
- Mi az?
- Nem Hínárhaj.
- Mi történt az arcával?
- Jézusom.
Az szemei.
Jézusom.
Mi történik?
Segítenünk kell neki.
Hadd nézzem.
A picsába, meglátott minket!
Mennünk kell, gyerünk!
Nyomás, nyomás!
Steve!
Bassza meg!
Nyomás!
Mozgás, mozgás, mozgás!
Fuss!
Merre? Merre?
- Erre?
- Mozgás!
- Merre? Merre?
- Erre, erre, erre!
- Steve!
- Mozgás!
Gyerünk, tovább!
Steve! Még mögöttünk van?
- Azt hiszem, leráztuk!
- Biztos?
- Azt hiszem!
- Bassza meg.
Azt hiszem, leráztuk!
Nem hiszem, hogy a nyomunkban lenne.
Erre, fény van erre.
Erre.
Ott.
- Mi az?
- Szerintem a Cross City alagút.
- Helló?
- Nem kéne itt megállnunk.
Értelmetlen.
- Helló?!
- A picsába, Pete.
Helló! Helló!
Halkabban.
Nincs ott senki,
nincs ott senki.
Valaki segítsen, kérem. Helló!
Helló! Segítség!
Segítség!
Nat, kérlek. Ereszd el.
- Csendben kell maradnod!
- Segítség!
Nat, Nat, Nat.
- Hé, srácok.
- Segítség!
Vegyetek vissza.
Kussoltasd el!
Látsz valamit?
Arra irányítsd a fényt.
Nem.
- Minden rendben.
- Sajnálom.
- Tessék.
- Sajnálom.
Semmi baj, ne sajnáld.
Sajnálom. Sajnálom!
Semmi baj.
Az egész dolog...
miattam történt.
Nem hittem volna, hogy valaha is
ennyire kicsúszhatnak a dolgok a kezemből.
Nem akartam Pete-et cserbenhagyni...
Azt hittem, hogy akkor
jó döntést hozok...
de nem akartam őt cserbenhagyni.
Steve, erre.
Gyerünk, gyorsan. Mozogj, haver.
Oda fel.
Nat. Fel.
Gyerünk.
Ezt fogd meg, Nat.
Állj fel, haver!
Gyerünk!
Ösztönszerűen megfordultam
a lámpával,
hogy lássam mi történik.
Hallottuk azt a hangot,
aztán Pete kiáltásait...
és amint oda világítottunk
az a valami eltűnt.
Ekkor ugrott be,
hogy a fénnyel távol
tarthatjuk magunktól.
- Jól vagy? Minden rendben?
- Gyerünk!
Bassza meg! Láttad?
Eltűnt.
Húzzunk el innen. Gyerünk.
- Nem bírja a fényt.
- Akkor tartsd bekapcsolva.
Nat, állj meg.
Nat!
Gyerünk! Gyerünk!
- Gyere, te rohadék!
- Pete! Pete, ne csináld.
- Gyerünk! Gyerünk!
- Gyere, menjünk!
Olyan volt mintha...
olyan helyzetbe próbált volna minket hozni,
hogy könnyedén elkaphasson minket.
Arra emlékeztetett
amikor az oroszlán...
próbál meg elválasztani
egy állatot a csordájától.
Tudod, kiválasztja a leggyengébbet,
amelyiket könnyű elkapni.
Ó bassza meg!
Kezd elmenni a világítás!
- Bassza meg!
- Steve!
A kurva életbe!
Vissza! Vissza! Vissza!
Vissza! Bassza meg!
Mi a baj?
Zsákutca.
Zsákutca.
Jézusom.
Azt hittem, hogy ott vég.
Nem volt hova menekülni.
Aztán megláttam
azt a pici lyukat a falban.
Pete, ezt fogd meg.
Fogd meg!
Francba!
Segíts neki, Pete.
Befelé.
Égjen a lámpa!
Nyugi, Nat.
Halkabban.
Halkabban.
Mássz be, Steve.
- Mi?
- Mássz be.
- Gyerünk, gyerünk.
- Gyerünk, menj előre.
Gyerünk, Nat.
Ügyes kislány.
Ezt fogd meg, gyorsan.
Maradjatok csendben!
Ez nagyon nem jó.
Steve.
Steve, az ott...?
Istenem.
Ez nagyon nem jó.
- Steve.
- Tessék?
Tovább kell mennünk.
Bassza meg!
- Fényt, haver, fényt.
- Bocsi.
Lemerült az aksi.
Steve...
Bassza meg, kéne egy kis fény.
Nat, fényt ide.
- Nat, világíts már ide a kurva életbe!
- Add ide a lámpát.
A francba, ez szar volt.
- Jézusom.
- Már csak egy maradt.
Gyerünk, gyerünk, gyerünk.
Steve, szükségünk van arra lámpára.
Szükségünk van arra a kurva lámpára.
Steve, szükségünk van arra lámpára!
Gyerünk már!
Oké.
Jézusom.
Jól van, akkor most...
Steve.
Steve. Oké, oké.
Steve.
Nat után ment.
Nat után ment.
Mennünk kell.
Gyerünk. Gyerünk.
Nat!
Nat!
Ereszd el!
Ereszd el, te rohadék!
Nat!
- Vidd ki. Vidd ki!
- Oké.
- Menjetek!
- Gyerünk, Nat. Minden rendben.
- A francba, gyerünk.
- Gyere!
Gyere, te rohadék!
Gyerünk, Nat.
Gyerünk, mozgás!
- Nem...
- Mozgás!
- Nem.
- Gyerünk.
Gyerünk.
- Várj!
- Gyerünk.
- De Pete...
- Gyere!
- Nem hagyhatjuk itt, Steve.
- Gyere már!
Nat, tovább kell mennünk.
Tovább kell mennünk!
- Nem.
- Mennünk kell!
- Nem hagyhatod itt Pete-et.
- Mennünk kell!
Gyere már, Nat.
Tovább kell mennünk.
Azt hiszem, hogy Pete
minket keresett,
és én nem is akartam ott hagyni.
Gyerünk! Gyerünk.
Pete azt akarta, hogy
biztonságban legyünk, ezt értem.
De én nem akartam ott hagyni őt.
Gyerünk!
- Gyerünk. Gyerünk.
- Srácok!
Srácok!
- Francba!
- Srácok!
Bassza meg. Ez Pete.
Bassza meg.
Gyerünk, haver!
Amikor meghallottam Pete hangját
az alagutakból,
a sötétből...
Nem hittem volna,
hogy hallani fogom még a hangját.
- Pete, ne...
- Nem megy...
Ne...
Mozgás.
Mozgás!
- Ne, Pete...
- Nat!
- Pete, jól vagy? Maradj velem.
- Segítség! Hívjanak segítséget!
Szükségem van egy
telefonra! Kell egy telefon!
Adjanak egy telefont!
Adjanak már egyet!
Üdvözlöm. A rendőrséget,
a tűzoltóságot vagy a mentőket kéri?
- Halló?
- Igen, halló?
A rendőrséget, a tűzoltóságot
vagy a mentőket kéri?
Halló! Segítségre van szükségünk!
Rendben, hölgyem. Küldjük a
segítséget. Mi történt?
Az egyes peronon vagyunk, az állomáson...
Kérem, küldjön ide valakit.
- A barátom haldoklik. Vérzik.
- Kérem nyugodjon meg, hölgyem.
El kell mondania, hogy hol van,
és hogy pontosan mi is történik ott.
Nem tudom, itt vagyunk az állomáson,
és valami...
elragadta a barátunkat.
Rendben, kérem, nyugodjon meg.
Azt mondta, hogy egy állomáson vannak...
- Melyiken?
- Valaki segítsen már!
Mit művelnek?!
Halló?
Halló?
Halló, ott van még?
Halló?
Pete... Hé, Pete.
Pete...
Sajnálom... Pete! Pete!
Igen, erről most
elég nehéz beszélnem.
De akkor még nem tudtam,
hogy haldoklik.
Azt hittem,
hogy mindannyian rendbe jövünk.
Mármint...
...olyan nehéz volt
odáig eljutnunk,
és amikor ott voltunk, azt hittem,
hogy mindannyian rendben leszünk.
Emberek vettek körbe minket,
volt világítás.
Több mindent megpróbáltam volna,
ha tudom, hogy haldoklik.
Úgy érzem, hogy többet is
tehettem volna Pete-ért.
Könnyű mondani,
hogy másképpen csináltam volna akkor.
De ez nem volt igazságos.
Szóltak a mentősök,
hogy feladják a próbálkozást rajta,
de eltartott egy ideig,
amíg Natet el tudták rángatni tőle.
És akkor lassan elkezdtem felfogni,
abban a pillanatban, tudja.
Aztán elsétáltak tőle.
Pete csak feküdt ott,
és nem mozdult,
én meg csak magamban gondoltam,
"Bassza meg. "
Felelősnek érzem magam miatta.
Nem akarom azt mondani,
hogy úgy éreztem, hogy az én hibám volt.
Peter Ferguson halálát...
2007 Október 21.- én reggel
7:37-kor állapították meg.
A halottkém jelentése szerint
súlyos belső vérzés okozta a halálát.
Nem tudom megmondani,
hogy mennyit változtam az az éjszaka óta.
Nem tudom kiverni a fejemből,
hogy milyen közel voltunk.
A segítség ott volt.
Újra és újra lejátszom a fejemben.
Folyamatosan.
Hogy mit tennék másképp?
Natasha Warner felmondott
a földalatti forgatás után.
Nem dolgozik többet újságíróként.
Annyira ki voltam akadva
mindenre és mindenkire.
A kormányra...
...a rendőrségre...
Mennyi bizonyítékra
volt még szükségük?
Szomorú ahogy belegondolok,
hogy értelmetlen volt az egész.
Kurvára szomorú.
Steve Miller még mindig a Híradó
és az Aktív operatőreként dolgozik.
Jim "Hínárhaj" Williams
maradványait nem találták meg.
A családja még mindig
keresi a válaszokat.
A rendőrség lezárta a nyomozást
"Ellentmondó bizonyítékokra" hivatkozva.
A kormány és a rendőrség képviselői
többszöri felkérésünkre se voltak
hajlandóak interjút adni a film kedvéért.
--==stickyfingaz==--
http://horrorfreaksubs.try.hu